Mozibuzi

Mostantól a http://mozibuzi.blogspot.com/ címen lesz elérhető az oldal. Egy ideje már terveztem a váltást, és tegnap este végleg úgy döntöttem, hogy rászánom a blogra ezt az egyébként egyáltalán nem sok időt. Nagy változásra nem kell számítani, azt már meg sem merem ígérni, hogy gyakrabban fogok írni, pedig jó lenne. Viszont, ha már költözés, és részben tiszta lappal indulás, akkor mostantól tényleg azon leszek, hogy az eddiginél szigorúbban ítéljem meg a filmeket (mondjuk, pont nemrég láttam egy alkotást, ami még így is agyon lesz dicsérve). Szeretnék új kategóriákat is indítani, ezekről bővebben az új blogon található „Használati utasítás” menüpontban. Természetesen ez az oldal továbbra is elérhető marad. A Mozibuzival kapcsolatos bármilyen észrevételt, ötletet továbbra is szívesen olvasok, illetve vállalkozó kedvű filmrajongók társbloggerként is beszállhatnak.

 - A hatalom árnyékában (The Ides of March): a politika, mint téma nem igazán vonz, de evvel a színészgárdával akármiről lehet szó, kíváncsi vagyok rájuk. 

 - A párizsi mumus (Un monstre a Paris): francia animációs film. Több esélye lenne annak, hogy megnézem, ha nem éppen ezen a héten kerül a mozikba. 

 - Sherlock Holmes nevében: nem is tudom. Kételkedem a minőségében, de az előzetes nézése közben elkapott a nosztalgia az ifjúsági filmek iránt. Kellene neki adni egy esélyt... 

Először nem akartam erről a filmről írni, de feltűnt, hogy az utóbbi időben kifejezetten pozitív értékelések születtek a blogon, ebből pedig arra lehetne következtetni, hogy mindig sikerül megtalálnom a jó, vagy legalábbis nekem tetsző műveket. Azonban ez közel sem így van, elég gyakran szaladok bele gyengébb minőségű alkotásokba is, pont, mint ebben az esetben.

Pedig most bíztam benne, hogy a Stiller-Murphy páros rendesen meg fog nevettetni. Régebben ez még sikerült is nekik, de vagy ők lettek unalmasabbak és egyhangúbbak az idő múlásával, vagy az én ingerküszöböm emelkedett meg, ahogy egyre több filmet láttam, mert manapság már egyikük nevének hallatán sem kapom fel a fejem. A Hogyan lopjunk felhőkarcolót?-tal kapcsolatban azonban valamiért mégis reménykedtem. Nem kellett volna, hiszen már az előzetes sem igazán fogott meg, de azért akartam adni még egy esélyt a fiúknak. Az eredmény sajnos csak egy erőteljes csalódás lett. Pedig az alapötletből még simán ki lehetett volna hozni, hogy egy élvezetes bankrablás-paródiát, de aki arra vágyik, annak inkább a Légypapír című alkotást ajánlom, ugyanis itt nem sok jót tudok elmondani a megvalósításról. Nem is az, hogy rossz film lenne, inkább túlságosan átlagos és jellegtelen, ez a színvonal pedig nem éri meg a mozijegy árát. Van benne pár jó poén, és valamilyen szinten még szórakoztató is, de csak az utóbbi egy év premierjeit nézve is nem egy ennél jobb vígjátékot tudnék ajánlani a nevetni vágyóknak.

- East Side Stories: négy rövid történetből összeálló magyar film.

- Legjobb szándék (Din dragoste cu cele mai bune intentii): román dráma, amiben magyar színészek is játszanak.

- Szűz vonalban (Somewhere Tonight): romantikus vígjáték egy telefonos kapcsolatról. Kevés szereplő, sok beszéd.

- A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo): nem láttam az eredetit, és a könyvet sem olvastam még, de ennek tetszik az előzetese.

- Vörös Hadsereg Frakció (Wer wenn nicht wir): német történelmi film.
-dzsolt7-

 - Faust: Goethe művének orosz adaptációja. 

 - Hubble 3D - Szemtől szemben a világegyetemmel (Hubble 3D): 3D-s dokumentumfilm az űrteleszkóp által készített felvételekből. 

 - Martha Marcy May Marlene: állítólag jó film a társadalomba való beilleszkedés nehézségeiről. 

 - Muppets (The Muppets): szerintem őket nem kell bemutatni. Kint nagyon éltették a mozit, itthon már vegyesebb véleménnyel találkoztam, és amúgy sem vagyok akkora rajongó, hogy sürgős legyen megnéznem. 

 - Az öldöklés istene (Carnage): Polanski kamaravígjátéka ígéretes szereposztással. Lehet, hogy a következő vizsgámat ezzel fogom levezetni. 

 - Retró szerelem (Westwind): német romkom, ami 1988-ban a Balatonon játszódik. A trailer hangulata bejött, kellemesen retró. 

 - Texas gyilkos földjén (Texas Killing Fields): durván átlagosnak tűnő sorozatgyilkosos krimi.
-dzsolt7-

Mindig öröm szembesülni a ténnyel, hogy a kedvenc rendezőm ezúttal sem hibázott. Szintén öröm azt látni, hogy egy jó film még meg tudja tölteni a mozitermet, és az is pozitív érzés, amikor egy folytatás tartja az előző rész színvonalát. Az pedig különösen jó, amikor a fenti három eset egyszerre történik meg, éppen ezért elégedetten távoztam a Sherlock Holmes 2. vetítéséről.

Mindössze egy dologgal nem voltam igazán kibékülve, ez pedig a sztori. Nem olvastam Athur Conan Doyle műveit, de nekem ez egy kissé ötlettelen hajszának tűnt a világháborút kirobbantani szándékozó Moriarty után. Már az első résznél is felmerült bennem a kérdés, itt pedig végleg nem értettem, hogy Guy Ritchie miért nem szólt bele a forgatókönyvbe, hiszen a korábbi művei alapján ő ennél sokkal csavarosabb történetek kiötlésére is képes. Viszont nem hiába említettem meg ezt a gyengepontot elsőként: mást nem tudok felhozni negatívumként, és féltem, hogy megfeledkezem róla. A moziban ugyanis annyira magával ragadott a film sodrása, hogy csak utólag gondolkodtam el a cselekményen. Ekkor tűnt fel, hogy a klasszikus értelemben vett nyomozás a korábbinál kisebb szerepet kapott, azonban Sherlock Holmes kivételes megfigyelőképessége és logikája itt is hangsúlyos tényező. A karakter természetesen semmit sem változott, és Robert Downey Jr. is ugyanolyan parádésan alakítja, ahogy azt 2 évvel ezelőtt tette. De igazán a Watsont játszó Jude Law-val párban zseniálisak, a kettejük közti összhang még erősebb lett. 

Jared Harristől, mint Moriarty-tól kicsit tartottam, de örömmel nyugtáztam, hogy érdekesebb karakter jött létre, mint az első rész Blackwoodja. Nem próbálja mágiának feltüntetni a tetteit, egyszerűen csak annyira zseniális, hogy még Holmes sem tud ellene bizonyítékot felmutatni. Azaz nem kérdés, hogy méltó ellenfélről van szó, a két lángelme mindhárom találkozása emlékezetes párbeszédeket szül, a kettejük által szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt játszott sakkparti pedig szintén ötletes. 

- Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték (Sherlock Holmes: A Game of Shadows): erre a hétre „csak” ez az egy premier jutott, de például az Allee-ba több* embert vonzott, mint bármi más mostanában. Úgy látszik, az első rész és az előzetesek sokakat felcsigáztak, és szerintem a többség nem is fog csalódni. Jó film.

-dzsolt7-

*csak szemmértékre mondom, nincsenek pontos adataim

 - Almanya - A török paradicsom (Almanya - Willkommen in Deutschland): német vígjáték török bevándorlókról. 

 - Az élet négyszer (Le quattro volte): valami lélekvándorlásos dráma. Nem nagyon van most hangulatom ehhez. 

 - Géppisztolyos prédikátor (Machine Gun Preacher): eléggé sablonosnak tűnik az előzetes alapján, de valamiért mégis érdekel. 

 - Jack és Jill (Jack and Jill): Adam Sandler kétszer? Az utóbbi időben nyújtott alakításaiból egy is sok lenne… 

 - Kikötői történet (Le Havre): vígjáték egy normandiai cipőpucoló és egy Afrikából menekült fiú kapcsolatáról. 

 - Laza esküvő (Primos): spanyol vígjáték. 

 - A rend őre (Ha-shoter): izraeli dráma. 

 - Van pápánk! (Habemus Papam): olasz-francia vígjáték egy kitalált pápaválasztásról.
-dzsolt7-

 - Elena: orosz dráma. 

 - Életrevalók (Intouchables): érdekes francia vígjáték, két, különböző világból származó férfi barátságáról 

 - Fifti-fifti (50/50): a fekete humort alapból kedvelem, ha pedig Joseph Gordon-Levitt és Seth Rogen viccelődik a rákkal, az csak plusz pont. Tuti nézős. 

 - A legsötétebb óra (The Darkest Hour): nem várok tőle túl sokat, de a trailer érdekes volt, szóval valószínűleg kap egy esélyt 

 - Táncoló talpak 2. (Happy Feet 2 in 3D): még az első részt sem láttam, pedig többek szerint is érdemes lenne pótolnom. Aztán majd talán erre is sor kerül. 

 - Trancsírák (Tucker & Dale vs Evil): mi ez a cím? Könyörgöm, mi ez a cím? Már épp arra gondoltam, hogy vajon mi lehet ez a gagyi, amikor megláttam az eredeti címet. Egy kifejezetten jó, ötletes, és vicces horrorparódiáról van szó, amit mindenképp érdemes megnézni.
-dzsolt7-

Amikor először hallottam arról, hogy terveznek egy negyedik részt, amiben ismét Tom Cruise mentené meg a világot, csakis mosolyogni tudtam az ötleten. Aztán az előzetesek meggyőztek, beültem a filmre, és cseppet sem esett nehezemre komolyan venni azt, ahogy Ethan Hunt, és az IMF újra akcióba lendül.

Erre szükség is van, hiszen egy gonosz svéd apokalipszist szeretne előidézni az orosz-amerikai háború kirobbantásával. Ezt pedig úgy teszi, hogy közben Cruise-t és társait terrorista tevékenységgel gyanúsítják meg, emiatt a csapat hivatalosan feloszlik, és a Fantom Protokollt elindítva titokban, erősítés nélkül kell megmenteniük a világot, és tisztázniuk a nevüket. Így aztán az eddigiektől némileg eltérően nem tudnak mindent a legelegánsabb módszerrel véghezvinni, sok problémát erőből kell megoldaniuk, jó példa erre a felhőkarcoló számítógépes rendszerének feltörése. További különbség a korábbi részekhez képest, hogy az egyszemélyes hadjáratról inkább a csapatmunkára helyeződött át a hangsúly. Logikus lépés, hiszen a megmaradt 4 ügynök egymásra van utalva, össze kell dolgozniuk a siker érdekében, és így reálisabbá is válik az akciók végrehajtása. Emellett a - főleg Simon Pegg által szolgáltatott – humor visz új színt az összképbe. Nincsenek hatalmas poénok, de már ezek az apró, szellemes beszólások is fel tudják dobni a filmet, egyértelműen helyük van a forgatókönyvben.

Van azonban, ami soha nem változik, ilyen például az ikonikus zene, vagy a küldetések előtti önmegsemmisítő tájékoztató. Ezek a franchise védjegyeivé váltak, és nem marad el a technikai kütyük kreatív felhasználása sem. A kedvencem a Kreml-ben alkalmazott profi „álcázás” volt. Arra tényleg érdemes odafigyelni. Az akciójelenetek és a látvány is teljesen rendben voltak, hozták a várható szintet. Viszont a tempót tekintve néhol akadtak problémáim. Az előző rész jobban magával ragadott, pörgősebbnek tűnt, kíváncsi vagyok, mit gondolnék róla, ha most újra megnézném. Mert izgalomból itt sincs hiány, például a Dubai-ban játszódó kettős találkozó, és az azt követő homokviharos üldözés számomra mindenképpen a film csúcspontját jelentette.

A színészek alakításával felesleges túl sokat foglalkozni, senki sem túl jó vagy rossz, a forgatókönyv nem igazán ad lehetőséget kiemelkedő alakításokra. De kit zavar ez, ha egy egyszerű, klasszikus akciófilmről van szó? Lövöldözés, verekedés, átverés, épületmászás – és még sorolhatnám, hogy hőseink miken mennek keresztül, ezek pedig feledtetik a nézővel az egyszerű karaktereket. Vagyis Brad Bird első élőszereplős munkája megállja a helyét, és ha tudja tartani ezt a szintet, akkor van létjogosultsága egy esetleges folytatásnak. Értékelés: 79% - Küldetés teljesítve.
-dzsolt7-