El tudnék képzelni egy olyan tévéműsort, amelynek minden részében Simon Pegg és Nick Frost bemutatnának egy-egy filmes műfajt. Sorra vennék a történet tipikus momentumait és a sablonszereplőket, aztán sajátos angol humorral figuráznák ki ezeket, miközben utalgatnának konkrét alkotásokra is. Mert, ha végigtekintünk a fenti páros mozis pályafutásán, akkor láthatjuk, hogy ők gyakorlatilag pont ezt csinálják csak nem tévében, hanem szélesvásznon. A Haláli Hullák Hajnala a horrort mutatta be más szemszögből, a Vaskabátokban az akciófilmek kerültek középpontba, ezen írás tárgy, a Paul esetében pedig a sci-fi-k kapták meg a magukét.
Viszont az előző két alkalomhoz képest ezúttal Edgar Wright helyett Greg Mottola ült a rendezői székbe, ami egyértelműen látszik a film stílusán. Azért szerencsére nem történt jelentős negatív változás, nekem csak a korábbi művek jellegzetes vágásmódja, és helyenként az eddigi dinamizmus hiányoztak, egyébként nem volt bajom a direktori munkával. Fura módon inkább a két főszereplő által írt forgatókönyv hiányosságai zavartak. Lehet, hogy csak első nézésre tűnt így, de valahogy mintha kevésbé működtek volna a poénok a tőlük megszokottnál. Persze a két utánozhatatlan geek gyökér és a hozzájuk csapódó tahó idegen csont nélkül képesek arra, hogy szórakoztassanak, de megnevettetni már ritkábban tudtak.
Cserébe az eddigieknél jóval teljesebb képet kapunk a műfajról, gyakorlatilag minden jelentős űrlényes filmet megemlítenek. Egymást ész nélkül követő utaláshegyek garantálják a film szavatosságát, a sci-fi rajongók pedig versenyezhetnek, hogy melyikük ismer fel ezek közül többet. Megtudjuk például, honnan jött Spielberg-nek az E.T. ötlete, egy legendás alien-írtó is visszatér, és a srácok újrajátsszák minden idők egyik leggagyibb harcjelenetét is. De egyébként a filmben előforduló kevés akcióra azért ügyeltek, külön örültem neki, hogy azok rendesen meg lettek csinálva annak ellenére, hogy egy vígjátékról van szó.
