Egy ötfős speciális csapatot bevetésre küldenek Bolíviába. Az akció végén gyerekek halnak meg, és ezt az osztag tagjaira kenik. Ezért ők megrendezik a saját halálukat, visszatérnek Amerikába, és rendesen bosszút állnak. Ennyi alapján ki érdeklődik a film iránt?
Az tette jól, aki igennel válaszolt, mert a sablonos alapállapot ellenére is erősen ajánlott a film, és már öt perc után éreztem, hogy újra fogom nézni. Egyrészt azért, mert veszettül pörög. Az akciókat nem nyújtják túl, és a köztük lévő párbeszédek többsége is emlékezetes. Másrészt azért, mert hihetetlenül laza az egész. Az osztag mind az öt tagjának, illetve a hozzájuk csatlakozó csajnak is eltérő karaktere van, és mindegyikük megkapja a maga jelenetét, valamilyen ütős megmozdulással vagy beszólással. Több jelenet is van, amit nem mostanában fogok elfelejteni, néhány idézet is megmaradt bennem és még a soundtrack is tetszett. Talán csak a történet volt kissé átlagos, de miközben a filmet néztem nem maradt időm gondolkodni ezen, mert valami mindig lekötötte a figyelmemet.
Tényleg nincs helye unalomnak, másfél órán keresztül simán kitart a kezdeti lendület, még akkor is, ha éppen nem az egyik látványos akciójelenetről van szó. Közben az járt a fejemben, hogy a The Expendables-nek a várakozásoknak megfelelően jónak kell lennie, mert a Vesztesek bosszúja igencsak magasra tette a lécet akciófronton. Gyakorlatilag minden megtalálható benne, amire ebben a műfajban szükség van. Semmi felesleges komolykodás, csak tömény lazaság, hangulat és pörgés emlékezetes módon tálalva. Feltételezem, hogy a film alapjául szolgáló képregény is jó, de még így is igazán szép munkát végzett a rendező, Sylvain White az adaptálással. Értékelés: 91%, akciófanoknak kötelező. Moziban ugyan nem vetítik itthon, de dvd-n már megjelent.
-dzsolt7-
