Mozibuzi

- Apaföld: magyar film a hétre.

- Elrabolva (Taken): akciófilm Liam Neeson-al. Egész jókat lehet hallani róla, a hétvégén meg is nézem.

- Kétely (Doubt): egyházi környezetben játszódó dráma.

- Spirit - A sikitó város (The Spirit): alapvetően érdekelt, de annyi negatív kritikát kapott, hogy moziba biztos nem megyek el rá. Azért majd később, itthon talán megnézem.

- Tintaszív (Inkheart): családi fantasy Brandon Fraser főszereplésével.

- Vak szerelmek (Slepé lásky): szlovák dokumentumfilm a vakok életéről.
-dzsolt7-

Nem szívesen húzok le egy filmet látatlanban, de ez tényleg szörnyűnek ígérkezik. Egyszerűen ennél magyartalanabb művet talán már nem is lehetne forgatni Magyarországon. Tiszta Amerika, vagyis inkább annak a gyenge utánzása az egész. Ha nem tűnik fel Rékasi Károly és Reviczky Gábor az előzetesben, akkor elhittem volna, hogy ez egy külföldi alkotás szinkronos trailere. Az eredeti verziókban sem voltam igazán oda a pompon-lányok kalandjaiért, ez a lenyúlás pedig még rosszabbnak tűnik. Kábé olyan, mint az Egy rém rendes család Budapesten.
Emellett Steiner Kristóf az egyik forgatókönyvíró és vágó. Nincs vele semmi bajom, de talán jobb lett volna olyanra bízni, aki ért is hozzá. Vagy már ennyire celebnek áll a világ? Végülis nem baj, a várható színvonalhoz megfelel. Arra majd azért jó lesz, hogy az ilyen filmeken edződött tinilányok jól szórakozzanak a moziban. Én meg optimistán remélem, hogy ez az írás teljesen hülyeség és alaptalan, mert az április 16.-ai bemutató alkalmával, egy hatalmasat fogok csalódni méghozzá kellemesen.
-dzsolt7-

 - A Baader Meinhof csoport (Der Baader Meinhof Komplex): ’70-es évekbeli Németország, terroristacsoport. Majd legfeljebb akkor megyek el rá, ha valakitől jót hallok róla.

 - Coraline és a titkos ajtó (Coraline): végre egy animációs film, ami nem egy állatról szól, és nem is feltétlenül gyerekeknek.

 - Marley meg én (Marley & Me): kutyás vígjáték Owen Wilson-nal és Jennifer Aniston-nal.

 - Puskás Hungary: dokumentumfilm Puskás Ferenc életéről.

 - Téli utazás (Yuryev den): orosz dráma, ami lehet, hogy jó, de a rövid tartalom alapján mégsem érzem a motivációt, hogy elmenjek rá.
-dzsolt7-     

A filmadaptáció elkészülése kapcsán a képregény mottója („Who watches the watchmen?”, azaz magyarul: Ki őrzi az őrzőket?) új értelmet nyert, hiszen jó páran aggódtak azért, hogy Zack Snyder műve ne okozzon csalódást, és ne csorbítsa Alan Moore és Dave Gibbons klasszikusának hírét. Miután megnéztem a filmet, azt kell mondanom, hogy felesleges aggódni, amit a Watchmen-ből ki lehetett hozni, annak a 90-95%-át sikerült is, annak ellenére, hogy nem igazán vászonra vihető képregényről van szó. Nem hiába több mint 20 év kellett ahhoz, hogy moziba kerüljön.

De most Zack Snyder elvállalta és megoldotta, mégpedig tényleg jól. Érezhető, hogy tiszteli az alapanyagot, és ezért nagyrészt hű is maradt ahhoz. A néhány rövidítés és kihagyás mellett a legnagyobb változás talán a befejezésen esett, de az is csak részben módosult, és nekem még jobban is tetszett, mint az eredeti. Ezenkívül a főcímben tűnik fel a kreativitás, és az is iszonyatosan jóra sikerült. Az igazságtevők múltjának bemutatása az összevágott, barnás színárnyalatú jelenetek segítségével, és alatta a zene – megadta az alaphangulatot, és részben a sztori előzményeibe is betekintést engedett.

Ezeket leszámítva viszont szinte teljesen a képregény ábráinak mozgóképesített változata látható, olyannyira, hogy néhány kép (például újságcikk, vagy pocsolyán visszaverődő neonreklám) egy az egyben át lett véve. Ezek láttán örültem igazán annak, hogy már előzetesen olvastam Az őrzőket, mert így ezek az utalások számomra plusz tartalommal bírtak, és a 163 perces film még úgy sem volt unalmas, hogy a cselekményt már teljesen ismertem. Mindig volt mit nézni, köszönhetően annak, hogy a látvány igazán pazar lett. A verekedések nagyon jól néznek ki, és a vérrel, illetve a brutalitással sem spóroltak. Ennek ellenére mégis jobban örültem volna, ha kevesebb akciót és több párbeszédet tartalmaz a mű, a karakterek bemutatása pedig egy kicsit részletesebb. Majd talán a kibővített, rendezői változatban erre is sor kerül. Szerencsére a kedvencem, Rorschach, története azért itt is egész jól sikerült.

Végül pedig még egyszer ellent kell mondanom a csalódott véleményezőknek: szerintem ennél sokkal többet/jobbat felesleges volt várni. Én nagyjából erre számítottam, és meg is vagyok elégedve Snyder művével. Jól esett eredetiben hallani a nem sokkal előtte olvasott mondatokat, és látni a képsorok megelevenedését. És mielőtt elfelejteném a zenéje is ütős és passzolt is, egyedül Nena 99 Luftballon-ját találtam egy kicsit furának.
Értékelésként pedig 95%-ot kap tőlem, és talán ebben kevesen értenek egyet velem, de az én szememben felveszi a versenyt A sötét lovaggal.
-dzsolt7-

 - Hajrá boldogság! (Happy-Go-Lucky): vígjáték a totális optimizmusról. Érdekel.

 - Largo Winch - Az örökös (Largo Winch): francia akció-kaland mozi. Ez sem tűnik rossznak.

 - Make It Happen - Dobd be magad! (Make It Happen): zenés-táncos-tinis. Nagyon nem az én stílusom.

 - Watchmen: Az őrzők (Watchmen): végre itt van, már vártam. Eddig elég vegyes a fogadtatása, de én mindenképp megnézem.
-dzsolt7- 

Nem tudom jó ötlet volt-e néhány nappal a film megnézése előtt elolvasni a képregényt, de most, hogy már mind a tizenkét fejezet (3 kötetben) megjelent magyarul nem tudtam ellenállni. Az utóbbi időben teljesen elszoktam a képregényolvasástól, de azért sikerült hamar belerázkódnom, és onnantól már nem volt megállás. Pedig nem mondanám, hogy gyors tempóban követik egymást az események, főleg az elején, de valahogy mégis megfogott, és minél hamarabb tovább kellett olvasnom. Mindig volt valami új, ami egyszerűen lenyűgözött. Azt már nem is részletezem, hogy a karakterek mennyire jók. De ott van még például a sztori, és az én kedvenceim, a részletekben rejlő utalások is. Ezekhez szerencsére van segítség a magyar kiadás jegyzeteiben, de még így is biztosan új apróságokat fedezhetünk fel a többszöri olvasás során, így igencsak megéri újra és újra elmerülni a Watchmen világában.Vagyis a hype jogos, tényleg nagyszerű képregényről van szó, és remélem a filmnek is sikerül majd megfelelnie a nem véletlenül hatalmas elvárásoknak.
-dzsolt7-

Ez jól esett. Egy teljesen kellemes drámához volt szerencsém, ahol még a romantikus részek sem voltak nyálasak vagy unalmasak. Sőt, ennyi kellett is a hangulathoz.

Optimistán ültem le a film elé, és szerencsére nem kellett csalódnom semmiben, legfeljebb kellemesen, azt meg bármikor el tudom viselni. Kisebb hibák ugyan előfordultak, de nagyjából minden rendben volt. Kezdve mondjuk a színészi játékkal. Nem tudom szükséges-e egyáltalán Will Smith-t dicsérni, de én megteszem, mert rászolgált. Eddig nem figyeltem az arcjátékát, de a Hét életben különösen tetszett az is. Rosario Dawson személyében pedig méltó partnert kapott, hiszen amellett, hogy jól néz ki, ő is remekül alakít. A mellékszereplők közül Woody Harrelsont emelem ki, aki ugyan ritkán bukkant fel, de amit akkor nyújtott, arra megérte odafigyelni. A színészeken kívül a sztori is a pozitívumok közé tartozik, de arról nem szeretnék beszámolni, mert ebben az esetben szerintem jobb, ha fokozatosan ismerjük meg azt.

Továbbá a hangulat is jó pont: sikerült megtalálni azt a keserédes, kicsit szomorkodós de mégis örömteli elegyet, ami az egész játékidő alatt működött. Konkrétan nem is tudnám megmondani, hogy szomorú vagy boldog filmet láttam, de ez egyáltalán nem zavar. Ahogy a néha eléggé lelassuló tempóval sem volt semmi bajom. Valószínűleg lesznek, akik unatkoznak majd néhány jeleneten, és általában ilyen esetben én is szoktam, itt azonban végig megmaradt az érdeklődésem. Egészen a befejezésig, ami szintén jóra sikeredett, és mivel ott derült fény az egész cselekményre, jó esély van rá, hogy újból megnézzem, hiszen kíváncsi vagyok, milyen lehet, ha már az elején is teljesen tisztában vagyok a történettel.

Összegzésként leírom, hogy igazán meg vagyok elégedve a filmmel, 84%-ot adok rá, és mindenkinek ajánlom, aki egy jó, de nem túl nyomasztó drámát szeretne megnézni, ami érdekes kérdéseket feszeget bűnről, jótettről, életről, és halálról. Ezeken még a stáblista után is érdemes elgondolkodni a látottak ismeretében.
-dzsolt7-

- Akaratlanul (De Ofrivilliga): svéd film a rossz döntésekről.

- Hét élet (Seven Pounds): dráma Will Smith-el. Hétvégén tervezem megnézni, utána majd írok róla bővebben.

- Kutyaszálló (Hotel for Dogs): kutyás vígjáték? Kösz, nem.

- Milk: Gus Van Sant filmje, az első amerikai, magas tisztséget betöltő, és nyíltan homoszexuális emberről, Harvey Milk-ről. Főszerepben Sean Penn.

- Nem kellesz eléggé (He's Just Not That Into You): romantikus vígjáték, ami azért részben mégis érdekel a szereplőgárda miatt.

- Véres Valentin 3D (My Bloody Valentine 3-D): horror, ami 3D-ben biztos jól néz ki, de anélkül nem tűnik nagy durranásnak.

- A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik (Svetat e golyam i spasenie debne otvsyakade): dráma, amelynek készítésében magyarok is részt vettek, és Gryllus Dorka szerepel is benne hazai részről.
-dzsolt7-

Gondoltam megnézem és írok róla, még mielőtt esetleg megszórják Oscarral. És akárcsak tavaly a Nem vénnek való vidék esetében, valamennyire most is szembe kell mennem a közvéleménnyel. Pontosabban azzal a részével, amely isteníti a filmet. Azt én is elismerem, hogy jó volt, tetszett is, de lehet, hogy nekem ez „egyszernézős” alkotás marad. Egyszerűen nem találtam benne semmi pluszt, amiért érdemes lenne megismételnem.

Az alaphelyzet azért mindenesetre ötletes: Jamal (Dev Patel alakítja, aki a Skins-ből lehet ismerős) az indiai Legyen Ön is milliomosban az utolsó kérdés előtt áll, amikor az adás befejeződik. A stúdióból kilépve letartóztatják, és csalással vádolják, mert a rendőrség elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gettóból származó fiú pusztán a tudásával eljusson oda, ahova eddig még senkinek sem sikerült. Jamal kihallgatása közben kiderül, hogy minden kérdésre életének egy részlete segítségével tudja a választ, és ahogy ezeket elmeséli, a flashback-epizódokon keresztül mi is megismerjük a fiú történetét.

Ezen kívül tetszett még a zene is, illetve a film első felében megjelenő angol feliratok megoldása. Jól nézett ki, hogy nem alulra lettek kiírva, hanem beleépültek a képbe. Aztán a szereplők hirtelen megtanultak angolul és ezekre már nem volt szükség. Arról, nincs szó, hogy hogyan sajátították el a nyelvet, de nem bántam, mert még így is túl hosszúnak éreztem a játékidőt. Körülbelül a közepénél egyértelműen unatkoztam, persze lehet, hogy ezzel más nem lesz így, engem azonban nem kötött le, hogy a gettóban élők szenvedését nézzem. Nem azzal volt bajom, hogy szomorú a történet, – hiszen így reális – hanem azzal, hogy több helyen kissé vontatottak voltak a jelenetek. Szerencsére ez a végére elmúlt, és a befejezést már újra teljes érdeklődéssel figyeltem. Ebben az esetben még a happy end-et is jogosnak éreztem, hiszen azok után, amin Jamal keresztülment, igazán kijárt neki egy kis boldogság. Másrészt így megkönnyebbülten feküdtem le aludni a film után. Mert hiába nem hagyott bennem maradandó nyomot, az azért sikerült sikerült elérnie Danny Boyle-nak, a rendezőnek, hogy szorítsak a főszereplőért, és a lehetőségekhez mérten átérezzem sorsát. Talán ez tetszett a műben a legjobban, ez mentette meg. Mert mit ér egy dráma, ha nem tudjuk sajnálni a szereplőket, ha nem tudunk aggódni értük?

Így végül egyszerre csalódottan és elégedetten gondolok a Gettó milliomosra, mert többet vártam ugyan, de azért ez sem volt rossz, egyáltalán nem. Konkrét értékelésként pedig 79%-ot kap, hiszen egyszer még az unalmas részekkel együtt is kellemes élmény volt. Hamarosan kiderül, hogy az akadémiai tagok mit gondolnak róla…
-dzsolt7-

 - Gettó milliomos (Slumdog Millionaire): Danny Boyle új filmje. Bővebben majd írok róla a hétvégén.

 - Papírkutyák: Mucsi Zoltán és Scherer Péter ismét együtt a főszerepekben. Ez már önmagában elég vonzó számomra.

 - Valkűr (Valkyrie): most nem vágyom sem második világháborús sztorira, sem Tom Cruise-ra, így nem fogom elsietni a megnézését.
-dzsolt7-