Mit kapunk ha egy igazi ír, vidéki seggfej zsarunak együtt kell nyomoznia egy lelkiismeretes FBI-ügynökkel, hogy lebuktassanak egy drogcsempész-bandát? Könnyen azt lehet hinni, hogy egy tipikus buddy-movie-t sok akcióval, és harsány poénokkal, azonban erről szó sincs. Sokkal inkább az év egyik legjobb vígjátékát.
Nagyon szeretem az európai, morbid feketehumort, de eddig még sosem szórakoztam ilyen jól rajta. A rasszizmus és a gyilkosságok igazán ritkán vannak ennyire viccesen tálalva. Például imádtam azt a jelenetet, amikor a kocsmában ülnek, Brendan Gleeson faarccal Don Cheadle szemébe mondja a feketékkel kapcsolatos sztereotípiáit, és közben eszébe sem jut, hogy talán nem kellene. Ehhez hasonló poénokból pedig akad bőven, és a színészek remekül tálalják őket. Cheadle is jól játszik, de a film középpontjában egyértelműen a briliáns alakítást nyújtó Gleeson áll. Nagyon hiteles az ír Torrente szerepében, aki iszik, drogozik (egy autóbaleset áldozatának zsebéből szedi ki a bélyeget), kurvázik (a nyomozás közepén vesz ki szabadnapot emiatt), és az IRA-val üzletel.
Az pedig különösen dicséretes, hogy sikerült tartani az egyenletesen jó színvonalat. Nincsenek igazi üresjáratok, gyors egymásutánban érkeznek a poénok és az emlékezetes mondatok akkor is, ha Gerry Boyle őrmester éppen nincs jelen. Az FBI-ügynök nyomozási kísérlete, vagy a drogcsempész, Mark Strong beszólásai sem elhanyagolhatóak. Kifejezetten rétegfilm lett a The Guard, de aki szereti az effajta humort, az imádni fogja. Értékelés: 90%, valószínűleg jó párszor meg fogom még nézni, és a rendezőre is oda fogok figyelni, ha már elsőre ilyen alkotást hozott össze.
