Már kezdtem végleg csalódni a műfajban, de pár napja újra elhiszem, hogy lehet még ötletes, hangulatos, kellemes és igazán vidám vígjátékokat csinálni. Ezek a jelzők ugyanis mind illenek Richard Curtis filmjére.
Az alapsztori egyszerű: 1966, a britek több mint fele egy, a műsorát a tengerről sugárzó kalózrádiót hallgat, mert az nonstop nyomatja a rockot és a popot, szemben a BBC heti 2 órájával, amit ezekre a műfajokra áldoz. Persze van, akinek ez nem tetszik, mert a „kalózok elrontják a fiatalságot”, és politikai előrelépésként sem jönne rosszul az adó felszámolása. Ezért aztán Dormandy miniszter mindent megtesz a Radio Rock ellen, de a hajón lévő DJ-k sem hagyják magukat.
Ami elsőre feltűnhet, ha valaki a film adatairól olvas, az az, hogy nagyon ütős színészgárdát sikerült összeszedni. Szerencsére senkiben sem kellett csalódnom, mindenki hozta a formáját, és még az általam eddig nem ismert művészek játéka is nagyon tetszett. Ezért nem is tudok közülük kedvencet választani, mert mindegyik karakter másért tetszett. Minden egyes szereplőt lehet valamiért szeretni, és mindegyikükhöz kapcsolódik egy-két jó poén. De tényleg, még a hírolvasó is képes volt vidám hangulatot kelteni, főleg amikor a rádióban komoly hírként jelentette be a hajón történt eseményeket. Ezek a vicces részek pedig szintén nagyon tetszettek. Ugyan nem nevettem mindegyiken, de az egész film alatt mosolyogva ültem a székben. Néhány jelenetre pedig még nagyon sokáig emlékezni fogok. Ott van például a kanbuli vagy Gavin hátúszása cigivel a szájában. Aztán az is jó húzás, hogy láthattuk a hallgatók reakcióit az adásra. Hiába, azért abban az időben az emberek még nem internetről szerezték be a legfrissebb albumokat, hanem örültek, ha egy Rock and Roll-slágert elcsíphettek a rádióban.
A mű zenéje tehát adott. Kíváncsi vagyok, hogy annak, aki nem rajong a stílusért mennyire tetszik a Rockhajó, mert szerintem zenei beállítottságtól függetlenül egy jó komédiáról van szó. Nekem azonban volt olyan szerencsém, hogy az elhangzott dalok nagyon tetszettek és néhány résznél tényleg szívesen felugrottam volna a székből zúzni egyet. De ezt megtették a srácok helyettem is. Igaz, hogy néha sablonosan, de ez sem zavart, hiszen ebben az alkotásban valahogy még a sokszor látott jelenetekkel sem volt probléma. Például amikor eldöntötték, hogy akkor is mindannyian a hajón maradnak, ha ezzel megszegik a törvényt. Rengeteg hasonlóval találkoztam már, mégis tetszett, és még poént is sikerült vinni bele. Ugyanez igaz a befejezésre, ami szintén egy nagy klisé, mégis kellemes, és örülök, hogy így lett vége a történetnek.
Ezt a filmet mindenképpen be fogom szerezni dvd-n, hogy bármikor újranézhessem a kedvenc jeleneteimet, nyugodtan felpattanhassak egy jó számnál, és azért, mert nem tudom elképzelni, hogy ne okozzon újra és újra jókedvet. Értékelés: 92%, nézze meg mindenki, aki nevetni szeretne, nem kell a címtől megriadni, egyáltalán nem csak rockzenét kedvelőknek ajánlott. Az értékelés végszava pedig egyezzen meg az alkotáséval: Rock ’n’ Roll!
-dzsolt7-
