- Dobolj, ha tudsz! (Zvijezda je roden): szerb dokumentumfilm.
- A Föld inváziója - Csata: Los Angeles (Battle: Los Angeles): akció - sci-fi, ami engem teljesen hidegen hagy.
- Fütyülök az egészre (Eu când vreau să fluier, fluier): egészen jónak tűnő román-svéd dráma.
- Pál Adrienn: Kocsis Ágnes Cannes-ban is díjazott filmje.
- Sanctum: kalandfilm búvárokkal. Akár jó is lehet, de nekem ez így nem éri meg egy jegy árát.
-dzsolt7-
- Anyát a Marsra (Mars Needs Moms): animációs film, ami teljesen hidegen hagy.
- Egy család (En familie): dán dráma. Ez a két szó már önmagában elég ahhoz, hogy érdekeljen.
- Kellékfeleség (Just Go with It): romantikus vígjáték, Adam Sandler. Ezen szópárok éppen a fentivel ellentétes hatást váltják ki.
- A rítus (The Rite): számomra ebből a témából elég az Ördögűző is, de talán Sir Anthony Hopkins miatt megnézem.
-dzsolt7-
Ebben az igaz történeten alapuló filmben egy hegymászó keze beszorul egy elszigetelt kanyonban, és 127 órán keresztül nem tud kiszabadulni onnan. Ezen információk ismeretében bárkiben jogosan merülhet fel a kérdés: akkor most azt kell nézni közel kilencven percen keresztül, hogy a főszereplő valami szűk helyen szenved? A válasz: igen, de ez így nagyon rendben van.
A rövid bevezető szakasz után valóban végig az látható, ahogy James Franco próbál megoldást találni a szó szerint szorult helyzetére, azonban ez egyáltalán nem unalmas. Hiába minimális a helyszínek és a kerekterek száma, az alkotás mégis végig fenn tudja tartani az érdeklődést, ennek az eléréséhez pedig mindenki hozzátett valamit. A zene, az operatőri munka, a vágások, a forgatókönyv, a rendezés és persze a remek színészi játék mind-mind elősegítették azt, hogy ebből az alapvetően egyszerű történetből egy emlékezetes filmadaptáció készülhessen. Engem viszont mindezeken túl az fogott meg leginkább, hogy fogalmam sincs mikor éreztem utoljára ennyire együtt egy szereplővel, mint a szerencsétlenül járt Aron Ralston-nal. Az első, könnyed negyed óra tökéletesen jó volt arra, hogy megkedveljem, közel kerüljön hozzám, ennek köszönhetően pedig később már én is átérezzem minden fájdalmát és szenvedését. Ehhez a jól eltalált arányok mellett szükség volt Franco pazar alakítására is. Mivel szinte végig ő van a képernyőn, hatalmas felelősség hárul rá, de hibátlanul oldja meg a feladatát. Utoljára az Ananász Expressz-ben láttam betépett dealer-ként, és nem gondoltam volna, hogy egy komolyabb, drámaibb szerepre is tökéletesen alkalmas.
- Elhajlási engedély (Hall Pass): az előzetes nem jött be, de azóta már több helyen is pozitív kritikát olvastam róla. Elkezdett érdekelni, de még mindig tartok tőle, hogy ez nem az én humorom.
- Gyermekeim apja (Le pere de mes enfants): francia-német dráma egy producer haláláról.
- Három (Three): Tom Tykwer romantikus vígjátékja. Talán itt az ideje újabb próbát tennem a műfajjal.
- Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche): francia vígjáték Gérard Depardieu-vel.
- Rango: erre lehet, hogy elmegyek, de valószínűleg a feliratos verziót nézem meg.
- 127 óra (127 Hours): ez is mozikba került, és mindenképpen érdemes megnézni, jó film.
-dzsolt7-
Nem vagyok túl jó véleménnyel az Oscar-díjról, de idén mind a 10 'Legjobb film' kategóriában jelölt alkotást láttam, így kíváncsi vagyok az eredményekre. Eredetileg úgy terveztem, hogy eddigre már az összes szóban forgó alkotásról fogok írni egy-egy értékelést, de ez sajnos nem jött össze. Ezért most a kimaradtaktól leírom pár mondatban a véleményemet (természetesen később hosszabb írás is várható róluk), a többit belinkelem, és azt is megemlítem, hogy a többi nagyobb kategóriában kinek szurkolok.
- Fekete hattyú (Black Swan, rendező: Darren Aronofsky): kicsit tartottam a nőiesnek tűnő témától, de Aronofsky műve teljesen meggyőzött, a tőle elvárható minőséget produkálta. Bízom benne, hogy ő kapja a legjobb rendező díját, de David Fincher kitüntetésének is nagyon örülnék.
- The Fighter - A harcos (The Fighter, rendező: David O. Russell): maga a film sem rossz, de ami igazán lenyűgözött benne, az Christian Bale alakítása volt. Egyszerűen neki kell kapnia a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot. Számomra idén talán ez a legfontosabb kategória.
- Eredet (Inception, rendező: Christopher Nolan): már az is öröm, hogy egy blockbuster-t jelöltek, ezzel elismerve Nolan érdemeit. Drukkolok neki, hogy ő vihesse haza a legjobb eredeti forgatókönyv díját.
- The Kids Are All Right (rendező: Lisa Cholodenko): ez az alkotás nem számíthat díjesőre, de a jelölésért köszönettel tartozom az akadémiai tagoknak, ugyanis ők hívták fel a figyelmemet erre a kellemes családi drámára.
- A király beszéde (The King's Speech, rendező: Tom Hooper): nos, ebben egy kicsit csalódtam. Elismerem, hogy jó film, de valahogy többet vártam, ezért némileg ellene szorítok. Vagyis jobban örülnék, ha a Social Network-öt nyilvánítanák a legjobb filmnek.
- 127 óra (127 Hours, rendező: Danny Boyle): bár szinte egyértelmű, hogy Colin Firth-é lesz a legjobb férfi főszereplő díja, én mégis szurkolok James Franco-nak, de ebben a kategóriában talán bárki megérdemelné a győzelmet.
- Social Network - A közösségi háló (The Social Network, rendező: David Fincher): két helyen már megemlítettem ezt az alkotást, és szerintem megérdemelné a legjobb adaptált forgatókönyvért járó szobrot is.
- Toy Story 3 (rendező: Lee Unkrich): örülök neki, hogy a filmek között is jelölték, ez jó jel az animációsok közti esélyeire nézve. De egyre inkább érzem, hogy meg kellene néznem az Így neveld a sárkányodat című mesét is.
- A félszemű (True Grit, rendező: Joel & Ethan Coen): nekem ugyan tetszett, sok díjra mégsem számíthat, és ez nagyjából rendben is van, mert a legtöbb kategóriában akad ennél jobb jelölt is. Azért abban bízom, hogy a készítők nem távoznak majd üres kézzel.
- Féktelen harag (Drive Angry 3D): először azt sem tudtam, meg akarom-e nézni, aztán az előzetesek meggyőztek arról, hogy nekem ezt 3D-ben kell látnom.
- A harcos (The Fighter): még annak is érdemes megnéznie, aki már unja szokásos sztorikat, amikben egy sportoló, zenész vagy egyéb sztár felemelkedik a szegénységből. Ha másért nem, Christian Bale zseniális alakítása miatt mindenképpen ajánlott.
- Honnan tudod? (How Do You Know): még Jack Nicholson is kevés ahhoz, hogy ez a fim érdekeljen.
- Precious - A boldogság ára (Precious: Based on the Novel Push by Sapphire): amerikai dráma, ami nem tűnik rossznak, de nincs kedvem hozzá.
Rendesen le vagyok maradva, jó pár olyan filmet láttam mostanában, amiről akarok majd írni, de A félszemű előnyt élvez. Elsősorban nem az Oscar-jelölés miatt, hanem azért, mert kifejezetten tetszett az alkotás, és még viszonylag frissen szeretném összefoglalni mindazt, amit gondolok róla. Ha nagyon tömören akarnék fogalmazni, akkor csak annyit írnék, hogy a Coen-testvérek jók, és ezt az állítást ezen művükkel is bizonyítják.
De biztosan van olyan, akinek a Coen név nem mond semmit, vagy egyszerűen csak részletesebb ismertetőt szeretne olvasni, szóval kifejtem, hogy miért jó film ez. Mert azt meg merem kockáztatni, hogy aki nem utasítja el a western műfaját, az jól fog szórakozni az alkotás megtekintése közben. Egy reális, kőkemény vadnyugatot láthatunk, ahol nincs kegyelem, nincsenek hatalmas párbajok, és igazi hősök sem. Olyan világ ez, ahol csak az igazi férfiak húzzák sokáig, vagyis nehéz dolga van Mattie-nek, a 14 éves lánynak, aki apja gyilkosán szeretne bosszút állni. De megtalálja a megfelelő embert Rooster Cogburn személyében, ahogy az alkotók is megtalálták a megfelelő színészt erre a szerepre Jeff Bridges személyében. Remek alakítást nyújt, és az érdemeit az sem csökkenti, hogy az alkoholista, fénykorán jócskán túl lévő fejvadász karaktere nem lehetett túl nehéz számára, hiszen nem egyszer játszott már hasonló alakokat. A néha már-már a Tökire emlékeztető cinikus fekete humora pedig kellemesebbé teszi az egyébként komor hangulatot.
Cogburn és Mattie között egyfajta apa-lánya viszony is elkezd kialakulni, de a helyzet nem engedi meg, hogy igazán közel kerüljenek egymáshoz. Mindkettőjük számára a gyilkos megtalálása az elsődleges cél, ebben a tekintetben pedig a kislány terhet jelent a fejvadász számára, akinek sokszor még önmagára sem egyszerű vigyáznia. Állandóan whiskey-zik, nem túl szociális figura, és ennek megfelelően az emberi élet sem kiemelt fontosságú számára. Őt ellensúlyozza a Matt Damon által alakított texas ranger, aki a szabályok betartásával próbálja hosszú ideje sikertelenül elkapni Tom Chaney-t.
Szerencsére Coen-ék nem csak a címszereplő megformálására találtak megfelelő színészt, hanem az összes fontos karakterére is. Ez pedig A félszemű esetében sorsdöntő, hiszen lövöldözésből nem sok van, így megnő a forgatókönyv és a casting jelentősége. Ezek pedig úgy sikerültek, hogy a 110 perces játékidő számomra meglepően gyorsan telt el. Ismét arra láttam példát, hogy egy western állandó golyózápor nélkül is lehet kifejezetten jó. Vagyis elégedetten távoztam a moziból, megkaptam az elvárt minőséget, és azóta mindenkinek csak ajánlani tudom a filmet. Értékelés: 91%.
-dzsolt7-
- A fa (The Tree): francia-ausztrál dráma.
- Fekete hattyú (Black Swan): Aronofsky új, Oscar-ra is jelölt filmje. Láttam már, és ajánlom is, majd igyekszem írni róla, de ez mostanában sajnos nem megy könnyen.
- A félszemű (True Grit): a 10 'Legjobb film' kategóriában jelölt mű közül már csak ez van vissza, mert ezt mindenképpen moziban akarom. Jó esetben napokon belül össze is jön.
- Gagyi mami - Mint két tojás (Big Mommas: Like Father, Like Son): mert erre biztosan hatalmas igény volt. Na mindegy, valószínűleg nélkülem is megnézik elegen.
- Médiaország - a TV hatalma (Videocracy): dokumentumfilm a címből sejthető témáról.
- A negyedik (I Am Number Four): jónak tűnő popcorn-mozi, igyekszem majd valamikor elmenni rá.
- New York, I Love You: 2006-ban Párizst, 2008-ban pedig New York-ot szerette meg hirtelen sok filmes.
- Visszatérés - Retrace: magyar-román film.
-dzsolt7-
- Csak szexre kellesz (No Strings Attached): érzelmek nélküli szex egy romantikus vígjátékban.
- Egy jobb világ (Haevnen): Anders Thomas Jensen írta a forgatókönyvet, és Ulrich Thomsen az egyik főszereplő. Ennyi már bőven elég ahhoz, hogy érdekeljen.
- Fehér nászéjszaka (Brúdguminn): izlandi dráma.
- Gnómeó és Júlia (Gnomeo and Juliet): Shakespeare klasszikusának animációs, kerti törpés feldolgozása.
- Három Majom (Üç maymun): török-francia-olasz dráma.
- London Boulevard: a Tégla írójának első rendezése Collin Farrell-el a főszerepben.
A szavazás lezárult, így néz ki szerintetek 2010 filmes toplistája:
1. Eredet (Inception) – 28%
Christopher Nolan alkotása meggyőző fölénnyel szerezte meg az első helyet. Akárcsak tavaly, idén is egy nyári blockbuster győzött.
2. The Expendables – A feláldozhatók (The Expendables) – 15%
Stallone akciósztár-válogatottja futott be másodikként. Úgy látszik a blogolvasóknál is van még esélye az öregfiúknak.
3. Toy Story 3 – 12%
Terhes társaság (Due Date) – 12%
A dobogó harmadik fokára a Pixar trilógiájának befejező része és Todd Phillips új vígjátéka állhatott. A fenti 4 film közül mindegyik tetszett nekem is, és még a hátralévőkből is sokat kedvelek, ezért aztán inkább nem is szavaztam – egyszerűen nem tudtam dönteni.
5. Social Network – A közösségi háló (The Social Network) – 9%
6. A bombák földjén (The Hurt Locker) – 6%
HA/VER (Kick-Ass) – 6%
Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos) – 6%
9. Az út (The Road) – 3%
Tolvajok városa (The Town) – 3%
-dzsolt7-
