Szépen lassan jöttek be az emberek, és a terem teljesen megtelt. Ez sikeresen megadta az alaphangulatot. Olyan érzésem volt, mintha egy versmondó versenyen és az egyik barátomnak/osztálytársamnak szurkolnék, és izgulnék, hogy jól sikerül-e neki. Aztán a vers vége után jöhet a felszabadult taps.
Tényleg szurkoltam a Deltának, akartam, hogy jó legyen, és ez össze is jött. Jól esett nézni a filmet. Kicsit döcögve indult ugyan, de később már teljesen belemerültem. Kifejezetten tetszett, hogy a szereplők nagyon ritkán és akkor is keveset beszélnek, de ennek megvolt a negatívuma is. Egyrészt ez a szűkszavúság néha nagyon irreálisnak hatott, másrészt néhány jelenetnél – főleg a kocsmában játszódóaknál – azt éreztem, mintha egy westernből lenne kiemelve az egész.
A szereplőkkel meg voltam elégedve, mindegyikük rendesen végezte a dolgát, ezen a téren nem igazán lehet panasz a Deltára. Leginkább Gáspár Sándor alakítása tetszett, remekül játszotta a teljesen ellenszenves karaktert.
Nagyon tetszett a film helyszíne is, kellemes volt nézni a nyugodt és gyönyörű tájat. Nem szoktam megemlíteni az operatőrt, de itt megjegyzem, hogy Erdély Mátyás igencsak jó munkát végzett, és erősen hozzájárult a film színvonalához. Mióta megnéztem, ha a Deltára gondolok, az ég és víz kristálytiszta kék színe jut eszembe először.
Mindezek ellenére valahogy kicsit kevésnek, nem elég maradandónak éreztem a művet. Részben, mert a befejezés is hirtelen jött, részben pedig, mert utólag belegondolva minimális az, amiről szól. Ha valaki megkérdezné, körülbelül 4-5 mondatban el is tudnám mondani az egész tartalmat. S mivel nekem a történet mindig fontos, ezért hiányérzettel jöttem ki a moziból.
De azért első filmnek a hibái ellenére is remek alkotás, és bizonyítja, hogy Mundruczó Kornélnak van helye a rendezők között. Bár legközelebb szívesen látnék tőle valami egyedibbet, mert bár a Delta is annak tűnik, számomra eléggé „másolat” jellege volt. Értékelésként azonban így is jár neki a 78%.
-dzsolt7-
