Íme egy remek példa arra, hogy még egy hatalmas sablont is lehet profi módon tálalni. Bad Blake története ugyanis még az átlagos filmnézőnek sem szolgál sok újdonsággal. Röviden: egy valaha szebb napokat is megélt, mostanra azonban már lecsúszott sztár (jelen esetben country énekes) megpróbálja újra összekapni magát.
Mivel nincs zseniális forgatókönyv, sem meglepő csavarok, és a nézők többsége számára már előre nyitott könyv a cselekmény, két dologra kerül igazán nagy hangsúly ebben a zenés drámában: az egyik a színészi játék, a másik pedig az elhangzó dalok. És ez a két tényező annyira erős, hogy simán elviszik a hátukon az alkotást. A jó alakításoknál elsősorban Jeff Bridges-re kell gondolni, hiszen övé a főszerep, ez egyértelműen az ő filmje és jutalomjátéka, amit csodásan valósít meg. Eggyé válik a karakterrel, bármit is csinál, az nem unalmas. Öröm nézni a játékát, és még az is szuper, ahogy énekel. Feltűnik még mellette Colin Farrell mint egykori tanítvány, aki túlnőtt a mesterén, és Maggie Gyllenhaal mint a nő, akiért megéri megváltozni. Bad Blake kapcsolata mindkettőjükkel érdekes, de engem inkább a Tommy Sweet-hez (Farrel) való viszonya fogott meg. Tommy mentora Bad volt, tőle tanult mindent, és neki köszönheti a sikert. Most viszont népszerűbb lett a „tanáránál”, és Bad is elimeri a tehetségét, de nem esik jól neki, hogy míg ő kis klubokban lép fel a megélhetésért, addig Tommy több ezer ember előtt énekelhet. Nagyon tetszett az a jelenet, amikor egymással beszélgettek, és egyaránt érezhető volt a másikkal szembeni tisztelet és iróniai is a szavaikban.
A másik említett hangsúlyos tényező pedig a zene, aminek egy ilyen filmnél remeknek kell lennie, és az is lett. Bridges mellett Farrell is jól énekel, és a többi dal is nagyon jó érzékkel lett összeválogatva. Nagyban emelik a mű hangulatát, és utólag is szívesen hallgatom őket.
Ebből a szempontból is a nemrég értékelt Walk the Line-ra hasonlít az Őrült szív, illetve A pankrátor címszereplője és Bad Blake között sem nehéz felfedezni a párhuzamot. Azok a művek is tetszettek, és nincs ez másképp ebben az esetben sem. A sokadik ilyen típusú drámát láttam már, de ha ilyen minőségűek, akkor bármikor vevő vagyok rájuk. Ezt egy fantasztikus színészi alakítás és a remek soundtrack teszi igazán azzá, ami. Vagyis egy hangulatos, kellemes, szomorkás, életszagú zenés drámává. Értékelés: 90%.
-dzsolt7-
