Mozibuzi

…amíg nem láttad Noboru Iguchi szemével. Amíg a Tarantino új filmjét reklámozó, hasonló mondat csak marketingfogásnak tűnhet (azért remélem nem lesz az), ebben az esetben erőteljes igazságalapja van. Ugyanis sok új dolgot tudtam meg a gésákról a Robogeisha trailer-ében: az addig oké, hogy japán nők és gyönyörűek, még az is belefér, hogy vadak, de magamtól sosem jöttem volna rá, hogy valójában bérgyilkos robotok, és még a transzformereket megszégyenítő átalakulásra is képesek. Amikor először láttam az előzetest attól féltem, hogy kamu, de megnyugodtam, mert megtaláltam imdb-n az adatlapját. Konkrét premieridőpont még nincs, de azt hiszem, ennél a filmnél nem kell majd várnom a magyar feliratra, hiszen sztori nélkül is élvezetesnek tűnik. Csak abban reménykedek, hogy a készítők nem akarják komolyan venni a produkciót. De hát hogyan is lehetne egy vérző épületet komolyan venni?! Csináljanak egy látványos és elborult hentelést és kész. Szerencsére a trailer éppen ezt sugallja. Ajánlott megnézni, igazi gyöngyszem.

 - Excsajok szelleme (Ghosts of Girlfriends Past): romantikus vígjáték, amiről csak azt tudom írni, amit ennél a műfajnál szoktam általában: nem érdekel.

 - Brüno: Sacha Baron Cohen harmadszor. Az Ali G-film tetszett, a Borat-ot még nem láttam, ezt pedig, ha minden igaz a hétvégén nézem majd meg.
-dzsolt7-

Már kezdtem végleg csalódni a műfajban, de pár napja újra elhiszem, hogy lehet még ötletes, hangulatos, kellemes és igazán vidám vígjátékokat csinálni. Ezek a jelzők ugyanis mind illenek Richard Curtis filmjére.

Az alapsztori egyszerű: 1966, a britek több mint fele egy, a műsorát a tengerről sugárzó kalózrádiót hallgat, mert az nonstop nyomatja a rockot és a popot, szemben a BBC heti 2 órájával, amit ezekre a műfajokra áldoz. Persze van, akinek ez nem tetszik, mert a „kalózok elrontják a fiatalságot”, és politikai előrelépésként sem jönne rosszul az adó felszámolása. Ezért aztán Dormandy miniszter mindent megtesz a Radio Rock ellen, de a hajón lévő DJ-k sem hagyják magukat.

Ami elsőre feltűnhet, ha valaki a film adatairól olvas, az az, hogy nagyon ütős színészgárdát sikerült összeszedni. Szerencsére senkiben sem kellett csalódnom, mindenki hozta a formáját, és még az általam eddig nem ismert művészek játéka is nagyon tetszett. Ezért nem is tudok közülük kedvencet választani, mert mindegyik karakter másért tetszett. Minden egyes szereplőt lehet valamiért szeretni, és mindegyikükhöz kapcsolódik egy-két jó poén. De tényleg, még a hírolvasó is képes volt vidám hangulatot kelteni, főleg amikor a rádióban komoly hírként jelentette be a hajón történt eseményeket. Ezek a vicces részek pedig szintén nagyon tetszettek. Ugyan nem nevettem mindegyiken, de az egész film alatt mosolyogva ültem a székben. Néhány jelenetre pedig még nagyon sokáig emlékezni fogok. Ott van például a kanbuli vagy Gavin hátúszása cigivel a szájában. Aztán az is jó húzás, hogy láthattuk a hallgatók reakcióit az adásra. Hiába, azért abban az időben az emberek még nem internetről szerezték be a legfrissebb albumokat, hanem örültek, ha egy Rock and Roll-slágert elcsíphettek a rádióban.

A mű zenéje tehát adott. Kíváncsi vagyok, hogy annak, aki nem rajong a stílusért mennyire tetszik a Rockhajó, mert szerintem zenei beállítottságtól függetlenül egy jó komédiáról van szó. Nekem azonban volt olyan szerencsém, hogy az elhangzott dalok nagyon tetszettek és néhány résznél tényleg szívesen felugrottam volna a székből zúzni egyet. De ezt megtették a srácok helyettem is. Igaz, hogy néha sablonosan, de ez sem zavart, hiszen ebben az alkotásban valahogy még a sokszor látott jelenetekkel sem volt probléma. Például amikor eldöntötték, hogy akkor is mindannyian a hajón maradnak, ha ezzel megszegik a törvényt. Rengeteg hasonlóval találkoztam már, mégis tetszett, és még poént is sikerült vinni bele. Ugyanez igaz a befejezésre, ami szintén egy nagy klisé, mégis kellemes, és örülök, hogy így lett vége a történetnek.

Ezt a filmet mindenképpen be fogom szerezni dvd-n, hogy bármikor újranézhessem a kedvenc jeleneteimet, nyugodtan felpattanhassak egy jó számnál, és azért, mert nem tudom elképzelni, hogy ne okozzon újra és újra jókedvet. Értékelés: 92%, nézze meg mindenki, aki nevetni szeretne, nem kell a címtől megriadni, egyáltalán nem csak rockzenét kedvelőknek ajánlott. Az értékelés végszava pedig egyezzen meg az alkotáséval: Rock ’n’ Roll!
-dzsolt7-

- Crank 2. – Magasfeszültség (Crank: High Voltage): Jason Statham újra rohan. Az első rész őrültsége nagyon bejött, ezért ez számomra biztosan nézős film. Aztán majd írok róla.

- Engedj be! (Lat den rätte komma in): erről meg már írtam is. Az értékelés olvasható ide kattintva vagy egyszerűen csak lejjebb görgetve.

- Moszkva, Belgium (Aanrijding in Moscou): romantikus vígjáték ezúttal a belgáktól. Így egy kicsivel jobban érdekel, mintha például amerikai lenne, de még ezzel együtt is erősen kétlem, hogy megnézem.
-dzsolt7-

Kezdem rögtön a lényeggel: ez az egyik legjobb film, amit eddig idén láttam. Egyszerűen minden rendben van benne, majdnem minden jelenet tetszett, a hangulat és a sztori egyaránt megfogott és hatással volt rám. De nézzük bővebben a kép után.

Oskar egy 12 éves magányos svéd fiú, akit gyakran piszkálnak az osztálytársai, barátai pedig nincsenek. Aztán a szomszédjukba költözik Eli, a furcsa, fiatal lány, akivel gyorsan összebarátkoznak. Később azonban Oskar úgy gondolja, hogy Eli-nek köze lehet a közelben elkövetett gyilkossághoz, sőt, arra is gyanakodni kezd, hogy Eli talán nem ember, hanem vámpír.

Vámpír. Ez a kulcsszó az, ami sok embert félrevezethet a filmmel kapcsolatban. Mert aki a Pengéhez vagy a Drakulához hasonló műre számít, az könnyen csalódhat. Az Engedj be! esetében ugyanis nem láthatunk sem látványos akciójeleneteket, sem eltúlzott vérfürdőket. De ezek nem is hiányoznak, és egyébként is, teljesen kárpótolva vagyunk értük. Látvány tekintetében ott a profi operatőri munka, ami remekül láttatja a hideg, zord svéd környezetet. Vér pedig igaz, hogy nem látható túl gyakran, de amikor mégis, akkor annak jelentése és súlya van. Ezért tehát nem egy sablonos vámpíros mozira kell számítani, ez a film sokkal több annál, az is nyugodtan megnézheti, akinek már elege van a vérszívókból. Az Engedj be! igazából nem is horror, inkább egy romantikus dráma horror környezetben. Mert Oskar rövid időn belül Eli-be szeret.

És itt ki is térek a gyerekek szerepeltetésére, ami nagyon jó ötletnek tartok. Egy egészen más szempontból ismerhető így meg a sztori, és a sablonokat is sikerült vele elkerülni. Oskar ugyanis nem igazán fél a vámpíroktól és nem az az első gondolata, hogy karót szúrjon Eli szívébe. A kapcsolatuk továbbra is erős marad, némi perverzitással fűszerezve, ami a – számomra gyönyörű – csóknál tetőzik. Emellett azért is jó választás volt nekik adni a főszerepeket, mert színészileg is tökéleteset alakítanak, bár sok jelenethez talán még színészkedniük sem kellett. Oskar a film legelején még nem volt túl szimpatikus, de egészen hamar megbarátkoztam vele, Eli pedig van annyira szép és aranyos, hogy a vámpír voltával együtt is bele lehet szeretni.    

Ami még különösen tetszett az a mű realizmusa volt, ami főként a téma miatt érdekes. Az érzelmek nincsenek eltúlozva, nincs tökéletes gyilkosság sem, és a vámpír-elemen kívül a történet minden része bármikor megtörténhetne. Ezáltal a film nem tűnik túlságosan megrendezettnek és előre beállítottnak, sokkal inkább valósnak.

De, hogy teljes legyen a kép, meg kell említenem az egyetlen olyan momentumot is, ami nem igazán tetszett az alkotásban. Ez pedig a macskás jelenet volt. Tudom, hogy ez önmagában nem mond sokat, de aki látta, az biztosan tudja, hogy mire gondolok. Ezt leszámítva tehát minden tetszett és valószínűleg újra is fogom nézni hamarosan, mert ezen értékelés írása közben ismét a hatása alá kerültem. Egyébként olyan filmnek tartom, ami tipikusan alkalmas a művészibb mozikat kedvelő párok számára, nem túlságosan érzelgős, és nem is túl durva, hanem a készítőknek sikerült megtalálni az ideális arányt.
A fenti írás után pedig gondolom nem meglepő a magas százalék sem, mert 98%-ot adok rá.
-dzsolt7-

- Jégkorszak 3. - A dínók hajnala (Ice Age: Dawn of the Dinosaurs): az első két rész tetszett, remélem ez sem lett rosszabb.

- Coco Chanel (Coco avant Chanel): na, kinek az életéről szól a film? A címszerepben Audrey Tautou.
-dzsolt7-

Mickey Rourke kétségtelenül visszatért a Pankrátorral, és nekem a Killshot rövid sztorija talán még jobban is tetszett. Így bőven megvolt a motivációm, hogy megnézzem a filmet.

- Jumurta (Yumurta): török-görög dráma. A sztori sablonnak tűnik, de attól még akár jó is lehet.

- A nő másik arca (Conversations with Other Women): romantikus dráma, a főszerepben: Aaron Eckhart és Helena Bonham Carter. Amúgy a film 2005-ös.

- Nász-ajánlat (The Proposal): romantikus vígjáték, így talán nem meglepő, hogy kihagyom. Ha már Ryan Reynolds akkor úgyis tervezem újranézni a The Nines-t.

- Transformers: A bukottak bosszúja (Transformers: Revenge of the Fallen): a mese tetszett régen, viszont az első rész nem jött be annyira, így ennek a megnézésével sem fogok sietni.

- Az utolsó ház balra (The Last House on the Left): és egy horror is jött a hétre. Alapvetően nem vagyok oda értük, de a Gyilkos tréfa meghozta a kedvem a műfajhoz.
-dzsolt7-

 - Képlet (Knowing): az új Nicolas Cage film jóslattal és számokkal.

 - Másnaposok (The Hangover): vígjáték, amiben három férfi igyekszik kideríteni az előző éjszakai legénybúcsú részleteit, és azt, hogy hova tűnt a vőlegény.

 - Boszorkánykör: magyar játékfilm igaz történet alapján.

 - Rockhajó (The Boat That Rocked): egy kalózrádióról szóló angol vígjáték. Az alapötlet is tetszik, és a színek listája is impozáns, Nick Frost-nak például külön örülök.

 - René - Egy élet a rácsok mögött (René): cseh dokumentumfilm.

 - Vakság (Blindness): nyomasztó hangulatúnak mondott dráma egész érdekes sztorival.
-dzsolt7-

Egyszer elhatároztam, hogy ha még egy horrorral találkozok, aminek az elején a leendő áldozatok letérnek az útról, aztán elromlik a kocsijuk, akkor nem nézem tovább. Ezt a filmet azonban valamiért mégis folytattam az előbb említett jelenet után, és azt kell mondanom: szerencsére.

Ugyanis csak a sztori eleje ennyire a sablonos, a folytatás már jobban tetszett. A gyilkos elkapja áldozatait, de mielőtt végezne velük, egy másik – látszólag teljesen különálló - jelenetbe csöppenünk bele. Szerintem ez lett a legerősebb rész, főleg azért, mert a bohóc ruhája tényleg hátborzongatóra sikeredett. De gyilkosságot itt sem láthatunk, hanem ugrunk a következő cselekményszálra, ahol megismerkedünk a harmadik kiszemelt prédával is. Ezeket a történéseket kezdetben csak egyetlen dolog köti össze: a mindhárom esetben hallható, jellegzetes, gonosz nevetés.

Azt hiszem a színászi játékról ennél az alkotásnál felesleges írnom, hiszen legfeljebb a gyilkos alakít értékelhetőt, azonban ez mégsem megy az élvezet rovására. Végülis nem azért ültem le horrort nézni, hogy lenyűgöző színészetet lássak. Elég, ha jól tudnak sikítani és futni. A gyilkosnak viszont a motivációja érdekes, de ha azt nézem, hogy milyen sok személyiségtorzulásról lehet hallani manapság, és nem akarok kötekedni, akkor akár még a valóságban is el tudok képzelni egy ilyen embert – ez meg úgyis csak film. De ha felületesen nézném, akkor az egész műre ráaggathatnám a „reális”, illetve a „logikus” jelzőket, de sajnos a Gyilkos tréfa sem mentes a szokásos buktatóktól. Az első lány elkapásával kapcsolatban is lenne pár kérdésem az alkotókhoz, de leginkább az érdekel, hogy miért nem vette észre Tabitha, hogy a házból nem egy másik szobába, hanem egy teherautó rakterébe sétál be. (Az nem magyarázat, hogy szőke.) De még az ilyen hibák ellenére is egy egész jó horrort láttam. Nem kult, nem világmegváltó, de egyszer mégis jól esett megnézni. Ezért ha valaki horrort akar nézni, akkor ezt merem neki ajánlani, mert igaz, hogy nem túl véres, de azért vannak benne jó ötletek, és a kezdést leszámítva még csak túlságosan sablonosnak sem mondható. A hirtelen befejezés például kifejezetten tetszett. Bevallom, nem számítottam rá, de ehhez az is kellett, hogy az alkotás lekösse a figyelmemet, és ne az órát nézzem. Értékelés: 72%, semmi extra, csak egy kellemes horror, amiről nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de tetszett.
-dzsolt7-