Mozibuzi

- Tükrök (Mirrors) : Erről már írtam. A címre kattintva olvasható.

- Halálfutam (Death Race): Erről pedig holnap írok majd értékelést.

- Para: magyar vígjáték, érdekesnek tűnő sztorival. Moziba nem hiszem, hogy elmegyek rá, de azért ha lesz rá módom, akkor megnézem.
-dzsolt7-

Sosem mertem ötször egymás után a tükörbe mondani Kampókéz nevét, és arra gondoltam, hogy talán miután a Tükröket megnézem, már a tükörbe sem merek majd nézni. Ettől azért nem kell félnem, ennyire nem volt rám hatással a film.

- a vérfürdő újraértelmezése -

Kíváncsi voltam, milyen lesz Kiefer Sutherlandet a 24 után valami másban is látni. Igazából nem tűnt fel túl sok különbség. Kieferre túlságosan ráragadhatott Jack Bauer szerepe, mert a Tükrökben is nagyrészt azt hozza: ugyanazzal a hangsúllyal és arckifejezéssel üvölti, hogy „Damn’ it” vagy éppen „What do you want from me?”. A legnagyobb eltérés talán az, hogy Bauer ügynök legfeljebb egy nap alatt megoldotta volna az esetet.
Így elmondható, hogy Kiefer játéka is némileg rontja a filmet. Na nem mintha, egy efféle thrillerbe zseniális alakítások kellenének, de én tudom, hogy ő ennél többre is képes (pl.: Egyenesen át). Ha pedig David Duchovnyt veszem alapul – aki 9 évadnyi X-Akták után alakít tökéletesen egy merőben más karaktert a Californication c. sorozatban – akkor a sorozatba való beragadás sem lehet mentség.

A legnagyobb bajom az volt a filmmel, hogy hiába eredeti az alapötlet (attól eltekintve, hogy ez egy remake), szinte semmi újat nem tud felmutatni. Amikor az első bemutatót láttam, hirtelen nagyon kíváncsi lettem milyen „gyilkosságokkal” és sztorival szolgálnak majd a műben, de csalódnom kellett, hiszen az előzetesben már minden fő poént előttek. Na jó, a sztori csak most derült ki, de az meg nem tetszett.

A befejezés sem volt az igazi, és a végső csavar is erőltetettre sikerült, de a film egészéhez képest még így is pozitívumként maradt meg bennem. Ez is közrejátszott abban, hogy az egyszeri megnézést nem bántam meg, de kétlem, hogy pár éven belül megismételném – még akkor is, ha bírom Kiefer Sutherlandet. Inkább a 24-et nézem majd. A Tükröket pedig 60%-ra értékelem.
-dzsolt7-

Már előre bizalmat szavaztam a Nyomozónak, annyira, hogy egy hete kint van a posztere a szobámban. Gondoltam, majd ha rossz lesz a film, leveszem. Erre nem volt szükség, ugyanis már az első 5 perc után éreztem, hogy ez nekem tetszik, és mindenképpen újra kell majd néznem.

Ami legelőször megfogott az Malkáv Tibor karaktere volt. A fura válaszai, a kiszámíthatatlan cselekedeti, a képzelgései és persze Anger Zsolt remek játéka – csak néhány ok, amik miatt közel került hozzám a főszereplő, és szinte példaképként néztem rá egészen a befejezésig. Malkáv Tibor egy meglehetősen szűkszavú kórboncnok, akinek gerincvelőrákos az anyja. Egy idegen 10 milliót ajánl neki, ha megöl egy embert. Elvállalja, hogy ki tudja fizetni édesanyja műtétjét. De másnap kiderül, hogy az áldozat és közte mégiscsak volt kapcsolat.

Szerencsére a végig jó sztorit sikerült egy megfelelő befejezéssel lezárni, így igazán jó szájízzel jöhettem ki a teremből. És megnyugodtam, hogy vannak még nagyon jó magyar filmek. A Delta sem rossz, de ha valaki egy honi alkotást szeretne megnézni, annak a Nyomozót sokkal jobban ajánlom.
Gigor Attila első műve az én százas skálámon egy hullámos utat járt be nagyjából 75 és 100 százalék között. A film egészére így 90%-ot adok, és igyekszem mihamarabb újranézni, mert jó pár olyan momentum van benne, amit nem elég egyszer látni.
-dzsolt7-

- Control: dráma Ian Curtis életéről.

- Az ajánlat (The Proposition): ausztrál-angol western, ráadául a főszereplő Guy Pearce. Igyekszem majd minél hamarabb megnézni.

- Kegyenc fegyenc (Big Stan): Rob Schneider vígjátéka, ahol a főszerepet is ő játsza. Ez nagyjából az a kategória, aminél nyugodt szívvel ki tudom várni amíg leadják a tévében.

- A házinyuszi (The House Bunny): ha jól veszem ki ennek a vígjátéknak a sztoriját, akkor azt mutatja be, hogy plázacicának lenni jó. Ez elég ahhoz, hogy kerüljem a filmet.

- Törvénytelen (Outlaw): angol dráma, egy, a saját törvényei szerint ítélő halálbrigádról. Lehet, hogy megpróbálom.

- Zuhanás (The Fall): újabb dráma, valóság és fikció összemosódásáról, egy lesérült kaszkadőrről, és egy kislányról.
-dzsolt7-

Szépen lassan jöttek be az emberek, és a terem teljesen megtelt. Ez sikeresen megadta az alaphangulatot. Olyan érzésem volt, mintha egy versmondó versenyen és az egyik barátomnak/osztálytársamnak szurkolnék, és izgulnék, hogy jól sikerül-e neki. Aztán a vers vége után jöhet a felszabadult taps.

Tényleg szurkoltam a Deltának, akartam, hogy jó legyen, és ez össze is jött. Jól esett nézni a filmet. Kicsit döcögve indult ugyan, de később már teljesen belemerültem. Kifejezetten tetszett, hogy a szereplők nagyon ritkán és akkor is keveset beszélnek, de ennek megvolt a negatívuma is. Egyrészt ez a szűkszavúság néha nagyon irreálisnak hatott, másrészt néhány jelenetnél – főleg a kocsmában játszódóaknál – azt éreztem, mintha egy westernből lenne kiemelve az egész.

A szereplőkkel meg voltam elégedve, mindegyikük rendesen végezte a dolgát, ezen a téren nem igazán lehet panasz a Deltára. Leginkább Gáspár Sándor alakítása tetszett, remekül játszotta a teljesen ellenszenves karaktert.

Nagyon tetszett a film helyszíne is, kellemes volt nézni a nyugodt és gyönyörű tájat. Nem szoktam megemlíteni az operatőrt, de itt megjegyzem, hogy Erdély Mátyás igencsak jó munkát végzett, és erősen hozzájárult a film színvonalához. Mióta megnéztem, ha a Deltára gondolok, az ég és víz kristálytiszta kék színe jut eszembe először.

Mindezek ellenére valahogy kicsit kevésnek, nem elég maradandónak éreztem a művet. Részben, mert a befejezés is hirtelen jött, részben pedig, mert utólag belegondolva minimális az, amiről szól. Ha valaki megkérdezné, körülbelül 4-5 mondatban el is tudnám mondani az egész tartalmat. S mivel nekem a történet mindig fontos, ezért hiányérzettel jöttem ki a moziból.
De azért első filmnek a hibái ellenére is remek alkotás, és bizonyítja, hogy Mundruczó Kornélnak van helye a rendezők között. Bár legközelebb szívesen látnék tőle valami egyedibbet, mert bár a Delta is annak tűnik, számomra eléggé „másolat” jellege volt. Értékelésként azonban így is jár neki a 78%.
-dzsolt7-

- Kánikula (Hundstage): osztrák dráma.

- A hullám (Die Welle): német dráma, egy iskolai, önkényuralommal kapcsolatos kísérletről.

- Kebelbarát (Der Busenfreund): osztrák dokumentumfilm.

- A meztelen dobos (The Rocker): vígjáték, melynek egy Rock and Roll dobos a főszereplője. Ha nem túl sablonos, egészen jó is lehet.

- Modellek (Models): osztrák dráma három modell életéről. Elég sok a héten a német nyelvű film…

- A nyomozó: ezt a filmet már jó ideje várom, de jövő hétvégéig még várnom is kell, mert csak akkor tudok majd elmenni rá.

- Sasszem (Eagle Eye): amerikai dráma, ami egész jónak tűnik… De nekem Shia LaBeouf nagyon nem szimpatikus.

- Tervezett veszteség (Mit Verlust ist zu rechnen): osztrák dokumentumfilm. Most tűnt fel, hogy a mostani és a múlt heti premierek között együtt Ulrich Seidl 7 műve is szerepel. Miért pont most?
-dzsolt7-

Most végre megtudhattam milyen is egy dán vígjáték: súlyos! Merőben eltér egy amerikai komédiától. Persze nem szeretnék általánosítani, egy film alapján, így a továbbiakban nem a dán vígjátékokról, hanem csak a Zöld hentesekről fogok írni.

Műfajához képest meglehetősen sötét hangulatú alkotásról van szó, ahol a vicces részek mellett végig jelen vannak a drámai pillanatok is. Úgy látszik  Anders Thomas Jensen kedveli az ilyen keserédes momentumokat. A poénok nagy részén sajnos nem tudtam nevetni, de ez nem feltétlenül a mű hibája, inkább csak én nem igazán tudtam magam beleélni az adott szituációkba. Azért is gondolom, hogy nem a film tehet erről, mert akik a teremben még bent ültek sokkal többször nevettek nálam. Egy biztos: edzett és furcsaságokat befogadni képes humorérzék kell ehhez. A vége felé már engem is kezdett átjárni a hangulat és remélem ezáltal a következő Dániából származó vígjátékon jobban szórakozom majd.

Nem mintha ezen nem szórakoztam volna jól, csak nem voltam felkészülve rá. A poénok és a karakterek morbiditása még egy angol műhöz képest is szokatlan volt, de – talán éppen ezért – nagyon tetszett. Valahogy mégsem hiszen, hogy egy-két jelenet kivételével számomra túl sokáig emlékezetes lenne a Zöld hentesek. A sztorit egy kicsit kevésnek éreztem. Ez nem mindig szokott zavarni, de ebben az esetben negatívumként maradt meg benne. Nem ártott volna néhány plusz mellékszál. Ritka az ilyen, de úgy gondolom, hogy ezt lehetett volna még egy kicsit bonyolítani, mert így hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindent percében lekötött az alkotás. Viszont szívesen adnék neki még egy esélyt, így megpróbálom beszerezni. Nem tartom kizártnak, hogy akkor jobban fog tetszeni, de ezt az értékelést az első megtekintéssel kapcsolatos gondolataimról írom.

Igaz, hogy szerintem ez a leggyengébb, vagy inkább legkevésbé jó film azok közül amiket a moziünnep során megnéztem (2 írás még hátravan),de erre büszke vagyok, hiszen önmagában ez is jó film, csak most túl erős „vetélytársak” közé került, és akaratlanul is azokhoz viszonyítottam. Azonban az utóbbi évek trendvígjátékainál lényegesen jobb műről van szó. Megtekintésre ajánlott. 72%
-dzsolt7-

Amikor megnéztem a pécsi moziünnepes felhozatalt és elolvastam, hogy melyik film miről szól, sejtettem, hogy nekem a Gengszterek fogadója fog leginkább tetszeni. És így is lett – minden percét élveztem – ez pedig azért ritka.

De egyszerűen annyira jól van benne eltalálva az érzelmes és a vicces részek aránya, hogy az végig szórakoztató. Emellett mindkét típusból jó minőséget kap a néző: a humoros jeleneteken kivétel nélkül mosolyogtam, vagy nevettem (ez utóbbit töbször), a drámai momentumok pedig, nem voltak túl csöpögősek, de mégis megadták az egyébként egészen könnyed film súlyát.

A szereplők közül egy nevet szeretnék kiemelni: Mads Mikkelsen-ét. Igazán rászolgált, nem csak az itteni játéka, hanem a Zöld hentesekben és az Ádám almáiban nyújtott alakítása miatt is. Három teljesen különböző karaktert hozott remekül. Ezentúl oda fogok figyelni a nevére a stáblistákon és megpróbálom majd beszerezni más filmjeit is. De azt azért, meg kell jegyeznem, hogy nem csak ő volt jó, hanem a másik három főszereplő is. Igazán jó kis banda ez! Mind a négy karakter érdekes, és a visszaemlékezéseikből a múltjuk egy-egy részletét is megismerhetjük.

A műfaji keveredés eredménye, hogy olyan jelenetek láthatunk, amiket egy átlagos gengszterfilmben sosem. Ott van például a tojásfújás vagy a fürdőzés. Igazán hangulatos pillanatok ezek és nem lógnak ki semmilyen szempontból. 

Negatívumok terén viszont meg kell jegyeznem, hogy kicsi talán kevéssé voltak „gengszteresek” a párbeszédek. Ezt úgy értem, hogy több Blöffre vagy Kutyaszorítóbanra hajazó dialógusra számítottam. De ezen túltettem magam, és betudtam annak, hogy ezek a fiúk már a bűnözői életüket maguk mögött tudó és megnyugvásra vágyó gazfickók. Ezen kívül viszont más gyenge pontot nem igazán tudok felsorolni, tényleg mindennel meg voltam elégedve. Tulajdonképpen a kedvenc műfajaim koktélját kaptam meg egy műben, jó színészi játékkal és kellemes történettel kiegészítve. Mi kellhet még? Az újranézés. Amint lesz rá lehetőségem, mindenképpen újra fogom nézni, már csak a remek feelgod hangulata miatt is.
Anders Thomas Jensen pedig most már végképp bekerült azon rendezők illetve írók közé, akikre erősen odafigyelek. Százalékos értékelés: 86%
-dzsolt7-

Ez a film ütött. Igaz, hogy ezt is vártam tőle, de akkor is meglepődtem azon, hogy az utóbbi időben semmi nem volt rám ekkora hatással. Valahogy minden jelenetben, minden képkockában benne van az a hangulat, amit még most is érzek. Az a hangulat, ami olyan erősen elkapott, hogy szinte fájt a befejezés után kilépni az utcára. Hiányoztak a szereplők, a helyszín(ek), vagyis szívesen néztem volna még tovább, de talán jobb így, hogy csak másfél óra hosszú volt, mert így érződik igazán a tömörsége.

Érdekes, hogy minden karakter szimpatikus volt, és valamilyen szinten mindegyikükkel azonosulni tudtam. Leginkább persze a főszereplő Adammel, aki azzal együtt, hogy neonáci még mindig a legnormálisabb ember a csapatban. Bár ez nem túl nagy teljesítmény, ha jobban átgondoljuk kik is veszik körül. Ott van például Iván, a pap, aki minden rosszat az ördögre fog, mert csak így képes feldolgozni a vele történt szörnyűségeket. De az orvos sem egy átlagos figura. Ahhoz képest, hogy mellékszereplő volt, valószínűleg még sokáig emlékezni fogok rá.

A filmnek elég sajátosan groteszk és fekete humora van, ami nagyon tetszett, de az adott szituációkban, mégsem tudtam rajta igazán nevetni. Egy-egy mosolyra futotta csak, aztán ismét komoly arccal figyeltem tovább a vásznon életre kelő nyomasztó és zavarodott világot. Az különösen tetszett, hogy az Ádám almái nem rágja szájba a történet tanulságát. Igazából, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de szerintem mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta. A befejezéssel is teljesen meg voltam elégedve, még akkor is, ha egyáltalán nem erre számítottam. Viszont ez jobban tetszett, mint amire én gondoltam, igazán megfelelő, és a filmhez illő lezárás volt.

Utólag belegondolva elég nehéz hibát találni a műben, de azt azért fel lehet róni vele szemben, hogy néha túlságosan eltér a realitástól. Bár ez ízlés dolga, és az alkotás morbiditása miatt, igazából még bele is illik a képbe. Így aztán kijár a magas százalék is, szám szerint 82.
Holnap pedig szintén a moziünnep keretein belül még két filmet meg fogok majd nézni a rendező-forgatókönyvíró-tól, Anders Thomas Jensen-től. Ha azok is tetszenek majd, akkor ezután nagyon meg fogom jegyezni a nevét… Bár már önmagában az Ádám almái miatt is megérdemli.

Netproblémák miatt a múlt heti premierekről eddig még nem tudtam írni, így most azt is pótlom és persze a frissekről is írok pár szót. 

2008. szeptember 18.

Fél Nelson (Half Nelson): angol dráma Ryan Gosling főszereplésével. Egész ígéretes.

Leo: svéd dráma, ami a sztorija alapján nekem kicsit szenvedősnek tűnik, de ettől még lehet jó.

A spanom csaja (My Best Friend's Girl): romantikus vígjáték – ez, plusz a története elég is ahhoz, hogy kihagyjam.

Star Wars: A klónok háborúja (Star Wars: The Clone Wars): számomra igazából csak 3 SW-rész van, már az előzményfilmek sem tetszettek igazán, ezért ezt sem valószínű, hogy megnézem.

Tabló - Minden, ami egy nyomozás mögött van!: több helyről is negatív kritikát hallottam róla, de még így is érdekel, hiszen Mucsi Zoltán a főszereplője, aki az egyik kedvenc magyar színészem.

2008. szeptember 25.

A zóna (La Zona): mexikói dráma, ami eléggé felkeltette az érdeklődésemet.

Zöld hentesek (De Gronne slagtere): ezt holnap nézem majd meg. Utána írok róla bővebben.

Ben X: egy internetes szerepjátékban „élő” fiú története.

MR 73: francia krimi, ami elég sötét hangulatúnak tűnik.

A halállista (Desu nôto): japán misztikus film.

Házi kedvencek (Tierische Liebe): dokumentumfilm háziállatokról.

Hívatlanok (The Strangers): újra itt egy horror, ami érdekel. Remélem, hogy nem gagyi.

Import/Export: osztrák dráma két fiatal életéről.

A tiltott királyság (The Forbidden Kingdom): Jacki Chan és Jet Li egy jó kis harcos filmben. De ezt miért csak mostantól adják nálunk?

Tudod, hogy van ez, Jézus (Jesus, Du weisst): dokumentumfilm, melynek szereplői a kamera előtt gyónnak.
-dzsolt7-