Egyszer elhatároztam, hogy ha még egy horrorral találkozok, aminek az elején a leendő áldozatok letérnek az útról, aztán elromlik a kocsijuk, akkor nem nézem tovább. Ezt a filmet azonban valamiért mégis folytattam az előbb említett jelenet után, és azt kell mondanom: szerencsére.
Ugyanis csak a sztori eleje ennyire a sablonos, a folytatás már jobban tetszett. A gyilkos elkapja áldozatait, de mielőtt végezne velük, egy másik – látszólag teljesen különálló - jelenetbe csöppenünk bele. Szerintem ez lett a legerősebb rész, főleg azért, mert a bohóc ruhája tényleg hátborzongatóra sikeredett. De gyilkosságot itt sem láthatunk, hanem ugrunk a következő cselekményszálra, ahol megismerkedünk a harmadik kiszemelt prédával is. Ezeket a történéseket kezdetben csak egyetlen dolog köti össze: a mindhárom esetben hallható, jellegzetes, gonosz nevetés.
Azt hiszem a színászi játékról ennél az alkotásnál felesleges írnom, hiszen legfeljebb a gyilkos alakít értékelhetőt, azonban ez mégsem megy az élvezet rovására. Végülis nem azért ültem le horrort nézni, hogy lenyűgöző színészetet lássak. Elég, ha jól tudnak sikítani és futni. A gyilkosnak viszont a motivációja érdekes, de ha azt nézem, hogy milyen sok személyiségtorzulásról lehet hallani manapság, és nem akarok kötekedni, akkor akár még a valóságban is el tudok képzelni egy ilyen embert – ez meg úgyis csak film. De ha felületesen nézném, akkor az egész műre ráaggathatnám a „reális”, illetve a „logikus” jelzőket, de sajnos a Gyilkos tréfa sem mentes a szokásos buktatóktól. Az első lány elkapásával kapcsolatban is lenne pár kérdésem az alkotókhoz, de leginkább az érdekel, hogy miért nem vette észre Tabitha, hogy a házból nem egy másik szobába, hanem egy teherautó rakterébe sétál be. (Az nem magyarázat, hogy szőke.) De még az ilyen hibák ellenére is egy egész jó horrort láttam. Nem kult, nem világmegváltó, de egyszer mégis jól esett megnézni. Ezért ha valaki horrort akar nézni, akkor ezt merem neki ajánlani, mert igaz, hogy nem túl véres, de azért vannak benne jó ötletek, és a kezdést leszámítva még csak túlságosan sablonosnak sem mondható. A hirtelen befejezés például kifejezetten tetszett. Bevallom, nem számítottam rá, de ehhez az is kellett, hogy az alkotás lekösse a figyelmemet, és ne az órát nézzem. Értékelés: 72%, semmi extra, csak egy kellemes horror, amiről nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de tetszett.
-dzsolt7-
