Elindítottam ezt a filmet, hogy belenézzek az elejébe, aztán végülis valahogy az egészet végignéztem. Mindig kíváncsi voltam a következő jelenetre, és a cselekmény is egyre jobban tetszett az idő előrehaladtával.
Az alapsztori szerint egy férfi betör Thomas Archer (Ron Eldard) házába és megöli a fiát, de a rendőrség tehetetlen. Kap azonban egy lehetőséget, miszerint egy titokzatos csoport megtalálja a fia gyilkosát, és az ő kezébe adják, hogy megölhesse. Itt felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha nem is az igazi tettest kapja meg. És tényleg így történt! A férfi, akit Thomas kínzott (Til Schweiger) nem ártatlan ugyan, de semmi köze ehhez a gyilkossághoz. Visszaút viszont már nincs: ahhoz, hogy mindketten élve kijussanak az épületből le kell számolniuk a – volt rendőrökből álló – csoport tagjaival.
A megtekintés után csodálkoztam rajta, hogy ez a film miért nem ismertebb. Talán az eléggé semmitmondó magyar cím miatt? Nem tudom, de az biztos, hogy én csak ajánlani tudom, még azoknak is, akik nem rajonganak az akciófilmekért. A jó és kellően látványos akciórészek mellett ugyanis a Halálos kelepce elgondolkodtató is. Elég nehéz például megmondani, hogy ki is a jó? Hiszen valójában egy bűnöző gyilkol volt zsarukat, akik meg akarták öletni őt. Ez a kissé ironikus helyzet tetszett meg igazán. Talán ez különbözteti meg ezt az alkotást az átlagos akcióktól.
Magasröptű párbeszédekkel vagy mély drámai pillanatokkal persze nem találkozhat benne a néző – de kinek is kell az ide? Amire szükség van az megtalálható a filmben, és mindez úgy, hogy ha jól belegondolok semmi olyan extra nem volt benne, amit már ne láttam volna. De ha valami tetszik, és jól érzem magam a nézése közben, akkor ezek tényleg nem zavarnak. Azt is hozzáadva, hogy elég erős az alkotásban az újranézési faktor, nyugodtan adok rá 70%-ot. Mindenképpen jobb „egynek megteszi”- műveknél.
-dzsolt7-
