A Haláli hullák hajnalának és a Vaskabátoknak köszönhetően sikerült felfigyelnem Simon Pegg-re. Kíváncsi voltam egyedül – Edgar Wright és Nick Frost nélkül – mire képes, és ebben a vígjátékban ez ki is derül. Igazából csak egy hibát követett el, mégpedig azt, hogy elvállalta ezt a szerepet. Nem azt mondom, hogy kifejezetten rossz a film, de meg sem tudja közelíteni a fent említetteket. Ez pusztán egy átlagszerű komédia némi Simon-os beütéssel.

A sztori szerint Dennis (Simon Pegg) otthagyja az oltárnál a terhes feleségét, aztán 5 évvel később rájön, hogy mégis ő volt neki az igazi, akivel le szeretné élni az életét. Be is akarja neki bizonyítani, hogy megváltozott, azzal, hogy lefut egy maratont. A főszereplő lúzersége tehát adott, a karakter kicsit Shaun-ra hajaz a haláli hullák-ból, de ez egyáltalán nem baj. Sőt a kezdettel nincs is semmi baj, csak később indul be a sablonáradat. De onnantól viszont kapunk agyba-főbe egészen az utolsó percekig.

Ennek ellenére a poénok mégis egészen jók. Többször is azt vettem észre, hogy nevetek, de nem igazán tudom, hogy min. A romantikus szál viszont sokszor tönkrevágja az egészet. Nem értem, hogy ha már egy laza, könnyed vígjátékot csinálnak akkor miért kell bele mindenképpen romantika és egy barátnő akivel a végén össze lehet jönni. Talán mert ez kell a népnek? Vagy mert így még néhány klisét bele lehet zsúfolni a sztoriba?

Így tehát sajnos csalódnom kellett a filmben, mert ennél még Simon-tól egyedül is többet vártam. De hangsúlyozom, hogy a színészben nem csalódtam,– legfeljebb a szerepvállalás miatt egy kicsit – ő végülis itt sem játszott rosszul, nem az ő hibája, hogy ez az alkotás ilyenre sikeredett. Talán a rendező David Schwimmer – Ross a Jóbarátokból – inkább hibáztatható, de azzal sem megyünk semmire. Értékelés: 72% - Egyszer még akár kellemes szórakozás is lehet, de semmi több.
-dzsolt7-