Végre! Miután több kellően őrültnek és viccesnek ígérkező vígjáték (Your Highness, Hot Tub Time Machine) is többé-kevésbé csalódást okozott, itt van ez, ami teljesen beváltotta a hozzá fűzött várakozásaimat. Nem tudom, hogy objektíven nézve is ennyivel jobb-e, mint az előbb említett filmek, de az én ízlésemnek sokkal inkább megfelel, és ennél a műfajnál úgyis döntő fontosságú, hogy milyen humort kedvel a néző.
A Zombieland rendezője ismét Jesse Eisenberget teszi az egyik főszerepbe, aki ezúttal sem a tápláléklánc csúcsán helyezkedik el: pizzafutárt alakít. Ez alaphelyzetben sem egy álommeló, azonban amikor Danny McBride és Nick Swardson elrabolja, bombát tesz rá, és ezzel arra kényszeríti, hogy kiraboljon nekik egy bankot, tovább romlik a helyzet. De nem a nézők számára, ugyanis innentől indul be a totális őrület, ami nem is nagyon hagy alább a játékidő végéig. Gyors tempóban követik egymást a poénok, én pedig elégedetten nyugtáztam, hogy az általános helyzettel ellentétben itt mindössze néhány akadt, ami kevésbé tetszett. Az első perctől kezdve kialakul egy olyan hangulat, aminek köszönhetően sokat tudtam nevetni a vicces helyzeteken.
A négy fő karakter és az őket alakító színészek egyaránt szuperek voltak. Sokak szerint Aziz Ansari idegesítő, de ez itt nem annyira jellemző rá. McBride-ot mindig örömmel látom, és Eisenberg komikusi oldala is erős. Talán csak Swardson tűnt kissé szürkébbnek a többieknél, de egyébként vele sincs gond. A forgatókönyv ugyan nem bővelkedik csavarokban, de ezt simán feledtetik a szuper párbeszédek és az agyament szituációk, amikbe hőseink kerülnek. Bankrablás és autós üldözés teljesen idióta módra, váltságdíjátadás ugyanígy, és még a filmes utalások sem maradnak el.
