Lehetséges, hogy a mindfuck filmek drogként is funkcionálnak, mivel úgy tűnik Richard Kelly függővé vált, hiszen már a harmadik ilyen művét készítette el zsinórban. Pedig erről a rövid ismertető alapján azt hittem, hogy egy egyszerű sztori lesz – naiv gondolat volt. Egy fiatal házaspár egy nap különös dobozt talál az ajtó előtt, ami mindössze egy nyomógombot tartalmaz. Másnap megjelenik egy idegen, aki bizarr üzletet ajánl fel nekik: ha megnyomják a gombot 24 órán belül, akkor valahol a világban valaki, akit ők nem ismernek, meg fog halni, viszont ők kapnak egymillió dollárt készpénzben. Egy átlagos rendezőnél ezek után arról szólna a film folytatása, hogy a pár mennyit szenved a döntés meghozatala előtt, esetleg bemutatná a döntés lélektani hatásait is. De Richard Kelly-ről sok dolgot el lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagos rendező (és forgatókönyvíró) lenne.
Így már fél óra után kiderül a pár döntése, és csak innentől jönnek az egyre zavarba ejtőbb kérdések, amik többségére egyáltalán nem lesz válasz. Tehát felesleges pusztán azért végignézni az alkotást, hogy a befejezéskor minden a helyére kerüljön, és összeálljon a kép, mert nem így történik. Bennem is rengeteg kétely maradt, és a történetet is csak nagyjából értettem meg. Ez általában zavarni szokott, A doboz esetében viszont nem így volt. Anélkül is élveztem, hogy mindent megértettem volna, és újra is fogom nézni, hátha akkor némileg tisztul majd a kép. Azonban azokat is megértem, akiknek egyáltalán nem tetszett a film, hiszen nem mindenkinek jön be ez a stílus. Valószínűleg az alaphelyzet leírása sem csak engem tévesztett meg, és sokan úgy ültek be a moziba, hogy egy átlagos drámát vártak egy morális dilemmáról. Tény, hogy úgy fogyaszthatóbb mű született volna, nekem ez a mindfuck verzió mégis jobban tetszett. Viszonylag hamar elkapott a film hangulata, csak az elejét találtam néha egy kissé unalmasnak, utána már a lassabb részek alatt is bőven volt mind gondolkodnom. De még így is volt néhány jelenet, amit feleslegesnek éreztem, nem találtam a szerepüket a cselekményben. Felmerült bennem a gondolat, hogy bizonyos momentumok csak azért szerepeltek, hogy tovább ködösítsék a helyzetet, és még jobban megzavarják a nézőket. Vagyis A doboz semmiképpen sem egy nézőbarát alkotás, ami Kelly korábbi munkáit (Donnie Darko, A káosz birodalma) tekintve nem meglepő.
Kíváncsi vagyok, legközelebb mivel fog előállni, de ezek után már fura lenne tőle egy konkrét, kézzelfogható történettel rendelkező filmet látni. Viszont egy remek vígjátékkal például eléggé meg tudná lepni a közönséget. Addig is ezen művének 73%-ot adok értékelésként, mert tetszett ugyan, objektíven nézve mégsem érdemel ennél többet. Jobban szeretem az ennél érthetőbb filmeket, de néha egy ilyen is jól esik, és most pont ez a helyzet állt elő.
-dzsolt7-
