Ez a film ütött. Igaz, hogy ezt is vártam tőle, de akkor is meglepődtem azon, hogy az utóbbi időben semmi nem volt rám ekkora hatással. Valahogy minden jelenetben, minden képkockában benne van az a hangulat, amit még most is érzek. Az a hangulat, ami olyan erősen elkapott, hogy szinte fájt a befejezés után kilépni az utcára. Hiányoztak a szereplők, a helyszín(ek), vagyis szívesen néztem volna még tovább, de talán jobb így, hogy csak másfél óra hosszú volt, mert így érződik igazán a tömörsége.
Érdekes, hogy minden karakter szimpatikus volt, és valamilyen szinten mindegyikükkel azonosulni tudtam. Leginkább persze a főszereplő Adammel, aki azzal együtt, hogy neonáci még mindig a legnormálisabb ember a csapatban. Bár ez nem túl nagy teljesítmény, ha jobban átgondoljuk kik is veszik körül. Ott van például Iván, a pap, aki minden rosszat az ördögre fog, mert csak így képes feldolgozni a vele történt szörnyűségeket. De az orvos sem egy átlagos figura. Ahhoz képest, hogy mellékszereplő volt, valószínűleg még sokáig emlékezni fogok rá.
A filmnek elég sajátosan groteszk és fekete humora van, ami nagyon tetszett, de az adott szituációkban, mégsem tudtam rajta igazán nevetni. Egy-egy mosolyra futotta csak, aztán ismét komoly arccal figyeltem tovább a vásznon életre kelő nyomasztó és zavarodott világot. Az különösen tetszett, hogy az Ádám almái nem rágja szájba a történet tanulságát. Igazából, mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja, de szerintem mindenképpen érdemes elgondolkodni rajta. A befejezéssel is teljesen meg voltam elégedve, még akkor is, ha egyáltalán nem erre számítottam. Viszont ez jobban tetszett, mint amire én gondoltam, igazán megfelelő, és a filmhez illő lezárás volt.
Utólag belegondolva elég nehéz hibát találni a műben, de azt azért fel lehet róni vele szemben, hogy néha túlságosan eltér a realitástól. Bár ez ízlés dolga, és az alkotás morbiditása miatt, igazából még bele is illik a képbe. Így aztán kijár a magas százalék is, szám szerint 82.
Holnap pedig szintén a moziünnep keretein belül még két filmet meg fogok majd nézni a rendező-forgatókönyvíró-tól, Anders Thomas Jensen-től. Ha azok is tetszenek majd, akkor ezután nagyon meg fogom jegyezni a nevét… Bár már önmagában az Ádám almái miatt is megérdemli.
