Darren Shan vámpíros sorozatának részei voltak az első olyan könyvek, amik komolyabb hatást gyakoroltak rám, és a vérszívókat is leginkább ezen műveknek köszönhetően szerettem meg. Már elég régóta lehetett hallani, hogy tervezik a történet filmes feldolgozását is, én pedig először még nagyon optimistán vártam, aztán a trailer és a poszter után már csak egy kellemes tinifilmre számítottam. Ez szerencsére össze is jött, és ezzel az elvárással még csalódnom sem kellett.

Egy valamit azonban szeretnék még az elején tisztázni: ez nem Alkonyat. Mindkettőben fiatal vámpírok vannak, és akkor kábé ennyi a hasonlóság a kettő között. A Rémségek cirkusza egészen más, ez pedig legfőképp a fekete, groteszk hangulatának köszönhető. A szörnyszülöttek életre keltése nagyon jóra sikerült, külön kedvencem például a kissé szokatlan farkasember, de a többiek sem maradnak el tőle. A rendező tehát kihasználta a cirkusz adta lehetőségeket, így sok erős karakter került a filmbe, de ez a könyv ismeretében maximálisan elvárható volt. Ezek a karakterek pedig jó színészi játékkal párosulnak, talán csak a két fiatal főszereplő, Chris Massoglia és Josh Hutcherson voltak valamelyest gyengébbek. De ők sem játszottak olyan rosszul, hogy az döntően befolyásolja a film minőségét.

A gond inkább azzal volt, hogy 3 könyv cselekményét próbálták meg 108 percbe sűríteni, és ez nem igazán jött össze. Persze számítottam rá, hogy át lesz írva a sztori, de az azért meglepett, hogy szinte az egész második rész tartalma kimaradt. Oké, a művek egyenként jóval rövidebbek, mint mondjuk egy Harry Potter-kötet, de ez még így is túl sok cselekmény, főleg a játékidőt tekintve. Ezt pedig a film utolsó harmada igencsak megsínyli, ugyanis addig még kisebb kihagyásokkal, de felismerhető volt a történet, a befejezés azonban már teljesen új és ismeretlen volt, és csak nagyon apró nyomokban emlékeztetett az eredetire. Ezzel önmagában még nincs baj, a Watchmen-film vége is más volt, mint a képregényé mégis tetszett, a Rémségek cirkuszánál azonban az utolsó fél óra eléggé összecsapott lett, és pluszban még kétszer is elhangzott ugyanaz az erkölcsi tanulság. „Nem az számít, hogy mi vagy, hanem az, hogy ki vagy.” – vagy valami ehhez hasonló milliószor hallott sablonmondat, ami másodszorra már nagyon fájt.

Így tehát eléggé felemásak az érzéseim a művel kapcsolatban, mert a cirkusz bemutatása, és a hangulat létrehozása pazar volt, a látvány is egész jó lett, viszont Paul Weitz újításai nem működtek. De azért az alkotás mindenképpen megállja a helyét az ifjúsági filmek között és egy laza kikapcsolódásra simán alkalmas, főleg ha a néző nem olvasta a könyveket. Én azonban olvastam, de összességében még így is tetszett, 69%-t kap, ami ugyan lehetett volna több is, de még így is korrekt film volt. Várom a második részt, és szerintem érdemes lenne elgondolkodni egy másfél-két órás fiktív cirkuszfilm ötletén, mert Darren Shan írása nagyon jó lehetőséget ad erre.
-dzsolt7-