Amikor először hallottam arról, hogy készül a negyedik rész, nem igazán örültem neki. Aztán jött a plakát, néhány promokép és az előzetes, nekem pedig egyre több kedvem lett a filmhez. Végül még a trilógia felelevenítésére is rászántam magam, mielőtt beültem a folytatásra, és egyáltalán nem bántam meg.
Ugyanis elég fiatal voltam még, amikor először szembesültem Ghostface tetteivel, így akkor sok utalás nem esett le, és annak a jelentőségét sem fogtam fel igazán, hogy egy horrorfilmben a szereplők felsorolják a műfaj alapszabályait. Most viszont ezek a filmes párbeszédek nagyon tetszettek, és az is feltűnt, hogy nem csak az izgalmas jelenetek alá tettek egész jó hangulatteremtő zenéket. Ezenkívül azt is szeretem a Sikoly-filmekben, hogy itt a gyilkos is hús-vér ember, aki minden ütést megérez, és közel sem legyőzhetetlen.
A három korábbi rész újbóli megtekintése után, már kialakultak az elvárásaim a negyedik epizóddal szemben, és bíztam benne, hogy a sorozat hírneve nem lesz sárba tiporva azért, hogy a készítők és a színészek – a stáb nagy része és a három főszereplő is ugyanaz, mint az előző három alkalommal – biztos bevételhez jussanak. Nem így történt, meglepően jól szórakoztam, és utólag már örülök neki, hogy elkészült a folytatás. Hiába telt el 11 év Ghostface legutóbbi szerepeltetése óta, az alkotás tökéletesen illeszkedik a sorba. Megjelennek a szokásos filmes utalások, a kellő mennyiségű humor, de nem marad el a –megváltozott – szabályok ismertetése, és az önirónia sem. Mindezeket úgy tartalmazza a forgatókönyv, hogy nem megy el az újdonságok mellet sem. Például ma már cseppet sem meglepő, ha a gyilkos nem telefonál, hanem inkább egy közösségi oldalon üzen áldozatának.
A történet egyébként is kifejezetten tetszett, hiszen az újraforgatások közepette úgy mutatja be az első rész remake-jét, hogy a sztori mégis folytatódik. Sidney ugyanis új könyve bemutatókörútján éppen Woodsboro-ba, az események kezdetének helyszínére érkezik, amikor valaki ismét szellemálarcban kezdi el csökkenteni a lakosságot. Ezek után a ’96-os filmre kísértetiesen emlékeztető gyilkosságok követik egymást, mintha a tettes maga akarná újraalkotni a korábbi borzalmakat, méghozzá úgy, hogy ezúttal ő kerüljön a középpontba, ezáltal ő váljon híressé.
