Rendben, megnyugodtam, Guy Ritchie-ben még mindig lehet bízni. Nem csak a gengszterekhez ért, az angol nyomozólegenda történetét is a tőle elvárható minőséggel vitte vászonra. Nem hibátlan film ugyan, de nincs tőle nagyon messze.
Rögtön azzal kezdem a pozitívumok sorát, ami engem leginkább megfogott, ez pedig nem más, mint Robert Downey Jr. pazar alakítása és Sherlock Holmes remek karaktere. Még az előzetes után sem volt könnyű Downey-t ebben a szerepben elképzelnem, a filmben azonban rövid idő alatt sikerült meggyőznie arról, hogy erre is kiválóan alkalmas. A Vasemberben is nagyon bejött a lazasága, de itt talán még többet nyújt. Leginkább az ő arckifejezései és mondatai késztetnek arra, hogy ezt a művet minél előbb újranézzem. Azonban nem ő volt az egyetlen, aki nagyon jól játszotta a szerepét. Ugyanez igaz Jude Law-ra, Mark Strong-ra és Rachel McAdams-re is. A szereplőgárda tehát pompásan tette a dolgát, ezt az elemet ki lehet pipálni.
Akárcsak a Hans Zimmer által alkotott zenét. Ha van a ’kissé egyhangú’ kifejezésnek pozitív jelentése, akkor az mindenképpen illik a film alatt felcsendülő dallamokra. Utólag, önmagában hallgatva is felidézte bennem a 19. század végi London hangulatát, a jelenetekkel együtt pedig még jobb hatást képes kifejteni. Főleg azért, mert a már említett környezet megteremtése vizuálisan is meggyőző lett. De a látvány nem merül ki ebben, a lassított intelligens verekedések és egyéb zúzások sem csúnyák, illetve felbukkannak a rendező előző műveiből már ismert gyors vágások is. Ezek után mi kell még? Egy jó sztori? Nos, az sem hiányzik. Gyakorlatilag a fő történet egy átlagos krimi, ami meg van spékelve minden részletre kiterjedő nyomozással, humoros beszólásokkal, pörgős akciókkal, és csak ritkán fordul elő, hogy veszít a tempójából, és kissé unalmassá válik. A flashback-ek alkalmazása pedig kifejezetten tetszett. Jó, hogy nem a befejezéskor derül ki minden, hanem a kisebb kérdésekre már közben is választ kapunk, így nyugodtan lehet az újabb rejtélyekre koncentrálni. A humoros vonulatról pedig annyit fontos elmondani, hogy nem akartak minden egyes jelenetet viccesé tenni, viszont, ahol megpróbálták, ott szinte az összes esetben sikerült elérni a hatást. Most csak a fingó kutya jut eszembe, mint gyenge poén, a többivel meg voltam elégedve.
Igazából a Sherlock Holmes egészében véve nem más, mint egy bő kétórás, kellemes, laza mozgóképes koktél, csodás színészgárdával, látványos akciókkal, jó párbeszédekkel, és persze az elmaradhatatlan nyomozással. Ez azért így igencsak jól hangzik, és még igaz is. Értékelés:95%, azt hiszem Guy Ritchie legújabb filmje nem csak a nyitott befejezés, vagy a meggyőző anyagi haszon, hanem a minőség miatt is indokolja a folytatást. Ha ezt a szintet tudja tartani, akkor nem lesz miért szégyenkeznie, ha pedig kicsit feszesebb lesz a sztori, akkor nem is igazán akad majd kivetnivalóm vele kapcsolatban.
-dzsolt7-
