Amikor először hallottam arról, hogy terveznek egy negyedik részt, amiben ismét Tom Cruise mentené meg a világot, csakis mosolyogni tudtam az ötleten. Aztán az előzetesek meggyőztek, beültem a filmre, és cseppet sem esett nehezemre komolyan venni azt, ahogy Ethan Hunt, és az IMF újra akcióba lendül.
Erre szükség is van, hiszen egy gonosz svéd apokalipszist szeretne előidézni az orosz-amerikai háború kirobbantásával. Ezt pedig úgy teszi, hogy közben Cruise-t és társait terrorista tevékenységgel gyanúsítják meg, emiatt a csapat hivatalosan feloszlik, és a Fantom Protokollt elindítva titokban, erősítés nélkül kell megmenteniük a világot, és tisztázniuk a nevüket. Így aztán az eddigiektől némileg eltérően nem tudnak mindent a legelegánsabb módszerrel véghezvinni, sok problémát erőből kell megoldaniuk, jó példa erre a felhőkarcoló számítógépes rendszerének feltörése. További különbség a korábbi részekhez képest, hogy az egyszemélyes hadjáratról inkább a csapatmunkára helyeződött át a hangsúly. Logikus lépés, hiszen a megmaradt 4 ügynök egymásra van utalva, össze kell dolgozniuk a siker érdekében, és így reálisabbá is válik az akciók végrehajtása. Emellett a - főleg Simon Pegg által szolgáltatott – humor visz új színt az összképbe. Nincsenek hatalmas poénok, de már ezek az apró, szellemes beszólások is fel tudják dobni a filmet, egyértelműen helyük van a forgatókönyvben.
Van azonban, ami soha nem változik, ilyen például az ikonikus zene, vagy a küldetések előtti önmegsemmisítő tájékoztató. Ezek a franchise védjegyeivé váltak, és nem marad el a technikai kütyük kreatív felhasználása sem. A kedvencem a Kreml-ben alkalmazott profi „álcázás” volt. Arra tényleg érdemes odafigyelni. Az akciójelenetek és a látvány is teljesen rendben voltak, hozták a várható szintet. Viszont a tempót tekintve néhol akadtak problémáim. Az előző rész jobban magával ragadott, pörgősebbnek tűnt, kíváncsi vagyok, mit gondolnék róla, ha most újra megnézném. Mert izgalomból itt sincs hiány, például a Dubai-ban játszódó kettős találkozó, és az azt követő homokviharos üldözés számomra mindenképpen a film csúcspontját jelentette.
A színészek alakításával felesleges túl sokat foglalkozni, senki sem túl jó vagy rossz, a forgatókönyv nem igazán ad lehetőséget kiemelkedő alakításokra. De kit zavar ez, ha egy egyszerű, klasszikus akciófilmről van szó? Lövöldözés, verekedés, átverés, épületmászás – és még sorolhatnám, hogy hőseink miken mennek keresztül, ezek pedig feledtetik a nézővel az egyszerű karaktereket. Vagyis Brad Bird első élőszereplős munkája megállja a helyét, és ha tudja tartani ezt a szintet, akkor van létjogosultsága egy esetleges folytatásnak. Értékelés: 79% - Küldetés teljesítve.
-dzsolt7-
