Mozibuzi

Elindítottam ezt a filmet, hogy belenézzek az elejébe, aztán végülis valahogy az egészet végignéztem. Mindig kíváncsi voltam a következő jelenetre, és a cselekmény is egyre jobban tetszett az idő előrehaladtával.

Az alapsztori szerint egy férfi betör Thomas Archer (Ron Eldard) házába és megöli a fiát, de a rendőrség tehetetlen. Kap azonban egy lehetőséget, miszerint egy titokzatos csoport megtalálja a fia gyilkosát, és az ő kezébe adják, hogy megölhesse. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha nem is az igazi tettest kapja meg. És tényleg így történt! A férfi, akit Thomas kínzott (Til Schweiger) nem ártatlan ugyan, de semmi köze ehhez a gyilkossághoz. Visszaút viszont már nincs: ahhoz, hogy mindketten élve kijussanak az épületből le kell számolniuk a – volt rendőrökből álló – csoport tagjaival.

A megtekintés után csodálkoztam rajta, hogy ez a film miért nem ismertebb. Talán az eléggé semmitmondó magyar cím miatt? Nem tudom, de az biztos, hogy én csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik nem rajonganak az akciófilmekért. A jó és kellően látványos akciórészek mellett ugyanis a Halálos kelepce elgondolkodtató is. Elég nehéz például megmondani, hogy ki is a jó? Hiszen valójában egy bűnöző gyilkol volt zsarukat, akik meg akarták öletni őt. Ez a kissé ironikus helyzet tetszett meg igazán. Talán ez különbözteti meg ezt az alkotást az átlagos akcióktól.

Magasröptű párbeszédekkel vagy mély drámai pillanatokkal persze nem találkozhat benne a néző – de kinek is kell az ide? Amire szükség van az megtalálható a filmben, és mindez úgy, hogy ha jól belegondolok semmi olyan extra nem volt benne, amit már ne láttam volna. De ha valami tetszik, és jól érzem magam a nézése közben, akkor ezek tényleg nem zavarnak. Azt is hozzáadva, hogy elég erős az alkotásban az újranézési faktor, nyugodtan adok rá 70%-ot. Mindenképpen jobb „egynek megteszi”- műveknél.
-dzsolt7-

Elég dámás hát ez: három dráma - közülük egy magyar -  mellé kapunk egy dokumentumfilmet és egy vígjátékot a romantikázós fajtából.

Szerelem magyarázat nélkül (En karlighedshistorie): a dán dráma.

Afrodita álma (Jas sum od Titov Veles): a macedónok "versenyzője" szintén a dráma kategóriában.

Delta: lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem a három eheti dráma közül Mundruczó Kornél alkotása a "legszimpatikusabb". Ha vetítik a környéken nem kizárt, hogy el is megyek rá.

Dan és a szerelem (Dan in Real Life): úgy érzem ez az a film, ami nekem vagy nagyon tetszene vagy nagyon nem. Szerintem kap majd egy esélyt itthon, és akkor eldől.

Állati szerelmek (Les Animaux amoureux): az állatok szerelmi életét bemutató dokumentumfilm.
-dzsolt7-

A viselkedése sablonosságát és logikátlanságát látva szinte én jöttem zavarba. Ilyen helyzetben miért nem megy bele senki az elrablója játékaiba? Szerintem egy próbát megérne. Az biztos, hogy jobb ötlet, mint egy villával jól hátbaszúrni a gonoszt. A másik okossága meg, hogy nem ismeri fel a telefonban a csávó hangját. (Bár én szinkronnal néztem, így nem tudom, talán eredeti hanggal tényleg nehezen felismerhető volt.) A film végére azért persze még ebből a szerencsétlen áldozatból is tökös csaj lesz, de addig nem olyan egyszerű eljutni. A P2 ugyanis elég lassú, vontatott. Nem vártam Golyózáporhoz hasonló tempót, de azért egy kicsit gyorsíthattak volna rajta, ha másért nem, hát az érdeklődés fenntartása érdekében.

És eszembe jutott a másik pozitívum a végére: a véres jelenetek egészen jól meg vannak csinálva, még ha nincs is sok belőlük. Mintha egy kicsit még jobbak is lennének az átlagosnál, de ebben nem vagyok biztos, mivel nincs friss viszonyítási alapom, és ez az alkotás el is vette a kedvem, hogy mostanában szerezzek.

Talán meglepő, de még a felsorolt negatívumok ellenére sem bántam meg, hogy megnéztem a filmet. Igazából azt kaptam, amire számítottam: egy tucathorrort, amiből ha egyet látott az ember, az olyan mintha az összeset látta volna. Igaz, hogy van benne pár jó ötlet, de amíg végülis lett belőle, az nem képes kiemelkedni az átlagos kategóriából. Legfeljebb Wes Bentley játékára fogok emlékezni belőle egy kis idő múlva. Értékelés:60%

Azért azt még megemlítem (akkor is, ha régebben írtam már), hogy bár sokan szidják a Fűrész-sorozatot, azért mégiscsak kiemelkedik napjaink horrormezőnyéből – főleg az első rész – még akkor is ha ez nem nagy teljesítmény. A P2-höz hasonlítva például, egyértelműen eredetibb, sokkolóbb és véresebb is.
-dzsolt7-

- Árnyékok (Senki): macedón dráma, amiről valahogy azt érzem, hogy tetszene nekem. Meg is akarom nézni.

- Jelenetek két házasságból (Himlens hjärta): norvég romantikus dráma, ami számomra valószínűleg kihagyós.

- Miss Pettigrew nagy napja (Miss Pettigrew Lives for a Day): ez az a fajta romantikus vígjáték, aminek valószínűleg még én is adok majd egy esélyt – hátha.

- Trópusi vihar (Tropic Thunder): nos, ezt egyértelműen megnézem. Moziba is mennék rá, ha nem szinkronnal adnák.

- Utazás a Föld középpontja felé (Journey to the Center of the Earth): kalandfilm Brendan Fraserrel? Talán majd egyszer később…. Még az új Múmiát sem láttam, pedig abban azért Jet li is van.
-dzsolt7-

Az utolsó nyári premierek idén:

- A három rabló (Die Drei Räuber): német animációs. Talán-talán megnézem... de tuti nem moziban.

- Szerzők (Reprise): elég érdekesnek tűnő holland norvég dráma, állítólag szép fényképezéssel.

- Szex telefonhívásra (Deception): a másik eheti dráma, Ewan McGregorral és Hugh Jackmannel a főszerepben.

-dzsolt7-

 - Hellboy II - Az Aranyhadsereg (Hellboy II: The Golden Army): az első rész eléggé tetszett a humora és Hellboy karaktere miatt, de azért nincs a kedvenceim között. Valószínűleg újranézem majd azt, aztán ezt sem hagyom ki. Érdekes, hogy most már nem fordították magyarra a címben szereplő nevet.

 - Az ígéret szép szó (Zavet): Emir Kusturica filmje, ezért érdekel, bár én inkább a vígjátékokat szeretem tőle, ez pedig elvileg dráma.

 - Zsenikém - Az ügynök haláli (Get Smart): az a fajta vígjáték, amiről látatlanban elég rossz a véleményem. Persze lehet, hogy nagyon jó és vicces, de én nem mostanában fogom megnézni az előítéleteim miatt - ez van.
-dzsolt7-

Tegnap végre sikerült megnéznem, és azt kell mondjam, nagyon megérte moziba menni rá. Jelenleg nehezen tudok elképzelni olyan filmet, amire érdemesebb lenne kiadni a jegy árát.Mindenhol csak jókat lehet hallani/olvasni róla, ezért egy kicsit kételkedtem a nagy hírverésben, de egyáltalán nem kellett csalódnom – engem is lenyűgözött, és csatlakozom a jókat mondók/írók népes táborához.

De tényleg, egyszerűen zseniális az egész. Egy két és fél órás filmet úgy néztem végig, hogy közben eszembe sem jutott unatkozni, és nem éreztem azt, hogy jobb lett volna, ha rövidebbre vágják. Nagyjából másfél óra után az jutott eszembe, hogy erre nem lehet csak 99%-ot adni, és milyen jó lenne még tovább nézni. A mobilomra pillantva megnyugodtam: még egy óra hátra van.

Így tovább bámulhattam Joker félelmetesen brilliáns játékát. Ezt azért említettem meg külön, mert a szereplők közül vele fogom kezdeni – egyértelműen megérdemli. Mielőtt megnéztem A sötét lovagot, abban is kételkedtem, hogy Heath Ledger tényleg annyira jól alakította-e ezt a figurát, vagy csak a halála miatt istenítik annyira. Nyilvánvalóvá vált: tényleg remekül játszik, igazából nem is ő alakítja Jokert, hanem ő maga Joker. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy a karakter nagyon jól ki van találva: a története, a céljai, a felfogása mind-mind remek, de ahogy Ledger életre kelti mindezt, az az igazán zseniális. Egy dolgot viszont észrevettem: Joker tutira Jigsaw-fan!

A Batmant alakító Chritian Bale is teljesen jó volt, de szerintem ezután a film után talán mindenki Heath Ledgerről fog elsősorban beszélni, és még egyszer megjegyzem: nem a halála miatt! A Harvey Dent szerepében lévő Aaron Eckhart játéka sem marad el a film színvonalától. Mind Dentként, mint Kétarcként jól végezte a dolgát, bár nekem az utóbbi figura „maszkja” nem igaán tetszett, de ez már nem Eckhart hibája. Az egyetlen kissé gyengébb teljesítményt nyújtó színész Maggie Gyllenhaal volt. Szerintem Katie Holmes jobb volt nála az előző részben.

És ha már előjött A Batman: Kezdődik, akkor azt is megemlítem, hogy vasárnap újból megnéztem felfrissítésképpen, és újból meglepődtem azon, hogy mennyire jó, de A sötét lovag magasan túlszárnyalja még azt is, sőt talán az összes filmet idén. Ha nem lennék ennyire elvetemült Blöff-fan, és nem bíznék ennyire Guy Ritchie RocknRolla-jában, könnyű szívvel kivenném az előző mondatomból a ’talán’ szót.

A jó értékelést viszont így is megkapja Christopher Nolan remekműve és, ahogy azt már le is írtam egyszer „erre nem lehet csak 99%-ot adni”, így jár neki a 100%. Van benne pár apróbb hiba, de ez tipikusan az a film, amit nem lehet ezekért lehúzni, hiszen egyszerűen fantasztikus az egész, és muszáj megnézni. Már várom a dvd-megjelenést!
-dzsolt7-

 - Lizi & Yeti - Egy király sztori (Lissi und der wilde Kaiser): animációs film... Utoljára közel egy éve mentem animációs filmre moziba, de abban mégiscsak Simpsonék voltak a főszereplők.

 - Az üresfejű (Meet Dave): vígjáték Eddie Murphyvel. Itthon talán adok neki egy esélyt, de azért nem fogok fizetni, hogy mozivásznon láthassam.
-dzsolt7-

 - A sötét lovag (The Dark Knight): itt van végre! A premierre menés nem jött össze, és a héten sem ejtem már meg, de azért igyekszem minél hamarabb megnézni, és persze írni is róla. Ha csak a fele igaz a sok hype-nak, már akkor fantasztikus filmről van szó, abba pedig bele se merek gondolni, hogy mi van akkor, ha a dicsőítések nagy része reális.

 - Csak egy csók (Un baiser s'il vous plaît): francia romantikus vígjáték. Kétlem, hogy Bruce Wayne-nek ellenfél lenne...
-dzsolt7-

Nem bonyolítom, mert nincs is mit: ez a film jó. Semmi extra, nem hibátlan, nem egyedülálló, valószínűleg klasszikussá sem fog válni, egyszerűen csak jó. És ez az, ami nekem ma délután tökéletesen elég volt.

Unatkoztam, ezért leültem megnézni, és végig nagyon jól szórakoztam. Láttam a hibákat is, de nem foglalkoztam velük, valahogy magával ragadott a film kellemes, boldog hangulata, így nagyon hamar elment az idő, úgy, hogy egyáltalán nem unatkoztam közben. Michael Douglas játékát nem igazán lehet szuperlatívuszokkal illetni, de nincs vele gond sem. Úgy alakítja az elmegyógyintézetből frissen szabadult, szellemileg még mindig nem teljesen épp férfit, hogy nagyon könnyű megkedvelni a szeleburdi viselkedésével együtt. Az pedig talán a sors iróniája, hogy Evan Rachel Wood-ot a Tizenhárom megtekintése után ilyen hamar egy teljesen más szerepben látom. Itt sokkal szimpatikusabb volt, és még az ereit sem vagdosta. A többi szereplő szinte teljesen lényegtelen, az egész cselekmény a két fő karakter köré fonódik, és az ő viszonyukat változtatja meg.

Az igaz, ugyan, hogy a film végig vidám és könnyed, de abban azért kételkedek, hogy tényleg vígjáték-e igazából. Hiába sorolják több helyen is ebbe a műfajba, én biztosan nem így fogok rá emlékezni. Egyszerűen egy jó kis feelgood alkotás.

Az értékelésnél, azért vagyok egy kicsit bajban, mert ha szubjektíven akarnám értékelni, akár 95-100%-ot is kaphatna, mivel nagyon tetszett, de tudom, hogy az azért nem lenne reális. Ha objektíven nézem a filmet, és a kisebb-nagyobb szépséghibákról illetve a sablonokról sem feledkezem meg, akkor 78%-ot tudok neki adni.
-dzsolt7-