Mozibuzi

 - Isten hozott az Isten háta mögött (Bienvenue chez les Ch'tis): kellemesnek tűnő francia vígjáték.

 - Kettős játék (Duplicity): kémkedős film Clive Owen-el és Julia Roberts-el a főszerepben. Rajtuk kívül szerepel még Tom Wilkonson és Paul Giamatti is.

 - X-Men kezdetek: Farkas (X-Men Origins: Wolverine): sosem voltam igazán oda az X-Men-ekért, de ha valaki, akkor Farkas (Rozsomák) tényleg szimpatikus közülük, így még nem tudom, hogy megnézem-e.
-dzsolt7

Erre a hétre aztán jutott premier. Mondjuk, az más kérdés, hogy a filmek többségén nem várható nagy tömeg.

 - A felolvasó (The Reader): Oscar-díjas dráma Kate Winslet főszereplésével. Nekem azonban nem tűnik túl érdekesnek.

 - Hannah Montana: A film (Hannah Montana: The Movie): Nem is tudom. A sorozatra eléggé rákattantam az utóbbi időben, de az előzetes alapján a film nem túl szimpatikus.

 - Külvárosi mulató (Faubourg 36): zenés dráma.

 - Miért éppen Minnesota? (New in Town): Most már kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz (vagy lesz-e) olyan romantikus vígjáték, amire elmegyek moziba, vagy legalább itthon bevállalom.

 - Spancserek (I Love You, Man): a műfaj itt is hasonló, mint az előző filmnél, így – plusz a rövid sztori alapján – ez is kihagyós nálam.

 - Őrült Szentivánéj (Midsummer Madness): lett film, amit már csak ezért is érdemes lehet megnézni, hiszen ritkán láthatunk Lettországból származó műveket. Emellett a sztori is érdekel.

 - Oly sokáig szerettelek (Il y a longtemps que je t'aime): francia dráma, ami a cím ellenére nem egy szerelmespárról szól.

 - Az osztály (Entre les murs): dráma egy érdekes összetételű osztályról.

 - A Provence-i fűszeres (Le Fils de l'épicier): a tartalom alapján ez olyan drámának tűnik, amiket szeretni szoktam.
-dzsolt7- 

Általában igyekszem objektívnek maradni az értékeléseknél (ami aztán vagy összejön, vagy nem), de azért néha akad egy-egy mű, amikor ezzel nem törődök, hanem egyszerűen csak boldogan dicsőítem. Ez történt többek között a Sötét lovagnál illetve a Spílernél is, és nem tudok mást tenni Clint Eastwood legújabb filmjével, a Gran Torinoval kapcsolatban sem.

De azért mégis a hibákkal kezdem, mert olyan keveset vettem észre, és azok is olyan felejthetőek voltak, hogy jobb addig leírni őket, amíg emlékszem rájuk. És mást tényleg nem tudok megemlíteni, mint néhány apróbb logikai buktatót, amik az összképet tekintve egyáltalán nem zavaróak, mert elvesznek a zseniális megoldások mellett. A legfontosabb ilyen zseniális megoldás pedig nem más, mint maga Eastwood, aki rendezőként és színészként egyaránt remek munkát végzett. Egy igazi profi ő, aki felett nem tud elszállni az idő. Hiába közelít a nyolcvanhoz, egyszerűen lehetetlen nem komolyan venni, ha pisztolyt formál a kezéből és „lő” vele. A szövegek pedig, amik elhangzanak a szájából szintén nagyon jók. Minden mondata jól van megírva, és nem lepődnék meg, ha néhány szállóigévé is válna. Ismét bebizonyosodott, hogy Clint-nek nagyon jól állnak a régi vágású amerikai karakterek.

”Ever notice how you come across somebody once in a while you shouldn't have fucked with? That's me.”

De azért itt már nem egy Piszkos Harry-re kell gondolni. Walt Kowalski egy kiöregedett, a vietnámi háborút megjárt veterán, aki nem nézi jó szemmel a világban bekövetkező változásokat, ahogy azt sem, hogy a szomszédjába ázsiaiak költöznek. Kezdetben lenézi őket, de aztán jobban megismerkedik, és meg is békél velük. Idáig sablonos, romantikus tucatsztorinak tűnhet, de innen indul be igazából a dráma, és még némi akció is helyet kap. A befejezésről pedig csak annyit, hogy méltó a film többi részéhez.

Ha igaz, a hír, miszerint ez Eastwood utolsó szereplése, akkor sem fogok szomorkodni. Egyrészt, mert emlékezetesen, egy remek szereppel búcsúzott el a vászontól, másrészt pedig, mert rendezőként továbbra is ellátja a nézőket a műveivel. Addig is mindenkinek ajánlom a Gran Torino-t, amit szinte egyedül elvisz a hátán (ezért is nem írtam a többi színész játékáról). Lehet, hogy egy kicsit túlértékelem, de ha valami, akkor ez tényleg megérdemli, ezért nyugodt szívvel adom meg neki a 100%-ot, és igyekszem majd minél hamarabb újranézni. Az pedig, hogy nem jelölték Oscarra, nem a filmet, hanem inkább az akadémiai tagokat minősíti. Nálam simán bent van 2008 legjobb filmje között, és miközben néztem, végig úgy éreztem, hogy egy tökéletes alkotást látok.
-dzsolt7-

 - Álom.net: a tavasz sikerfilmje! Komolyra fordítva a szót, nem tudom van-e bennem elég mazochizmus ahhoz, hogy megnézzem.

 - Gran Torino: a legújabb Eastwood-remekmű. Hétvégén érkezik majd az értékelés.

 - Príma primavéra: azért szerencsére van egy vállalhatónak tűnő magyar film is a hétre.
-dzsolt7-

Szabó Simon. Ez a név talán sokaknak nem mond semmit, de akik látták a Moszkva teret, azok biztosan emlékeznek a szerethetően tahó Rojálra és arra a bizonyos nagyimrés mondatra. Most viszont elkészítette az első saját filmjét, ami szintén a budapesti fiatalok mindennapjait mutatja be.

Itt azonban hét különböző sztorit láthatunk, amikben csak a helyszín illetve nagyjából a szereplők életkora a közös. Egy kicsit tartottam attól, hogy majd valamilyen fordulat segítségével összefűződnek a cselekményszálak, de szerencsére csak haladtak párhumazosan egymás mellett, és ez ebben az esetben reálisabban hatott. Igaz, hogy ebben a megoldásban pedig több a kockázat, hiszen alig indul be egy történet, máris egy újat ismerünk meg, és várni kell az előző folytatására. De mivel a hét sztoriból hat ugyanannyira tetszett, nem zavartak ezek a váltások. Kicsit olyan volt, mintha a tévét kapcsolgattam volna, de mégsem maradnék le semmiről, és ezek az események talán unalmasak is lettek volna, ha megszakítás nélkül látom őket, így ezt jó választásnak tartom.

Az elmesélt esetek mind az életből vett sablonok, és a fiatal néző valamelyikben szinte biztosan magára vagy valamelyik ismerősére ismer. Megjelenik a vásznon többek között leszbikus szerelmespár, alkotói válságot élő író, kezdő DJ és szétmenő vagy éppen egymásra találó pár is. A teljes realizmus pedig mindenhol jelen van. Ezt erősíti a színészek játéka is, amitől féltem egy kicsit, de mindössze pár jelenetnél éreztem gyengének, illetve a rángatózó kézikamera, amit gondolom sokan szidnak majd, de nekem mégis tetszett, főleg a lány futásának felvételénél. Néha azt éreztem, mintha egy valóságshow-t vetítenének, de mindenképpen az igényesebb fajtából. Unalomnak pedig részemről nyoma sem volt. Ahogy követtem az eseményeket, teljesen megszűnt az időérzékem és nem is sejtettem, hogy mikor lesz vége. Persze ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy moziban néztem, de akkor is örültem, mert ezt nálam mostanában kevés alkotásnak sikerül elérnie.

Annak ellenére, hogy eddig csak jókat írtam a Papírrepülőkről, mégsem ajánlanám mindenkinek. Ez egy tipikus rétegfilm, amit valószínűleg csak egy meghatározott korosztály fog igazán élvezni, nagyjából azok, akikről szól. Azt is hozzá kell tennem, hogy engem igazából nem is maga a film fogott meg, hanem az életérzés, amit közvetít. Szabó Simonnak azonban mindenképpen jár a dicséret, hiszen már elsőre igényes művet tett le az asztalra, ahol a forgatókönyv megírása és a rendezés mellett a szerintem legjobb színészi játék is az ő nevével fűződik. Ő is elkezdte hajtogatni a saját papírrepülőjét. Csak így tovább! 71%
-dzsolt7-

 - Egy boltkóros naplója (Confessions of a Shopaholic): egy vásárlásmániás nőről szóló romantikus vígjáték. Ennél több nem is kell ahhoz, hogy erősen elkerüljem.

 - Gomorra: olasz-francia realista maffiafilm.

 - Halálos iram (Fast and Furious): a franchise 4. részében újra a kezdeti páros, azaz Paul Walker és Vin Diesel ülnek a volán mögé. Az amerikai bevételei egész jók, nem mintha ez túl sokat jelentene. Az meg elég érdekes, amit a címekkel csinálnak. Vajon, mi találnak majd ki egy esetleges 5. résznek?

- Dragonball: Evolúció (Dragonball Evolution): élőszereplős Dragonball film? Nem igazán bízom benne, de azért jár neki egy esély.

- Papírrepülők: Szabó Simon, vagyis a Moszkva tér-beli Rojál, első filmje. Hétvégén majd írok róla bővebben.
-dzsolt7-

Bűvésznek lenni mindenképpen hálás foglalkozás, már csak azért is, mert őket talán tényleg mindenki szereti. Van aki fél a bohócoktól, van aki unalmasnak tartja a zsonglőröket és az artistákat, de egy látványos trükkre mindig kaphatóak az emberek. Így vagyok ezzel én is, főleg akkor, ha azt a bizonyos trükköt igazi sztárgárda mutatja be egy film formájában.

És itt bizony erről van szó. Christopher Nolan művében Hugh Jackman és Christian Bale két rivális, feltörekvő bűvészt alakít, akiknek személyes okuk is van az ellenségeskedésre. Mindent megtesznek, hogy elrontsák a másik mutatványait, megtudják a titkait, és ezáltal a kor legjobb, legelismertebb mágusává válhassanak. A kor pedig a 18. illetve a 19. század fordulója, amikor ez a foglalkozás a virágkorát élte.

Azt hiszem a fent említett színészeknél a játékuk minőségével felesleges túl sokat foglalkozni, elég, ha annyit írok, hogy mindketten hozzák azt, ami várható tőlük. Bale nekem szimpatikusabb volt ugyan, de ez főleg a filmbéli karakteréből fakadt. Rajtuk kívül jelen van még Michael Caine egy tőle megszokott szerepben és Scarlett Johansson, akiről simán elhiszem, hogy képes elterelni a nézők figyelmét a trükkről. A szereplők tehát jók, akárcsak a forgatókönyv. Nem mondanám, hogy pörgős a cselekmény, de korántsem unalmas. Sőt, az időbeli ugrások miatt sem árt odafigyelni, hogy a sztori teljesen világossá váljon. Mindössze a misztikus vagy természetfeletti (nem tudom melyik a jobb szó rá) elemmel nem vagyok kibékülve, de mivel ez szolgáltatta végső csattanó egy részét, ez sem zavart annyira. A csattanóról pedig csak annyit, hogy szinte az egészet tudtam előre, de mégis működött. Nem lepődtem meg a befejezésen, sőt, még egy kicsit szájbarágósnak is éreztem, ennek ellenére nem untam. Talán azért mert, mert akár mondanak újat, akár nem, szeretem az olyan filmvégi jeleneteket, amik után új értelmet nyer az egész történet.

Végül 78%-ra értékelem, mert bár tényleg tetszett, sokkal jobbnak tartottam volna, ha a cselekmény végig teljesen reális marad. Olyan ez mint egy bűvésztrükk: keressük a csalást, aztán, ha kiderül, hogy amit látunk az egy csoda folytán tényleg megtörténik, a mutatvány érdekes marad ugyan, de már közel sem annyira mint előtte.
-dzsolt7-

 - Berlin Calling: német zenés dráma egy DJ életének válságáról. Akár még jó is lehet.

 - Együtt (Tilsammans): vígjáték hippikkel.

 - Szörnyek az űrlények ellen (Monsters vs. Aliens): hogy legyen a hétre egy populárisabb, animációs mű is. Nem tudom, hogy megnézem-e, de valamiért optimista vagyok vele kapcsolatban.
-dzsolt7-

- A Boszorkány-hegy (Race to Witch Mountain): családi fantasy-kalandfilm. Nem tűnik nagy durranásnak, de azért az előzetes látványügyileg egészen rendben volt.

- A túlvilág szülötte (The Unborn): horror, ami akkor sem érdekelne, ha egy negatív kritikát sem hallottam volna róla. Hát még így.
-dzsolt7-

Itt a bizonyíték arra, hogy egy akciófilm úgy is lehet jó, hogy megtartja a műfaj hagyományait, és nem sok újdonságot mutat be. Mert bizony két elgondolkodtatóbb mű között néha ilyenekre is szükség van.

Még akkor is, ha a cselekmény váza egy már jól ismert sablon, ami röviden egy mondatban összefoglalható: nyugdíjazott CIA-ügynök lányát elrabolják, majd az apa ezért csúnyán bosszút áll. Nem hiányoznak a megszokott jelenetek sem, ahol egy ember ellen egy kisebb csoport is esélytelennek bizonyul, és nem tudják megakadályozni célja elérésében. De ebben az esetben ezek nem zavaróak, és a film végig működik. Ez leginkább a látványnak és persze Liam Neeson-nak köszönhető. Először is meg kell dicsérnem az operatőrt és a vágót, mert a szememben rengeteget emeltek a színvonalon a képi megoldások. Főleg a verekedős jeleneteknél tűnt fel, hogy sok hasonlót láttam már, de ezek egy kicsit mégis újszerűnek hatnak. Persze lehet, hogy ez csak az én műveletlenségemből fakad, de a lényeg az, hogy az összes akció le tudott kötni, és elsősorban a látvány miatt.

A második dicséret pedig a már említett Liam Neeson-t illeti. Egyszerűen tökéletes választás volt erre a szerepre, mert nagyon jól alakítja a kegyetlen apát, aki bármire képes a lányáért. Ritka az ilyen, de neki tényleg jól állt a megállíthatatlan gyilkológép szerepe. Néhány keményebb megmozdulásából még Jack Bauer is tanulhatna. De egyébként is volt egy kis 24-fílingje a filmnek: itt is szorítja családját megmenteni akaró főszereplőt az idő, ráadásul a sorozatban is szereplő Xander Berkeley az Elrabolvában is feltűnik.

Azt hiszem erről a műről nem is nagyon van értelme többet írni: nem több mint egy régi típusú akciómozi frankó látvánnyal, mégis mindenkinek ajánlott egy kis laza, de igényes kikapcsolódás céljából. Ilyen alkotásokkal még mindenképpen van jövője a műfajnak. Értékelés 82%.
-dzsolt7-