Mozibuzi

Igen, nekem is feltűnt, hogy már négy éve írom ide a bejegyzéseket, de idén nem volt kedvem a szokásos statisztikához. Majd azon leszek, hogy az 5. születésnapra kitaláljak valami kreatívat. Mondjuk egy ilyen tortát el tudnék viselni. ;)

-dzsolt7- 

 - Amador: spanyol dráma. 

 - Förtelmes főnökök (Horrible Bosses): végre a mozikba kerül valami olyan, ami engem is érdekel! Pár napon belül biztosan megnézem. 

 - Halál sugárút (Route Irish): Ken Loach háborús bosszúfilmje nyomozással és drámával. 

 - Verdák 2. (Cars 2): az új Pixar-mű. Engem cseppet sem vonzanak a beszélő kémautók.
-dzsolt7-

Nemrég még azt hittem, hogy nem mostanában fogom bepótolni az X-men-filmek terén fennálló hiányosságomat, aztán mégis meggondoltam magam, és nem bántam meg. Olyannyira nem, hogy teljesen magával ragadott a mutánsok világa, és azóta is igyekszem minél többet megtudni róluk. Ebben pedig sokat segített Matthew Vaughn remek előzményfilmje.

Azt eddig is tudtam, hogy X-Professzor és Magneto - azaz Charles és Erik - egykor barátok voltak, de érdekelt, hogyan lettek akkora nézeteltéréseik, amik miatt később elváltak útjaik. A First Class mindkettejük hátterét bemutatja, és így sokkal érthetőbbé válik, hogy mi váltja ki a különböző véleményüket a mutánskérdésről. Charles-nak mindene megvolt, jómódban és nyugalomban nőtt fel, míg Erikre zsidó származása miatt sanyarú gyerekkor várt, és végig kellett néznie édesanyja halálát is. Ezek után egyáltalán nem meglepő, az iránti aggodalma, hogy az emberiség ellenük fog fordulni, és kitaszítja őket.

A két főszereplővel kapcsolatban attól tartottam, hogy fura lesz fiatal színészeket látni a szerepükben, mivel mindössze pár nappal korábban, rövid idő alatt pótoltam a trilógiát. De az alakításoknak köszönhetően kb. 5 perc alatt sikerült hozzászoknom az új arcokhoz. James McAvoy is hiteles, de Michael Fassbender egyértelműen ellopja előle a filmet. A forgatókönyv és az ő játéka tovább építik a Magneto-ról kialakult képet. Ennek örültem, mert már eddig is ő volt a kedvenc karakterem, és hiába sok esetben övé a negatív szerep, mégsem tartom gonosznak.

A fenti pároson kívül sajnos nem igazán lettek bemutatva a szereplők. Mytique és Beast még csak-csak, de a többiek már tényleg csak vannak. Összeraktak egy csapat számomra nem túl érdekes képességekkel rendelkező fiatalt, akikről igazából semmit nem tudunk meg, így pedig drukkolni sem könnyű nekik, hiába a világ megmentése a céljuk. Valószínűleg az ő hátterüket már nem akarták belesuvasztani az így is 132 perces játékidőbe. Pedig egyébként akciójelenetből sincs sok, szinte mindent feláldoztak a főszereplők bemutatásának érdekében. Ezt viszont igazán jól sikerült, és ez a két karakter volt olyan érdekes, hogy cseppet sem unatkoztam közben. Persze azért nem pusztán egy bő kétórás jellemrajzról van szó, akad látványos akció, humor, dráma, némi romantika és egy szuper cameo is.

Vagyis szórakoztató és - nem csak rajongók számára - érdekes filmről van szó, ami az alaptrilógia ismerete nélkül is élvezhető. Popcornmozi, ami nem veszi teljesen hülyére a nézőt. Értékelés: 80%, ha most kellene elhelyezne a franchise alkotásai között, azt mondanám, hogy ez az eddigi legjobb.
-dzsolt7-

július 14.:

 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 2): a franchise befejező része. Ellenfele nem nagyon van, csoda lenne, ha nem kaszálna.

július 21.:

 - A gondozoo (Zookeeper): vígjáték beszélő állatokkal.
-dzsolt7-

- Micimackó (Winnie the Pooh): igazán örülök annak, hogy a sok modern(izált) mese mellett mozikba kerül egy klasszikus is. Semmi 3D, semmi élőszereplő - nagyon helyes!

- A turné (Turneja): szerb-boszniai vígjáték a délszláv háborúról.
-dzsolt7-

Azt hiszem senkinek sem mondok újat azzal, hogy a világ változik, és ez a filmekben is nyomon követhető. Volt idő, amikor egy kivillanó comb látványa is hatalmas eseménynek számított a moziteremben, ma pedig már az sem túl meglepő, ha egy tizenéves kislány hidegvérrel öl embereket. Ezt láthattuk tavaly a Kick-Ass-ben is, de amíg Matthew Vaughn viccesen mutatta be ezt a szituációt, addig Joe Wright teljesen komolyan gondolja.

Hanna meglehetősen nomád körülmények között él apjával, akinek az a célja, hogy kiaknázza a lány képességeit, és egyfajta tökéletes harcost képezzen belőle. Arról kezdetben nincs sok információ, hogy erre miért van szükség, de a játékidő végére tisztázódnak a kérdések, és a sztorit amúgy sem nehéz követni, mivel nem szakad el túlságosan a megszokott sablonoktól. Ez önmagában még nem annyira zavart, a hullámzó minőség viszont mát igen. Néhány jelenet annyira eltávolodott a logikától és a realitástól, mintha egy tipikus agyatlan akciófilmről lenne szó, pedig már pusztán a főszereplő játéka jóval több alaposságot igényelt volna. Saoirse Ronan ugyanis hitelesen alakítja az idegen környezet miatt megzavarodó, de célját végig szem előtt tartó lányt, aki védtelennek tűnik, azonban közel sem az. Bízom benne, hogy ez a szerep majd beindítja a karrierjét, és még sokszor láthatok tőle ilyen szintű alakítást. 

De nem csak ő feledtette velem a film hibáit, hanem sokat javított a bennem kialakult összképen a remek soundtrack és operatőri munka is. Sok jelenetet ez a két tényező emelt az átlagosból az érdekes kategóriába, és a kevés akciót is emlékezetesebbé tették.  Emellett még a változatos helyszínek is emeltek a hangulaton, a vidámparkos zárás például nagyon tetszett. Igazából csak annyi a bajom ezzel a művel, hogy nem mindig találták el az akció és dráma megfelelő arányát. Ahol sikerült, ott érződik is a hatása, de több alkalommal az izgalom vagy a látvány kedvéért hülyeségek történnek, a drámai rész erejét pedig gyengíti a klisés sztori. Vagyis eredetibb, okosabb, átgondoltabb alkotást vártam, de azért így sem csalódtam. Kiindulási alapnak bőven jó a Hanna. Ha Joe Wright, - vagy akárki más - később újra megpróbálkozik egy hasonló művel, és kijavítja az itt felmerülő hibákat, abból igazi remekmű is születhet. Ez is tetszett, de inkább csak kihagyott lehetőségként fogok rá emlékezni. Értékelés: 73%.
-dzsolt7-

- Larry Crowne: Tom Hanks a rendezője és főszereplője is ennek a romantikus vígjátéknak.

Az a helyzet, hogy a cím kissé megtévesztő. Szerintem szerencsésebb lett volna 'Másnaposok v. 2.0' névre keresztelni Todd Phillips filmjét. Ugyanis erről van szó: az első rész továbbfejlesztett, feljavított változatáról, amiben minden lényeges összetevőt meghagytak a siker biztosítása érdekében.

A három jóbari összegyűlik, csapnak egy vad legénybúcsút, ami után nem elékeznek semmire az előző éjszakából. Valaki eltűnik, de van helyette egy állat a lakásban. Elkezdenek nyomozni, és rekonstruálni az ámokfutásukat, majd amikor már teljesen reménytelennek tűnik a helyzet, hirtelen valaki előáll a megoldással, így megmentik az esküvőt, és végül még a buli képei is előkerülnek. Igen, a rövid cselekmény gyakorlatilag teljesen ugyanaz, és a részletekben sem sok változás akad.

Akkor ugyanazt akarják lenyomni másodszorra is a nézők torkán? Igen, és ez egyrészt a helyszín megváltoztatásától működik mégis. Bangkok hangulata egészen más, mint Las Vegas-é volt. Sokkal stílusosabb, egyedibb, mint a bűn városa, nem is beszélve arról, hogy itt jóval kockázatosabb "elhagyni" egy embert, mert rosszabbak az esélyek arra, hogy épségben előkerül. A másik tényező, ami miatt engem nem zavart az önismétlés a jó poénok sora volt. Mert egy vígjátékra mégiscsak azért ül be a néző, hogy nevessen. Ezt a hatást pedig tökéletesen kiváltja a film, és ilyenkor eszembe sem jutott azon fanyalogni, hogy ezt a sztorit láttam már valahol. Természetesen a karakterek is maradtak a régiek, de pont így szeretjük őket. Teljesen hiteltelen lenne egy olyan húzás, ami szerint Alan megkomolyodna, vagy mondjuk Stu kevesebbet pánikolna, ezért inkább maradt az egyszer már bevált, és most is működő felállás. Az pedig plusz előnye a Másnaposok 2.-nek, hogy önmagában is megállja a helyét, azaz az előzmények ismerete nélkül is teljesen érthető. Vannak ugyan utalások a vegas-i kalandra, de a poénok túlnyomó része nem erre épül.

- Cirkusz Kolumbia (Cirkus Columbia): küzép-kelet-európai dráma.

- Hanna - Gyilkos természet (Hanna): Joe Wright akció-thrillere. Amúgy a magyar alcím miért kellett?

- Mr. Popper pingvinjei (Mr. Popper's Penguins): Jim Carrey új vígjátéka.

- Tilva Ros: szerb romantikus dráma.

- Transformers 3. (Transformers: Dark of the Moon): szerdától ez is a mozikba kerül, bár engem teljesen hidegen hagy.
-dzsolt7-

Elég erős zsákbamacska volt részemről, amikor úgy ültem be a filmre, hogy mindössze két dolgot tudtam róla: gyerekek a főszereplők, és van valami szörny is. Igyekeztem minden egyéb információt elkerülni, és közben végig abban bíztam, hogy nem egy második E.T.-t fogok látni, azt ugyanis nem nagyon szerettem. Nos, bőven van ugyan párhuzam Spielberg művével, de a Super 8 szerencsére csak nagyon ritkán válik csöpögőssé, és itt az űrből érkezett lény is kevésbé kedves. De kezdjük az elejéről!

Néhány kisiskolás horrorfilmet akar forgatni, és éppen a vasút mellett vesznek fel egy jelenetet, amikor látják, hogy valaki autóval a sínekre hajt, és szándékosan kisiklat egy tehervonatot. Nem tudnak mit kezdeni az eseménnyel, és kezdetben nem is sejtik, hogy ez fiatalkoruk legmeghatározóbb kalandjának kezdete. Nem akarok több poént lelőni, a lényeg, hogy innentől a történet egy ifjúsági film és egy sci-fi keveréke lesz, méghozzá mindkét összetevő minősége igen magas. A gyerekek karakterei sablonokra épülnek ugyan, de a majdnem noname színészgárda remekül teljesít, végig jól játszanak. Őszintén meglepődtem, hogy a játékidő túlnyomó részében valamelyikük a vásznon volt, mégsem zavart az alakításuk. Elle Fanning pedig még zombinak sminkelve is aranyos tud maradni, nem mellesleg mocskosul tehetséges.

A sci-fi részhez pedig adott ugye egy idegen lény, ami az 51-es körzetet is megjárta, és a gonosz amerikai hadsereg, ami el akarja fogni, hogy tovább kísérletezhessenek rajta. Ez így cseppet sem eredeti, de J. J. Abrams mégis olyan módon tálalta, hogy azt nem tudtam nem szeretni. Ugyan sosem fogtam a kezembe szuper 8-as kamerát, és 1979-ben - amikor az alkotás játszódik - sem éltem még, elfogott egyfajta nosztalgikus érzés a fejletlenebb technika és az ifjúkori kalandok iránt. Tudom, hogy ez sem egyedi, de attól még jó volt látni, hogy kigyúrt szépfiúk helyett itt teljesen átlagos, szemüveges, fogszabályzós kölykök a hősök, rajtuk múlik a történet alakulása.