Mozibuzi

Rendben, megnyugodtam, Guy Ritchie-ben még mindig lehet bízni. Nem csak a gengszterekhez ért, az angol nyomozólegenda történetét is a tőle elvárható minőséggel vitte vászonra. Nem hibátlan film ugyan, de nincs tőle nagyon messze.

Rögtön azzal kezdem a pozitívumok sorát, ami engem leginkább megfogott, ez pedig nem más, mint Robert Downey Jr. pazar alakítása és Sherlock Holmes remek karaktere. Még az előzetes után sem volt könnyű Downey-t ebben a szerepben elképzelnem, a filmben azonban rövid idő alatt sikerült meggyőznie arról, hogy erre is kiválóan alkalmas. A Vasemberben is nagyon bejött a lazasága, de itt talán még többet nyújt. Leginkább az ő arckifejezései és mondatai késztetnek arra, hogy ezt a művet minél előbb újranézzem. Azonban nem ő volt az egyetlen, aki nagyon jól játszotta a szerepét. Ugyanez igaz Jude Law-ra, Mark Strong-ra és Rachel McAdams-re is. A szereplőgárda tehát pompásan tette a dolgát, ezt az elemet ki lehet pipálni.

Akárcsak a Hans Zimmer által alkotott zenét. Ha van a ’kissé egyhangú’ kifejezésnek pozitív jelentése, akkor az mindenképpen illik a film alatt felcsendülő dallamokra. Utólag, önmagában hallgatva is felidézte bennem a 19. század végi London hangulatát, a jelenetekkel együtt pedig még jobb hatást képes kifejteni. Főleg azért, mert a már említett környezet megteremtése vizuálisan is meggyőző lett. De a látvány nem merül ki ebben, a lassított intelligens verekedések és egyéb zúzások sem csúnyák, illetve felbukkannak a rendező előző műveiből már ismert gyors vágások is. Ezek után mi kell még? Egy jó sztori? Nos, az sem hiányzik. Gyakorlatilag a fő történet egy átlagos krimi, ami meg van spékelve minden részletre kiterjedő nyomozással, humoros beszólásokkal, pörgős akciókkal, és csak ritkán fordul elő, hogy veszít a tempójából, és kissé unalmassá válik. A flashback-ek alkalmazása pedig kifejezetten tetszett. Jó, hogy nem a befejezéskor derül ki minden, hanem a kisebb kérdésekre már közben is választ kapunk, így nyugodtan lehet az újabb rejtélyekre koncentrálni. A humoros vonulatról pedig annyit fontos elmondani, hogy nem akartak minden egyes jelenetet viccesé tenni, viszont, ahol megpróbálták, ott szinte az összes esetben sikerült elérni a hatást. Most csak a fingó kutya jut eszembe, mint gyenge poén, a többivel meg voltam elégedve.

Igazából a Sherlock Holmes egészében véve nem más, mint egy bő kétórás, kellemes, laza mozgóképes koktél, csodás színészgárdával, látványos akciókkal, jó párbeszédekkel, és persze az elmaradhatatlan nyomozással. Ez azért így igencsak jól hangzik, és még igaz is. Értékelés:95%, azt hiszem Guy Ritchie legújabb filmje nem csak a nyitott befejezés, vagy a meggyőző anyagi haszon, hanem a minőség miatt is indokolja a folytatást. Ha ezt a szintet tudja tartani, akkor nem lesz miért szégyenkeznie, ha pedig kicsit feszesebb lesz a sztori, akkor nem is igazán akad majd kivetnivalóm vele kapcsolatban.
-dzsolt7-

  - Sherlock Holmes: tavaly is egy Guy Ritchie-film értékelése volt az első, idén sem lesz ez másképp. Gondolkodtam rajta, és végül úgy döntöttem, hogy szinkronosan is megnézem. (Még jó, hogy a CinemaCity honlapján egy ideig az volt kint, hogy eredeti hanggal adják.) Azt meg már előre hallom, ahogy sokan panaszkodnak, mert ez nem az „eredeti” Sherlock Holmes-sztori. Ez olyan mint amikor a Becstelen Brigantykból hiányolták a történelmi hűséget…

 - Adás: a Fekete kefe rendező-forgatókönyvírójának új filmje. Gondolom nem meglepő, hogy sok filmet nézek, ezért érdekel a téma

 - Barátom Eric (Looking for Eric): angol dráma-vígjáték Eric Cantona-val.

 - Woodstock a kertemben (Taking Woodstock): nem szeretem a hippiket, de talán már akkor is unnám ezt a témát, ha kedvelném őket.
-dzsolt7-

Mivel 2009-nak már vége, gondoltam jó lenne kideríteni, hogy a blog olvasói szerint mi volt a legjobb film tavaly, ezért indítottam is egy szavazást. Maximum 10 válaszlehetőséget lehet megadni, így csak ennyi alkotásnak jutott hely a jobb oldali sávban, de természetesen kommentben bármelyik olyan műre lehet szavazni, aminek 2009-ben volt a hazai premierje. Tehát akár olyan film is nyerhet, amit én ki sem írtam a kérdés alá. A premier kategóriát átnézve felfrissíthetitek, hogy mik is kerültek tavaly a mozikba. A szavazás időtartamáról még nem döntöttem, de január vége előtt biztosan nem fogom lezárni. Egyéb kérdéseket szintén kommentben lehet feltenni.
-dzsolt7-

 - Hold (Moon): ígéretes sci-fi Sam Rockwell főszereplésével.

 - A legmelegebb nap (Humpday): amerikai vígjáték, de mégsem tűnik átlagosnak.

 - Derült égből szerelem (Love Happens): Aaron Eckhart-ban bízok ugyan, de Jennifer Aniston-ra nem vagyok kíváncsi.

 - California Dreamin' (Nesfarsit): román dráma. Szeretem az ilyen, a keleti helyzetet bemutató filmeket.
-dzsolt7-

A sorozat, ami mindenképpen ajánlott a filmek kedvelőinek. A főszereplők ugyanis statiszták, akik rengetek alkotás díszletei között megfordulnak (vagy úgy is mondhatjuk, hogy ők a díszlet), de a szöveges szerepig sosem jutnak el. A témából adódóan rengeteg filmes párbeszéd hangzik el, és minden részben egy-egy ismert sztár is megjelenik, általában remek, önirónikus szerepekben. Feltűnik például Ben Stiller, Kate Winslet és Samuel L. Jackson. De nem csak miattuk érdemes nézni a sorozatot, Andy (Ricky Gervais, a The Office rendezője/írója/szereplője) és Maggie (Ashley Jensen) párosa nagyon gyakran kerül a kínos helyzetekbe, és náluk mindennaposak az „ebből már nem jössz ki jól” típusú párbeszédek is. Andy egy komoly szerepért tenne meg mindent, a naiv Maggie pedig reménytelen pasivadászatot folytat, de a siker mindkettőjüktől messze áll. Igazán jókat lehet nevetni rajtuk, két filmes poén között. Tabuk sem igazán akadnak, az olyan témákat is viccesen közelítik meg, mint a homoszexualitás vagy a rasszizmus. Szóval erősen ajánlott szériáról van szó, érdemes beiktatni egy részt, amikor adódik egy szabad fél órátok.
-dzsolt7-

 - Alvin és a mókusok 2. (Alvin and the Chipmunks: The Squeakquel): ez sem érdekel jobban az első résznél.

 - Egyszerűen bonyolult (It's Complicated): romantikus vígjáték, ami legfeljebb abban különbözik a többitől, hogy idősebbek a főszereplői a megszokottnál.

 - Karácsonyi történet (Un conte de Noël): francia karácsonyi film, ami érdekes lehet a rövid történet alapján.

 - A hercegnő és a béka (The Princess and the Frog): animációs film, ami egészen jónak tűnik. Ha moziban nem is, itthon talán majd megnézem.

 - Továbbállók (Away We Go): roadmovie, amelyben egy harmincas pár utazását követhetjük nyomon.
-dzsolt7-

Nem igazán szeretem az misztikus, szellemekkel ijesztgető filmeket, de a nagy hírverés hatására mégis megnéztem a Paranormal Activity-t, és azt kell mondanom nagyon megérte. Kezdem azzal, ami ennél a műfajnál talán a legfontosabb: hosszú idő után az első olyan mű, aminek sikerült elérnie, hogy féljek.

Pedig igazából semmi újat nem mutat, mindössze a már bejáratott eszközöket használja jól: áldokumentarista stílus, kézikamera, „veled is megtörténhet”-típusú sztori. Ez utóbbi lényegében abból áll, hogy röviddel a beköltözésük után Katie furcsa hangokat hall, és úgy érzi, valami nincs rendben a házban. Ezért párja, Micah vesz egy kamerát és felszereli a hálószobában, hogy rögzítsék, mi történik éjszaka. A nézők pedig végig csak azt látják, amit a kamera mutat, ezért több eseményre is legfeljebb hangok alapján lehet következtetni. Így sikerül Oren Peli-nek, az hogy szinte teljesen vér nélkül is izgalmas legyen a film. Egyébként az egész alkotás az ő nevéhez fűződik: ő rendezte, ő írta a forgatókönyvet, ő vágta és még producerként is kivette a részét a munkából. Figyelembe véve, hogy ez az első filmje, egyáltalán nem kezdi rosszul a pályafutását.

Amivel a film leginkább hatást gyakorolt rám, az a szereplők tehetetlensége volt. Egy hús-vér ellenfélel szemben – akármilyen erős is az – lehet védekezni, de más a helyzet egy megfoghatatlan démon esetében. Beleképzeltem magam a helyükbe, és feszengtem attól, hogy erre a problémára egyszerűen nincs megoldás, ez pedig paradox módon jó érzés volt. Illetve az a régi trükk is érvényesül, hogy sokszor érdekesebb és izgalmasabb egy történés, ha nem látjuk azt.

Nem azt mondom, hogy klasszikus született, vagy, hogy napokig a hatása alatt álltam, de 86 percre teljesen kikapcsolt, valamelyest félelmet keltett bennem, és szerintem az utóbbi évek thrillerei, horrorai között simán megállja a helyét. Értékelés 78%, elég negatív előítéletekkel álltam a filmhez, de igazán kellemesen csalódtam benne.
-dzsolt7-

- Avatar: James Cameron meg minden idők legdrágább filmje, de annyira mégsem érdekel. Az előzetes alapján a sztori elég sablonosnak tűnik, így legfeljebb a látvány és a nagy hype vonz.

- O’Horten: 2007-es dán dráma, csak ezt merték betenni az Avatarral egy héten.
-dzsolt7-

 - Poligamy: az egykori VOX-os Orosz Dénes első filmje. Sajnálom, hogy éppen romantikus vígjátékkal kezd, de a műfajjal kapcsolatos előítéleteimhez képest, ez nem tűnik rossznak.

 - Fame - Hírnév (Fame): remake, ami egyáltalán nem érdekel.

 - A tejesember (Süt): török dráma. Van benne potenciál.
-dzsolt7-

Ha valaki egy horror-vígjátékot szeretne elkészíteni, akkor erre a célra talán a zombik a legalkalmasabb alapanyagok. A Haláli hullák hajnalában is tökéletesen beváltak, és itt sincs ez másképp. A Zombieland ugyanis méltó arra, hogy a kategória egyik – ha nem a – legjobb alkotásával legyen összehasonlítva. Igaz, hogy nincs különösebb értelme párhuzamok felállításának a két mű között, mivel csak az élőhalottak és a minőség közös bennük, a hangulat teljesen más.

Zombieland-ben ugyanis sokkal pörgősebbek az események, rohangálnak az élőhalottak, a négy főszereplő pedig lövi őket szinte megállás nélkül, akár egy akciójátékban. Mindössze nagyjából félúton lassul le a cselekmény, de a befejezésben már újra visszatér a kezdeti tempó. Én személy szerint ugyan jobban kedvelem a lassan vánszorgó zombikat, mégis kétségtelen, hogy ebben az esetben ez a változat volt a jó döntés, hiszen nagyon jól néz ki a különböző módokon végrehajtott elpusztításuk. Emellett a Columbus által összeállított listát tartom a másik legnagyobb pozitívumnak. Nagyon ötletes, logikus, és jó pár sablont ki is figuráz. Tetszett, hogy gyakorlatilag pusztán az eszével meg tudott menekülni az élőhalottá válástól. Az ehhez kapcsolódóan megjelenő feliratok is teljesen beillettek a képbe, és ráerősítettek a videójátékos hangulatra.

A legnagyobb arc mégis Woody Harrelson karaktere, Tallahassee volt. Végig látszott rajta, hogy nincs ellenére a gyilkolás, de amit a vidámparkban művelt a kigyóbőr dzsekijében és a hihetetlen lazaságával, azzal új értelmet adott macsó zombiirtó kifejezésnek (már, ha bárki használja ezt a kifejezést egyáltalán). A csajokkal sincs semmi gond, sem a játékukra, sem a karakterükre nincs panaszom, mindössze egy esetleges logikai hiba tűnt fel velük kapcsolatban. A túlélők elvileg az úticéljuk alapján kapnak nevet, azonban Wichita és húga ugyanoda tart, a nevük mégis különböző. De efelett könnyen szemet tudtam hunyni, viszont a klisés romantikázás már jobban zavart. Nem szeretem, amikor egy parodisztikus filmben elkövetik ugyanazt a hibát, ami a kifigurázott művekben vagy műfajban jellemző. Persze bele lehet magyarázni, hogy az igazából irónia volt, de nekem sokkal inkább tűnt egy unalmas és sablonos jelenetnek. Szerencsére hamar elmúlt, és nem rontott az összélményen.

Mert élmény az mindenképpen van. Ha már valaki mostanában úgy dönt, hogy igazi popcorn-mozira ül be, akkor leginkább Zombieland meglátogatása ajánlott számára, itt ugyanis szűk másfél órányi kellemes szórakozás vár rá jó poénokkal, frankó zenével és egy remek cameoval . Ennél több pedig nem is kell ettől a műfajtól. Értékelés: 83%.
-dzsolt7-