Amint már írtam, ez a kedvenc filmem, tehát most senki ne várjon tőlem objektív leírást, valószínűleg sokkal inkább áradozni fogok és dicsőítem majd. Ez talán némiképp reális is, mivel már nagyon sokszor láttam, mégis minimális a hibák száma, amiket felfedeztem benne, és azok is könnyen elhanyagolhatóak.
A pozitívumok viszont már nem annyira. Elsőnek vegyük a sztorit. Nem fogom most leírni miről szól, mert nem is egyszerű és a cselekmény is több szálon fut. Emlékszem, amikor először láttam, nem is értettem meg teljesen a részleteket, csak a történet lényegét. Pedig, ha most belegondolok annyira nem is bonyolult, mindössze figyelni kell az egyre jobban összegabalyodó cselekményszálakra, amik végül igazi gombolyagot alkotnak. Amikor már többször láttam a filmet, és a sztorit is teljesen értettem, eszembe jutott, hogy meg kéne néznem ki írta a forgatókönyvet, mert mindig csak a rendező Guy Ritchie-t dicsértem az alkotásáért. Nos, a forgatókönyvet is ő írta, így azóta duplán dicsérem.
A kedvenc pozitívumom a Blöffel kapcsolatban a párbeszédek. Nagyjából minden második mondat simán idézhető és szállóigévé vált számomra. Ott van például Golyófogú Tony monlógja a kocsmában, vagy Bunkó beszéde a sajátos hullaeltűntetési módszeréről, de azt sem árt tudni mit jelent az, hogy nemezis. És ezek a szövegek még magyarul is ütnek, ezért a Blöff azon kevés filmek egyike, melyeknek a szinkronja is tetszik.
A zenéje pedig szintén remek. Nem tudom, ki válogatta össze a számokat a soundtrack-hez, de ha ez is Guy Ritchie műve (nem lepődnék meg rajta), akkor már minimum triplán kell dicsérnem, és mégegyszer köszönetet is mondhatok neki, mert több előadót is innen ismertem meg (pl.: The Stranglers).
Mivel a film sokban hasonlít a rendező előző művéhez (A ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső ) sokan gyengébbnek tartják annál. Az is tényleg egy remek film, de nekem ez jobban tetszik. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy én ezt láttam előbb, de számomra akkor is a Blöff a csiszolt gyémánt – mégpedig 86 karátos.
És oppá, találtam valamit imdb-n, amit eddig nem vettem észre, de muszáj írnom róla: a Blöffnek van egy magyar (vagy talán inkább magyar származású) szereplője is: Szakács Péter. Nincs sok szerepe (ő süti a virslit az elején Töröknek), de akkor is szerepel benne. Anélkül, hogy ismerném, nagyon büszke vagyok rá.
Guy Ritchie-nek pedig már nagyon várom az Angliában idén mozikba kerülő új filmjét, a RocknRollát. Abban újra visszatér majd a gengsztersztorikhoz, amit szerintem nagyon jól tesz. De addig is: Stealin’ Stones and Breakin’ Bones. Snatch.
-dzsolt7-
