Michael Mann már csinált egyszer hasonlót és abból akcióklasszikus lett. Most, több mint tíz év után újra a régi recepthez nyúlt, miszerint fogj két híres és jó színészt (ezúttal Bale és Depp), állítsd őket egymással szembe, a törvény két oldalára, de ezt úgy tedd, hogy a nézőkben a rosszfiú is szimpatikus hatást keltsen, és emellé még kreálj pár jó akciójelenetet illetve néhány feszülten izgalmas részt.
Ezek (és nem csak ezek) megegyező tulajdonságok a két filmben, de azért persze akadnak különbségek is bőven. A legfontosabb talán a kor, amiben játszódnak. Míg a Szemtől szemben eseményei a jelenben történnek, addig a Közellenségek visszarepít 1933-ba. Ez az egyik ok, ami miatt moziban néztem meg az alkotást, ugyanis nagyon kedvelem ezt a korszakot, különösen akkor, ha gengszterekről van szó. És szerencsére nem kellett csalódnom a hangulat megteremtésében: a fegyverek, az autók, a ruhák, az épületek, vagyis minden stimmelt, de ez ma már minden további nélkül elvárható. Egy másik jelentős eltérés a rendező korábbi művéhez képest az, hogy itt a két főszereplőt más színészek alakítják, mint abban, ebből adódóan pedig a karakterek is máshogy kerültek megformálásra. Christian Bale-t már régóta kedvelem, Johnny Depp-pel kapcsolatban azonban fenntartásaim vannak. Azaz voltak egészen eddig. Ugyanis végképp meggyőzött azzal, amit ma láttam tőle a vásznon. Úgy hozta John Dillinger-t a gengszterfőnököt, hogy minden egyes gesztusa és megszólalása tetszett. Ez pedig azért fontos, mert Bale-nél lényegesen többet látható, itt ő a központi figura. Rajtuk kívül még Marion Cortillard-ot említem meg külön, akit utoljára Taxi-trilógiában láttam, és örültem, hogy ezúttal egy olyan szerepet kapott, ahol megmutathatta a tehetségét, mert az van neki.
Ami kicsit zavart a film nézése közben, az az volt, hogy az eleje szerintem egy kicsit unalmasra sikeredett és lassan indult be a cselekmény. Ezért volt jó a 143 perces játékidő, mert így sikerült felpörgetni a tempót és növelni a feszültséget. Az első egy órából csak a bankrablások tetszettek igazán, mert azok stílusokat voltak, és különben is szeretem az ilyen jeleneteket. Később azonban, ahogy telt az idő egyre jobban elragadott a film és egyre több esemény következett, ami az emlékezetes kategóriába illik. Ilyen volt például a lövöldözés az erdőben vagy Dillinger látogatása a nyomozóhivatalban vagy akár az izgalmas tetőpont.
Így utólag visszagondolva tehát jó alkotásról van szó és nem bántam meg, hogy elmentem rá moziba. Valószínűleg itthon többször is megnézem majd, de azért nem fogok túlságosan sietni az ismétléssel. Aki viszont szereti a század eleji gengsztertörténeteket, vagy szeretne egy a Szemtől szembenhez hasonló filmet látni, csak más környezetben, az nyugodtan vegyen jegyet Micheal Mann új művére, mert szerintem nem fog benne csalódni, hiszen a film hozza azt, amit az előzetes alapján várni lehet. Értékelés: 84%
-dzsolt7-
