Itt a bizonyíték arra, hogy egy akciófilm úgy is lehet jó, hogy megtartja a műfaj hagyományait, és nem sok újdonságot mutat be. Mert bizony két elgondolkodtatóbb mű között néha ilyenekre is szükség van.

Még akkor is, ha a cselekmény váza egy már jól ismert sablon, ami röviden egy mondatban összefoglalható: nyugdíjazott CIA-ügynök lányát elrabolják, majd az apa ezért csúnyán bosszút áll. Nem hiányoznak a megszokott jelenetek sem, ahol egy ember ellen egy kisebb csoport is esélytelennek bizonyul, és nem tudják megakadályozni célja elérésében. De ebben az esetben ezek nem zavaróak, és a film végig működik. Ez leginkább a látványnak és persze Liam Neeson-nak köszönhető. Először is meg kell dicsérnem az operatőrt és a vágót, mert a szememben rengeteget emeltek a színvonalon a képi megoldások. Főleg a verekedős jeleneteknél tűnt fel, hogy sok hasonlót láttam már, de ezek egy kicsit mégis újszerűnek hatnak. Persze lehet, hogy ez csak az én műveletlenségemből fakad, de a lényeg az, hogy az összes akció le tudott kötni, és elsősorban a látvány miatt.

A második dicséret pedig a már említett Liam Neeson-t illeti. Egyszerűen tökéletes választás volt erre a szerepre, mert nagyon jól alakítja a kegyetlen apát, aki bármire képes a lányáért. Ritka az ilyen, de neki tényleg jól állt a megállíthatatlan gyilkológép szerepe. Néhány keményebb megmozdulásából még Jack Bauer is tanulhatna. De egyébként is volt egy kis 24-fílingje a filmnek: itt is szorítja családját megmenteni akaró főszereplőt az idő, ráadásul a sorozatban is szereplő Xander Berkeley az Elrabolvában is feltűnik.

Azt hiszem erről a műről nem is nagyon van értelme többet írni: nem több mint egy régi típusú akciómozi frankó látvánnyal, mégis mindenkinek ajánlott egy kis laza, de igényes kikapcsolódás céljából. Ilyen alkotásokkal még mindenképpen van jövője a műfajnak. Értékelés 82%.
-dzsolt7-