Hány különböző ágyban ébredtél már fel életed során? Hányat hagytál magad után bevetetlenül? Hány egyéjszakás partner mellől keltél fel egy bulizós éjszaka után? Nem kell félni, ezekre a kérdésekre nem igazán akar Alexis dos Santos filmje válaszolni. Egyszerűen csak két londoni fiatal életének egy rövid részletén keresztül mutatja be az egész korosztályt.
Nincs tehát különösebben bonyolult sztori, sokkal inkább a hangulaton, az életérzésen van a hangsúly. Nem tudom, hogy miért, de szeretem az ilyen műveket, legalábbis bizonyos időközönként kifejezetten jól esik egyet látni. Főleg, ha jól sikerült alkotásról van szó, és a Bevetetlen ágyak ilyen. Nem akar forradalmian új lenni, még csak mély nyomot sem hagy a nézőben, mégis teljesíti azt, amire vállalkozik. Két átlagos fiatalt középpontba állít, és bemutatja az ő történetüket. Mindez hatásos operatőri munkával és remekül összeválogatott, kellemes, hangulatos dalokból álló soundtrack-kel egészül ki, amik egy ilyen film esetén sokat tudnak dobni az összképen. Néha csak halkan szól egy szám, miközben egy szép beállítás látható a vásznon, és nincs is másra szükség.
Az ilyen jelenetek, és a néhány momentumot leszámítva egészen könnyed hangulat hatására gondolkodtam el azon, hogy mennyire angol a Bevetetlen ágyak. A rendező argentin származású, és ez szerintem jobban érződik az alkotás stílusán. Vígjátéknak sem igazán nevezném, mert eléggé kevés poén van benne, más kérdés, hogy azok viszont jól működnek. Szóval aki egy tipikus brit komédiát szeretne megnézni, az inkább ne ezt a filmet válassza, mert nem fogja megkapni, amire vár.
