Ez jól esett. Egy teljesen kellemes drámához volt szerencsém, ahol még a romantikus részek sem voltak nyálasak vagy unalmasak. Sőt, ennyi kellett is a hangulathoz.
Optimistán ültem le a film elé, és szerencsére nem kellett csalódnom semmiben, legfeljebb kellemesen, azt meg bármikor el tudom viselni. Kisebb hibák ugyan előfordultak, de nagyjából minden rendben volt. Kezdve mondjuk a színészi játékkal. Nem tudom szükséges-e egyáltalán Will Smith-t dicsérni, de én megteszem, mert rászolgált. Eddig nem figyeltem az arcjátékát, de a Hét életben különösen tetszett az is. Rosario Dawson személyében pedig méltó partnert kapott, hiszen amellett, hogy jól néz ki, ő is remekül alakít. A mellékszereplők közül Woody Harrelsont emelem ki, aki ugyan ritkán bukkant fel, de amit akkor nyújtott, arra megérte odafigyelni. A színészeken kívül a sztori is a pozitívumok közé tartozik, de arról nem szeretnék beszámolni, mert ebben az esetben szerintem jobb, ha fokozatosan ismerjük meg azt.
Továbbá a hangulat is jó pont: sikerült megtalálni azt a keserédes, kicsit szomorkodós de mégis örömteli elegyet, ami az egész játékidő alatt működött. Konkrétan nem is tudnám megmondani, hogy szomorú vagy boldog filmet láttam, de ez egyáltalán nem zavar. Ahogy a néha eléggé lelassuló tempóval sem volt semmi bajom. Valószínűleg lesznek, akik unatkoznak majd néhány jeleneten, és általában ilyen esetben én is szoktam, itt azonban végig megmaradt az érdeklődésem. Egészen a befejezésig, ami szintén jóra sikeredett, és mivel ott derült fény az egész cselekményre, jó esély van rá, hogy újból megnézzem, hiszen kíváncsi vagyok, milyen lehet, ha már az elején is teljesen tisztában vagyok a történettel.
Összegzésként leírom, hogy igazán meg vagyok elégedve a filmmel, 84%-ot adok rá, és mindenkinek ajánlom, aki egy jó, de nem túl nyomasztó drámát szeretne megnézni, ami érdekes kérdéseket feszeget bűnről, jótettről, életről, és halálról. Ezeken még a stáblista után is érdemes elgondolkodni a látottak ismeretében.
-dzsolt7-
