Mozibuzi

Egyszerűen briliáns! Tetszett az előzetes, és éreztem, hogy ennyi pozitív vélemény már nem lehet véletlen. Valóban nem az, a Drive minden egyes dicsérő szót megérdemel, és én is csak éltetni tudom. Pedig a történetében semmi igazi újdonság nincs, viszont csak nagyon kevesen lennének képesek arra, hogy ezt a sztorit így meséljék el.

A főszereplő egy névtelen sofőr (a stáblistán is csak Driver-ként szerepel), aki nappal kaszkadőr és autószerelő, éjjel pedig rablásoknál vállal fuvart, szóval élete nagy részét kocsiban tölti, és ez meg is látszik vezetői képességein, ugyanis vérprofi. Megvannak a szabályai, nem követ el hibákat, és közel áll ahhoz, hogy versenyzői karrierje is elinduljon. De ahogy az lenni szokott, egy nő képbe kerülése felborít mindent. Irene és kisfia képében Driver egy másfajta életet lát meg, és gyorsan kötődni kezd a családtöredékhez, ami hamarosan egy börtönből kiszabadult apával egészül ki. Innentől kezdve pedig nincs visszaút, a túlélés a tét.

Aki látott pár akciófilmet, az többször is találkozhatott hasonló alapszituációval, és nem fogják meglepni a fordulatok, amiken amúgy sincs túl nagy hangsúly. Emellett a Drive kezdete engem a Halálos Iramban és A szállító keverékére emlékeztetett, de már a nyitójelenetnél éreztem, hogy ez a mű mégiscsak komolyabb az előbb említetteknél. Később pedig még élesebbé válnak a különbségek és a készítők még a leginkább kételkedő nézők számára is bebizonyítják, hogy ez nem egy szimpla autós mozi. Hogy miért? Mert a megvalósítás minden részlete profi szintű benne.

Színészi játék szempontjából a mellékszereplők is emlékezeteset alakítanak, de nem is lehet kérdéses, hogy a Ryan Gosling játéka a legfontosabb, ezt pedig legjobban a zseniális szóval lehetne jellemezni. Az általa alakított karakter meglehetősen szűkszavú, de sok esetben meg sem kell szólalnia, hiszen az arcáról tökéletesen le lehet olvasni az érzéseit és gondolatait. Gosling visszafogottan játszik, nem akar a középpontba kerülni, teljesen alárendeli magát a szerepnek, profi munkát végez. Az Őrült, dilis, szerelem.-ben és a Blue Valentine-ban is meggyőzött, szóval azt hiszem itt az ideje bepótolnom a korábbi filmjeit, ahogy a rendező Nicolas Winding Refn eddigi munkásságát is igyekszem majd jobban megismerni. A dán direktor bebizonyította, hogy nem csak az európai bűnözők világához ért, hanem a tengerentúlon is megállja a helyét.

 - Angele és Tony (Angele et Tony): francia dráma. 

 - A bőr, amelyben élek (La piel que habito): Almodóvár új filmje. 

 - A hódkóros (The Beaver): a címe ellenére nem valami állatos komédiáról van szó, hanem egy drámáról Mel Gibson és Jodie Foster főszereplésével. 

 - Végső állomás 5. (Final Destination 5): azt hiszem ismét lesz egy imax-es mozizásom.
-dzsolt7-

- Biutiful: Inárritu drámája Javier Bardem főszereplésével.

- Conan, a barbár (Conan the Barbarian): alapvetően érdekelt, de a sok negatív kritika elvette a kedvem attól, hogy moziban nézzem meg. Majd azért itthon kap egy esélyt.

- Őrült, dilis, szerelem. (Crazy, Stupid, Love.): kellemes meglepetés, nem csak egy újabb romantikus vígjáték a sorban.

- Talán egy másik életben (Vielleicht in einem anderen Leben): világháborús kamaradráma. Érdekel, de most nincs hangulatom hozzá.

Zajháborítók (Sound of Noise): svéd-francia vígjáték egy csapatról, akik azért törnek be valahova, hogy az ottani tárgyakkal zenéljenek. Kreatív ötlet, és az előzetes is tetszik.
-dzsolt7-

Én is meglepődtem magamon, amikor elhatároztam, hogy egy romantikus vígjátékot fogok megnézni, de csütörtök délután sürgős mozizhatnékom támadt, és a Conantől elriasztottak az erősen negatív kritikák, a Frászkarikát pedig csak este vetítették a közelben. Így maradt ez a film, amiről előzetesen semmit nem tudtam. Ennek most már örülök, mert így még pozitívabb élményt nyújtott.

Sorra jöttek a jelenetek, én pedig kezdetben nem értettem, hogy mi van. Itt most tényleg Steve Carell hozza a drámát és Ryan Gosling pedig a brutális lazaságot és a humort? Igen, ráadásul mindketten jól teszik a dolgukat. Persze ennyire azért nincsenek felosztva a szerepek, természetesen Carell-hez is bőven kötődnek poénok, de a komolyabb oldalát is megmutatja. Az őrült, dilis szerelem ugyan nem akar minden áron vicces lenni. Van a filmnek egy ugyan nem túl eredeti, mégis jól tálalt mondanivalója, amit úgy kevertek a humorral, hogy sikerült megtalálni a kettő közti ideális arányt. Ennek köszönhetően a végeredmény nem nyálas, nem nyomasztó, de nem is súlytalan. Ez már önmagában is dicsérendő, és kiegészül még a hangulatot megalapozó zenékkel, a szuper színészekkel (nem csak a nagy nevek, alakítottak jól) és a több szálon futó, jól megírt történettel.

A befejezés mondjuk nem annyira tetszett, rontott a szememben az összképen. Egyszerűen nem értem: ha valaki nagyközönség előtt tart egy őszinte szónoklatot, az mindig eléri a hatását? Ez hirtelen megváltoztat mindent? Jó, itt ezért nem ennyire drasztikus a hatás, és a végkifejlet is egész reális, csak felmerült bennem ez a kérdés, amikor megláttam a tipikus jelenetet. De még ezzel a szépséghibával együtt is nagyon kellemes emlék marad majd a film.

 - Cowboyok és űrlények (Cowboys & Aliens): tegnap néztem meg, és nem értek egyet a sok negatív véleménnyel, mert jól szórakoztam, de az azért tény, hogy többet vártam tőle.

 - Hupikék törpikék (The Smurfs): meg sem merem kérdezni, hogy ezek után mi jöhet még. Törvényt kellene hozni az erőltetett „élőszereplősítés” ellen… 

 - Nader és Simin - Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin): iráni dráma. 

 - Született feleség (Potiche): francia vígjáték, aminek semmi köze a hasonló című sorozathoz.
-dzsolt7-

 - Cowboyok és űrlények (Cowboys & Aliens): tegnap néztem meg, és nem értek egyet a sok negatív véleménnyel, mert jól szórakoztam, de az azért tény, hogy többet vártam tőle.

 - Hupikék törpikék (The Smurfs): meg sem merem kérdezni, hogy ezek után mi jöhet még. Törvényt kellene hozni az erőltetett „élőszereplősítés” ellen… 

 - Nader és Simin - Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin): iráni dráma. 

 - Született feleség (Potiche): francia vígjáték, aminek semmi köze a hasonló című sorozathoz.
-dzsolt7-

- Blue Valentine: amerikai romantikus dráma, amiről eddig csak jókat hallottam. Érdekel, de mostanában nincs hangulatom az ilyesmihez. 

- Frászkarika (Fright Night): Calin Farrel ismét egy tőle szokatlan szerepben. Egy vámpírt alakít ebben a horror-vígjátékban, amitől nem várok sokat, de azért az előzetes kíváncsivá tett. 

 - A majmok bolygója: Lázadás (Rise of the Planet of the Apes): lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de nekem már az előzetest is nehéz volt komolyan vennem. Persze, elvileg megtörténhet, engem mégsem hoz lázba. 

 - Rossz tanár (Bad Teacher): kapott hideget és meleget (vagy inkább csak langyosat) is a kritikusoktól. Nem sürgetem, de azért szeretném megnézni. 

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: ugyan még majdnem két hét hátravan augusztusból, már most úgy tűnik, hogy az elfoglaltságaim miatt, ez sajnos egy értékelésben szegény hónap lesz. Szeptembertől azon leszek, hogy pótoljam majd az elmaradást.
-dzsolt7-

 - Zöld Lámpás (Green Lantern): lehet, hogy a Kapitány után erre is el kellene menni, de még elég bizonytalan vagyok... nem sok jót lehet róla hallani.
-dzsolt7-

 - Amerika Kapitány: Az első bosszúálló (Captain America: The First Avenger): Vége pihenésnek, mostantól már minden héten jön valami, amit meg akarok nézni. Igyekszem majd erre is minél hamarabb elmenni.
-dzsolt7-

Ha egy rendező kap egy egész érdekes sztorit és egy remek színészgárdát, akkor igazán nem nagy elvárás, hogy jó vígjátékot készítsen. Ennek Seth Rogen meg is felel, nem hagyta ki a kínálkozó lehetőséget - ahogy a filmet sem ajánlott kihagyni.

Az abszolút középpontban három tipikus, szürke alkalmazott áll, akik utálják főnökeiket, és elhatározzák, hogy nincs más hátra, meg fogják ölni őket. De mivel ebben semmi tapasztalatuk sincs, felbérelnek egy tanácsadót, aki segít nekik a tett végrehajtásában. Az alaptörténet ennyi, de ez olyan jól játszó színészekkel, és izgalmas karakterekkel van megspékelve, hogy nem is tudtam eldönteni ki a kedvencem. A nagybetűs Köcsög Kevin Spacey, a beteges szinten szexmániás Jennifer Anniston, és a narkós őrült Collin Farrell számomra érdekesebbek voltak, mint a beosztottjaik, de Bateman-Day-Sudeikis trióhoz több poén kötődött. És akkor még sem említetem az Anyabaszó Jones szerepében feltűnő Jamie Foxx-ot, aki szintén nagyot alakít, és a mozitermi kamerázás hátrányára is felhívja a figyelmet.