„Nines? Kilencesek? Mi lehet ez?” – Valahogy így ültem le megnézni ezt a filmet. „Na, ez tényleg egy jó film volt!” – És valahogy így keltem fel a végén.
Nem kerülgetem a lényeget, ezt a filmet mindenkinek látnia kell. Valószínűleg felmerül a teljesen jogos kérdés, hogy miért? De ez az, amit elég nehéz megmagyarázni. Egyszerűen csak meg kell nézni és a végén majd mindenki rájön, hogy miért kellett látnia.
A sztoriba ebben az esetben nem megyek bele, mert nem szeretnék egy poént sem lelőni, ami ennél a filmnél kifejezetten rontaná az élvezeti értéket. Legyen elég annyi, hogy egy jól kidolgozott és eléggé bonyolult sztorit kapunk. Én először még küzdöttem, hogy értsem mi miért történik, de körülbeül 45 perc után már feladtam, hogy felfogjam ezeket. Aztán a végén mindent lerendeznek egy kreatív és viszonylag egyszerű magyarázattal, amire persze először egyáltalán nem gondoltam volna.
Mivel a sztoriról semmi konkrétat nem írtam megpróbálom valamihez hasonlítani: a film első „része” olyan, mintha összegyúrták volna a Disturbia-t és a 23-as számot, de csak a felületes szemlélő számára. Míg azokban a filmekben a házi őrizet, illetve a számmisztika volt a fő téma, itt ezeknél többről van szó, érezhető, hogy csak kis elemei az egésznek.
A második „rész” főként egy sorozat pilotjának forgatása körül mozog, a harmadikhoz hasonlóval pedig már nagyon sokszor találkozhattunk: tipikus erdőben kocsielromlós helyzet, persze azért másképp.
Tulajdonképpen az egyes jelenetek külön-külön teljesen érthetőek csak az azokat összekötő szál zavaros egészen a film végéig. De az a kérdés is felmerülhet a nézőben, hogy miért ül a csávó saját maga mögött a kocsiban. Igazából bennem a végkifejlet felé haladva egyetlen nagy kérdés fogalmazódott meg: what the fuck?!
Néhány szó a szereplőkről: alapvetően 3 karakter (Ryan Reynolds, Hope Davis, Melissa McCarthy) köré fonódik a cselekmény, akikről emondható, hogy jól játszanak. Nem kitűnő az alakításuk, de megfelelő és elég hieteles, ami itt talán még fontosabb.
Tudtam, hogy valahol láttam már a kislányt is játszani és – imdb segítségével – rá is jöttem, hogy a The Lost Room-ból volt ismerős. Remélem felnőttkorára is a filmiparban marad és akkor is ugyanilyen szimpatikus lesz.
Nem tudom mennyire sikerült kedvet csinálnom a filmhez ezzel a rövid értékeléssel, de most is csak azt tudom mondani, hogy ezt mindenkinek látnia kell, aki szereti a nem megszokott műveket. Különben minden rendben volt vele, különösebb hibákat nem találtam, jár is neki a 95%.
Amit még meg szeretnék megemlíteni az az, hogy említik benne a Candide-ot, ami nekem éppen aktuális, mert most olvastuk a suliban, így szerencsére a film végi utalást is sikerült megértenem.
-dzsolt7-
