Mozibuzi

 - Csingiling és a nagy tündérmentés (Tinker Bell and the Great Fairy Rescue): animációs film, aminek nyilván nem én vagyok a célközönsége.

 - Nagyfiúk (Grown Ups): Adam Sandler új vígjátéka, amiről sajnos nem sok jót lehet hallani. Azonban egy ideje semmit sem láttam tőle, így lehet, hogy ezzel teszek egy próbát.

 - Az utolsó léghajlító (The Last Airbender): sosem kedveltem Shyamalan filmjeit, és ennek sem tetszett az előzetese.
-dzsolt7-

Mikor álmodunk, és mikor vagyunk ébren? Melyik állapot a kellemesebb számunkra? Képesek vagyunk-e irányítani az álmainkat, vagy esetleg valaki más irányítja azokat? Mennyire vannak a gondolataink biztonságban? Ez csak néhány kérdés azok közül, amik Christopher Nolan új filmjében előkerülnek. Azonban nem kell félni, nem valami filozofikus dráma ez, hanem egy pazar popcornmozi, ami az intelligenciát sem mellőzi.

Nolan-ban már fiatalkora óta érlelődött a forgatókönyv, így volt ideje egy sajátos álomvilágot kreálni, és kitalálni annak a szabályait is. Számomra a rendszer legfőbb erénye az volt, hogy hiába használ többszintes álmokat (álom az álomban), mégis végig érthető és követhető marad a történet. Úgy gondolkodtatja el a nézőt, hogy közben nem hagyja kétségek között vergődni. Ahogy megismerkedünk a filmben uralkodó törvényszerűségekkel, minden percben világos lesz, hogy éppen kinek az álmában és kinek a tudatalattijában járunk. Persze a végére azért marad csavar, de ezt a poént nem akarom lelőni. Nem mintha azzal befolyásolnám az élvezeti értéket, ugyanis szerintem ezen az alkotáson az sem ront, ha előtte már pontosan ismerjük a történetet. Ez pedig nagyfokú újranézhetőséget eredményez, hiszen nem pusztán az újdonság ereje az, ami lenyűgöző, és érdemes figyelni a részletekre is. Én ugyan kerültem mindenféle spoilert, de ez felesleges volt, viszont így jobban tudtam örülni a színészeknek. Előzetesen csak DiCaprio és Joseph Gordon-Levitt szereplésével voltam tisztában, így Marion Cotillard, Ellen Page, Michael Caine, Cillian Murphy, Tom Hardy és Ken Watanabe feltűnése mind-mind kellemes meglepetés volt számomra, főleg mivel jól is játszottak.

Ők azok, akik valamilyen módon kapcsolatba kerülnek a bonyolult és profi módon kivitelezett bűnténnyel, ami a klasszikus bankrablások hangulatát idézi. Összeáll a csapat a különböző specialistákból, megtervezik a tökéletes átverést, aztán végrehajtják a tervet. Csakhogy ők a szó szoros értelmében nem lopnak el semmit, inkább egy gondolattal „gazdagítják” az áldozatot. Közben persze nem ússzák meg akció nélkül: lőnek, verekednek, robbantanak, és mindezt látványosan teszik, de ezen a téren lehetett volna merészebb is az Eredet. Ugyanis az álom adta lehetőségek nem lettek kellően kihasználva. Gyakorlatilag akármilyen harcjelenetet beleírhatott volna Nolan a történetbe, de valamiért mégsem tette.

Ehelyett vannak más olyan húzások, amik megdobják a hangulatot, például a különböző álomszintek egymás utáni bemutatása, vagy az időzítéshez használt többször is felcsendülő dallam. Ezek is segítenek abban, hogy az Eredet kiemelkedően jó alkotás egyen, azonban mégsem érzem tökéletesnek, inkább 95%-ra értékelem, és ebben már a szigorom is benne van. Egyértelmű, hogy meg fogom venni dvd-n, és valószínűleg minden egyes alkalommal, amikor megnézem, fel tudok majd fedezni benne valami újat.
-dzsolt7-

Max Tucker egy valóságban is létező személy, akinek két igazán fontos tulajdonsága van: az egyik, hogy bunkó, a másik pedig, hogy erre még büszke is. Olyannyira, hogy erről először könyvet írt, majd film formájában is bemutatásra került az élete. És mindeközben meg sem próbálja szimpatikus, jófej srácként beállítani magát.

Miért is tenné? Egy igazi gátlástalan alak, akit teljesen hidegen nagy mások véleménye, és senkire sincs tekintettel. A legjobb barátja legénybúcsúját is arra használja fel, hogy lefeküdhessen egy törpe kisnövésű nővel. De mindezt jól csinálja, vagyis inkább a Tuckert alakító Matt Czuchry végez jó munkát, mert pontosan olyanra formálja a karaktert, ahogy egy ilyen figurát elképzelünk. Kíméletlenül őszinte, egoista, mindenkinek beszól, és előszeretettel használja ki az arra alkalmas nőket. Viszont a humora nem az igazi, legalábbis nevetni nem nagyon tudtam a filmen. Voltak ugyan jó párbeszédek, és Tucker piálással kapcsolatos monológja is tetszett, mégsem nevezném viccesnek ezt az alkotást. Ez pedig egy vígjátéknél komoly hátrány. Persze az is lehet, hogy csak engem nem késztet már nevetésre hashajtós poén, amit azért meg kell hagyni, nagyon merészen mutattak be. Csak az volt vele a baj, hogy ennek hatására megtörtént a legrosszabb, ami egy ilyen karakterrel történhet: megjavult.

Na jó, nem teljesen, csak azt mondta, ami ahhoz kellett, hogy újra elfogadják a barátai, de már az is furcsa tőle, hogy meg akar felelni másoknak. A befejezés mégis tetszett, mert vártam a jelet, ami arra utal, hogy maradt belőle az igazi énjéből, és meg is kaptam. Hiába, akinek ennyire vérében van a bunkóság, annak kevés egy kiadós hasmenés ahhoz, hogy egy csapásra kedves legyen. De még egy ilyen zárás ellenére sem vagyok megelégedve a filmmel. A könyvbe beleolvastam néhány helyen, és az jobbnak tűnik, vagyis szerintem erősebb adaptáció is készülhetett volna belőle. Mert így sajnos kárba vész egy remek karakter, hiszen a köré kitalált mozgókép nagy része könnyen felejthető. A legtöbb néző rövid idő múlva már nem fog emlékezni rá, hogy ki az a Max Tucker, pedig ő azért ennél – ízlés szerint pozitív vagy negatív értelemben – többet érdemel. Értékelés: 62%, azért a könyvnek még adok majd egy esélyt. Korábban talán magasabb értéket is kapott volna, de igyekszem majd kicsit szigorúbb lenni, elvégre már óvodáskorba ért az oldal.
-dzsolt7-

2007. július 27. 01:19:37 – ez az az időpont, amikor hivatalosan elindult a Mozibuzi, és ennek ma van három éve. Ez pedig azt jelenti, hogy harmadszor is leírom a bloggal kapcsolatos friss statisztikai adatokat. 107 értékelés olvasható jelenleg az oldalon, amikre átlagosan 78,8%-ot adtam. Érdekes, (?) hogy ez az érték folyamatosan nő. Talán azért mert igyekszem megválogatni a filmeket, hiszen rossz alkotást nem szívesen nézek és értékelek, így a legtöbb esetben, maradok azoknál, amikben valamiért megbízok.

Az utóbbi évben mindössze egyszer adtam 100%-ot (500 nap nyár), viszont 90-en felüli értékelést további 12 film érdemelt ki. Csalódnom kevesebb esetben kellett, ezek közül negatív győztes a The Human Centipede a maga 30%-ával.

Mivel még most is rengeteg filmmel le vagyok maradva, amikről szeretnék írni, és jelenleg időm is van, elhatároztam, hogy a születésnap alkalmából egy héten keresztül minden nap új értékelés fog felkerülni az oldalra. Remélem sikerült majd ezt betartanom, és elégedettek lesztek az írások mennyiségével és minőségével. Arra azért számítsatok, hogy ez továbbra sem valami művészi folyóirat szakértő elemzésekkel, hanem csak egy blog filmekről, hogy eggyel több vélemény legyen a neten.
-dzsolt7-

Egy ötfős speciális csapatot bevetésre küldenek Bolíviába. Az akció végén gyerekek halnak meg, és ezt az osztag tagjaira kenik. Ezért ők megrendezik a saját halálukat, visszatérnek Amerikába, és rendesen bosszút állnak. Ennyi alapján ki érdeklődik a film iránt?

Az tette jól, aki igennel válaszolt, mert a sablonos alapállapot ellenére is erősen ajánlott a film, és már öt perc után éreztem, hogy újra fogom nézni. Egyrészt azért, mert veszettül pörög. Az akciókat nem nyújtják túl, és a köztük lévő párbeszédek többsége is emlékezetes. Másrészt azért, mert hihetetlenül laza az egész. Az osztag mind az öt tagjának, illetve a hozzájuk csatlakozó csajnak is eltérő karaktere van, és mindegyikük megkapja a maga jelenetét, valamilyen ütős megmozdulással vagy beszólással. Több jelenet is van, amit nem mostanában fogok elfelejteni, néhány idézet is megmaradt bennem és még a soundtrack is tetszett. Talán csak a történet volt kissé átlagos, de miközben a filmet néztem nem maradt időm gondolkodni ezen, mert valami mindig lekötötte a figyelmemet.

Tényleg nincs helye unalomnak, másfél órán keresztül simán kitart a kezdeti lendület, még akkor is, ha éppen nem az egyik látványos akciójelenetről van szó. Közben az járt a fejemben, hogy a The Expendables-nek a várakozásoknak megfelelően jónak kell lennie, mert a Vesztesek bosszúja igencsak magasra tette a lécet akciófronton. Gyakorlatilag minden megtalálható benne, amire ebben a műfajban szükség van. Semmi felesleges komolykodás, csak tömény lazaság, hangulat és pörgés emlékezetes módon tálalva. Feltételezem, hogy a film alapjául szolgáló képregény is jó, de még így is igazán szép munkát végzett a rendező, Sylvain White az adaptálással. Értékelés: 91%, akciófanoknak kötelező. Moziban ugyan nem vetítik itthon, de dvd-n már megjelent.
-dzsolt7-

 - Eredet  (Inception): jövő héten megyek rá, majd utána írok róla bővebben.

 - Újrakezdők - Szerelmes szingli szittert keres (The Rebound): romantikus vígjáték.
-dzsolt7-

A mostani premieres bejegyzés kicsit késve érkezik, mert múlt héten fesztiváloztam. De a mozikba is csak egy film került. Igaz, hogy az Polanski legújabbja Ewan McGregor és Piece Brosnan főszereplésével.

 - Szellemíró (The Ghost Writer)
-dzsolt7-

- I Love You Phillip Morris: Jim Carrey neve még most is elég ahhoz, hogy érdekeljen egy vígjáték, és ezen még az sem változtat, hogy itt egy meleget alakít.

- Shrek a vége, fuss el véle (Shrek Forever After): a harmadik is kimaradt, és ennek az előzetese sem győzött meg, de mégis lehet, hogy megnézem majd, mert az első két rész tetszett.

- A tetovált lány (Män som hatar kvinnor): ez is jónak tűnik, de előtte jó lenne elolvasni a könyvet, ami alapján készült. Viszont a könyves listámon is szerepel még pár mű ezen kívül.

- Kéjjel-nappal (Knight and Day): bízom ebben az akcióvígjátékban. Ebben a hőségben nem is kell ennél komolyabb film.
-dzsolt7-

Sok olyan film van, amelyben ismeretlen emberek egy szobában összezárva próbálnak boldogulni. Az alaphelyzet az Exam esetében is ez, mégis jó néhány dologban eltér a megszokottól. Általában az elrabolt áldozatok az életükért küzdenek, itt azonban önként jelentkeztek, és egy nagyon menő cégnél lévő üres állást szeretnének betölteni. Természetesen bezárva sincsenek, bármikor elmehetnek, de akkor ugrott a szép karrier és a fizetés. Szóval ez a film közel sem horror, mindössze egy rendhagyó állásinterjúról van szó.

A kellékek a következők: nyolc jelentkező, egy felügyelő, egy őr, egy terem nyolc asztallal. A munkára pályázóknak egy kérdésre kell válaszolniuk, de csak egy-egy üres papírlapot találnak maguk előtt. Minderre nyolcvan percet kapnak, vagyis real-time-al is meg van bolondítva a recept. Ebből is látszik, hogy a készítőknek nem kellett rengeteg pénzt beleölniük a forgatásba, inkább egy jó ötlettel helyettesítették az anyagiakat. Vagyis több jó ötlettel. Egyrészt a jelentkezők közül mindenki egyenrangú, nem igazán lehet kitalálni mi lesz a végkimenetel, másrészt meglepően logikusan gondolkodnak. Mindent megtesznek, hogy kitalálják a kérdést, vagy valamilyen módon kizárassák a vetélytársaikat a versenyből. Az állandó bizalmatlankodás ellenére is össze kell dolgozniuk a konkurenciával, és sosem tudhatják, ki mikor hazudik. Szépen megfigyelhető, hogy a különböző emberek miképpen viselkednek stresszhelyzetben, és meddig mennének el a céljaik elérése érdekében. Bíztam benne, hogy nem lesz vérfürdő, és mindig marad legalább 1-2 vizsgázó, aki megőrzi a higgadtságát, és valóban így lett. Nem kellettek leszakadó végtagok vagy szétrobbanó fejek ahhoz, hogy végig fenntartsák az érdeklődést. A tempó sem gyors, mégis végig feszült a hangulat, és ez egyre jobban igaz, ahogy elkerülhetetlenül haladunk a vizsga vége felé.

Az Exam végre egy okos film, okos szereplőkkel és jó befejezéssel, ami annak is ellenére is tetszett, hogy nem az nyert, akinek drukkoltam. Egyszeri megnézés után nem merem azt állítani, hogy nincsenek benne logikai hibák, de nekem nem tűnt fel olyan, amire ne lehetne magyarázatot adni. A párbeszédek is jók, ami egy ilyen műnél kiemelkedő fontosságú, hiszen gyakorlatilag végig beszélgetnek a pályázók. A végső csavar nem üt hatalmasat, de ahhoz azért elég, hogy elérje a kellő hatást, szóval azzal kapcsolatban sem volt hiányérzetem.
Nagyon meg vagyok elégedve a filmmel, sikerült bebizonyítania, hogy ezt az alapötletet misztikum és horror nélkül is ugyanolyan jól, vagy talán még jobban ki lehet dolgozni. Jár is neki a 86%, arra is van esély, hogy később újra meg fogom nézni.
-dzsolt7-

Azt hiszem ezen a héten sem rohanok a mozikba. Mindössze egy belga-holland vígjáték a mostani premier.

 - Szarul állnak a dolgok (De helaasheid der dingen)
-dzsolt7-