Na, kérem szépen, ez egy igazi akciófilm! Annak is a legjavából. Már a legelején éreztem, hogy ez nekem tetszeni fog, mivel a nyitójelenet kitűnő: főhős kinézetű fazon ül egy padon és sárgarépát eszik. Elfut előtte egy terhes nő, majd utána az üldözője. Amikor az üldöző fegyvert ránt, hősünk utánuk megy és beleavatkozik a történésekbe. Onnantól kezdve pedig már azt kapjuk, amire a cím alapján számítani lehet: golyózáport. Így is kell ezt csinálni, minek tökölnénk az előzményekkel ?! Sok akciófilmben jó pár perc elmegy arra, hogy megismerjük a rendkívűl „bonyolult” jellemű főszereplőt. Itt erről szó sincs, rögtön bele a közepébe. Maga a sztori különben is elenyésző, szinte csak azért van, hogy valami összekösse az lövöldözéseket, ennek ellenére az egész film alatt nem éreztem a hiányát. A rengeteg akció mindent feledtet.
A főszerep tökéletesen illik Clive Owen-re. Igaz, a színészi játéka nem valami egetrengető, de mégis hihetetlenül passzol az általa alakított karakterhez. A másik két főszereplő Monica Belluci és Paul Giamatti is jó választás volt, ahogy azt tőlük elvárhatjuk, jól játszanak.
Külön meg kell említenem a film zenéjét, amit sikerült nagyon eltalálni. Végig a jelenetekhez passzoló rockos-metálos dallamok szólnak, de amikor meghallottam a Motörhead Ace of Spades című dalát, szinte sokkot kaptam örömömben. Nagyon jó volt ezt hallani, miközben néztem, hogy hullanak egymás után iszonyatos sebességgel a gonoszak. Na belőlük aztán van bőven, de nem létezik annyi, amennyivel Mr. Smith - így hívja magát a főhős – ne tudna elbánni. Írtja őket, bárhol és bármilyen helyzetben. Egy egyszerű kötélen lecsúszás már talán snassz lenne, ezért lő szabadesés, sőt még szex közben is. Amit csak lehetett eltúloztak, és ez az ami a legjobban tetszik a Golyózáporban: úgy alkotja meg a sablonos akciófilmek tökéletes paródiáját, hogy ugyanezeket a sablonokat nagyítja fel, és alakítja át viccessé. Ez az egyszerű recept pedig végig működik.
Annak is örültem, hogy a film alig hosszabb, mint nyolcvan perc. Így kimaradtak az unalmas részek, csak a színtiszta pörgés maradt. Igaz, úgy középtájban akad néhány percnyi nyugalom, de az talán már jól is jön, hogy a néző kicsit kifújhassa magát két adrenalinlöket között.
Amikor elkezdtem csinálni ezt a blogot, azon gondolkodtam, vajon mikor fog elérkezni az első 100%-os értékelés, és melyik filmről fog szólni. Nos, itt van. A Golyózápor számomra ugyanis egy 100%-os alkotás! Aki egy kicst is szereti az akciófilmeket, sőt, aki nem utálja kifejezetten a műfajt, az mindenképpen nézze meg, és semmiképpen se vegye komolyan! Maximális szórakozás, teljes agykikapcsolás!
Ui.: A répa egészséges!
