Elég erős zsákbamacska volt részemről, amikor úgy ültem be a filmre, hogy mindössze két dolgot tudtam róla: gyerekek a főszereplők, és van valami szörny is. Igyekeztem minden egyéb információt elkerülni, és közben végig abban bíztam, hogy nem egy második E.T.-t fogok látni, azt ugyanis nem nagyon szerettem. Nos, bőven van ugyan párhuzam Spielberg művével, de a Super 8 szerencsére csak nagyon ritkán válik csöpögőssé, és itt az űrből érkezett lény is kevésbé kedves. De kezdjük az elejéről!
Néhány kisiskolás horrorfilmet akar forgatni, és éppen a vasút mellett vesznek fel egy jelenetet, amikor látják, hogy valaki autóval a sínekre hajt, és szándékosan kisiklat egy tehervonatot. Nem tudnak mit kezdeni az eseménnyel, és kezdetben nem is sejtik, hogy ez fiatalkoruk legmeghatározóbb kalandjának kezdete. Nem akarok több poént lelőni, a lényeg, hogy innentől a történet egy ifjúsági film és egy sci-fi keveréke lesz, méghozzá mindkét összetevő minősége igen magas. A gyerekek karakterei sablonokra épülnek ugyan, de a majdnem noname színészgárda remekül teljesít, végig jól játszanak. Őszintén meglepődtem, hogy a játékidő túlnyomó részében valamelyikük a vásznon volt, mégsem zavart az alakításuk. Elle Fanning pedig még zombinak sminkelve is aranyos tud maradni, nem mellesleg mocskosul tehetséges.
A sci-fi részhez pedig adott ugye egy idegen lény, ami az 51-es körzetet is megjárta, és a gonosz amerikai hadsereg, ami el akarja fogni, hogy tovább kísérletezhessenek rajta. Ez így cseppet sem eredeti, de J. J. Abrams mégis olyan módon tálalta, hogy azt nem tudtam nem szeretni. Ugyan sosem fogtam a kezembe szuper 8-as kamerát, és 1979-ben - amikor az alkotás játszódik - sem éltem még, elfogott egyfajta nosztalgikus érzés a fejletlenebb technika és az ifjúkori kalandok iránt. Tudom, hogy ez sem egyedi, de attól még jó volt látni, hogy kigyúrt szépfiúk helyett itt teljesen átlagos, szemüveges, fogszabályzós kölykök a hősök, rajtuk múlik a történet alakulása.
