Ezt benéztem. Az előzetes alapján egy gyors szökésre, aztán kb. másfél órán át tartó menekülésre számítottam, de nem így történt. Szerencsére. A film felépítés ugyanis jobb, okosabb ennél.
Kezdetnek kapunk egy visszafogott, reális részt, ami a játékidőnek több mint a felét teszi ki. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen remek volt John Brennan élete, mielőtt a feleségét gyilkosság vádjával letartóztatták. Aztán egyedül kell nevelnie kisfiát, és közben bízik a kedvező ítéletben. Azonban a bíróság bűnösnek találja Lara-t, és 20 év börtönbüntetést szab ki rá. Ennek és a nő sikertelen öngyilkossági kísérletének hatására John meghozza a döntést: valahogy ki fogja szabadítani a feleségét.
Tetszett, hogy a gyakori sablontól eltérően a főszereplő itt nem erőlteti a jogi úton történő megoldást, még csak nem is fellebbez, mert belátja, hogy minden bizonyíték a kedvese ellen szól. Őt azonban ez nem érdekli, az ő szemében egyértelműen ártatlan a nő, és mindent megtesz azért, hogy újra egyesíthesse a családját. Pedig nem valami akcióhősről, hanem egy egyszerű egyetemi tanárról van szó, akinek nincs gyakorlata az ilyen dolgokban. Ezért egy több sikeres szökést is végrehajtó tanácsadót (Liam Neeson) keres magának, illetve az internetet sem rest használni. Ez utóbbi módszer nekem különösen szimpatikus volt, hiszen a videó-megosztó oldalakról valóban rengeteg hasznos trükk elleshető, akár egy kocsi feltörése is. Már ezek a momentumok is előkészítik a szökést, azonban a hosszú bevezetésre nem csak ezek miatt van szükség, hanem John bemutatása szempontjából is fontos. Nem lett ugyan kiemelkedő a drámázás, de Russel Crowe azért elboldogul a több fronton is problémákkal küzdő apa szerepével. Nappal dolgozik, és próbálja a fia számára biztosítani a normális életet, éjjel pedig igyekszik hamis iratokat szerezni, amihez elkerülhetetlen némi alvilági „túra”. Eközben az apjával sem jön ki jól, és ez csak akkor változik meg, amikor az öreg Brennan tudomást szerez a fia tervéről. Érdemes odafigyelni erre a jelenetre, ahogy egy csapásra valami összhang-szerű alakul ki köztük.
Az ilyen mozzanatok segítségével a filmnek sikerült elérnie, hogy ne várjam türelmetlenül a szökést, hanem a felvezetés is lekössön, de azért nem bántam, amikor John a terv megvalósításához kezdett, és felgyorsultak az események. Megérte várni rá, hiszen egy jól kitalált, okos szöktetést láthatunk. Konkrét akcióból ugyan nem sok van, de ez logikus is, hiszen a főszereplő nem egy gyilkológép, inkább az eszét használja sikeresen. Persze ennél a résznél már kevésbé van jelen a kezdeti realitás, de azért a készítők nem is rugaszkodtak el túlságosan a valóság talajától.
Nekem tehát alapvetően tetszett A következő három nap, és még ajánlani is merem, azonban két dolgot mindenképpen szem előtt kell tartani: aki valami pörgős akciót szeretne nézni a moziban, az válassza inkább a Rohanást (hamarosan lesz írás arról is), és nem szabad Paul Haggis korábbi munkáit alapul véve túl sokat várni a filmtől, mert annak könnyen csalódás lehet a vége. Ez egyszerű alkotás, ami nem akar művészinek vagy különlegesnek látszani, és a hibáival együtt is kellően szórakoztató tud lenni ahhoz, hogy ne érezzük elpocsékoltnak a rászánt 2 órát. Értékelés: 76%.
-dzsolt7-
