Egy ideje már meg akartam nézni valami 3D-set moziban, de vártam, hogy mikor jön egy olyan alkotás, ami nem csak a látvány miatt érdekel, hanem egyébként is jónak tűnik. És ez most megtörtént a Fel!-nek köszönhetően. Már az előzetes alapján éreztem, hogy megéri majd a pénzt és az időt, és a megérzésem most is működött.
A Fel! egy az olyan animációsok filmek közül, amik miatt nem tartom teljesen kihaltnak a műfajt. Nem erőltetett, és nem csak a legkisebb korosztályt célozza meg, hogy sikeresen legombolja róluk illetve a szüleikről a mozijegy árát. Carl Fredricksen története kortól teljesen függetlenül egyszerre szól mindenkihez. A kicsik számára egy egyszerű, vidám kis sztori, idősebbeknek azonban egész mást mond. Elég például arra a remek megoldásra gondolni, amelyből megismerhetjük a főszereplő és felesége életét. Próbálják megvalósítani az álmaikat, de a sors valahogy mindig közbeszól és megakadályozza őket. De később, Ellie halála után Carl mégis elszánja magát a nagy utazásra, hogy megtalálja Paradise Falls-t és eltávolodjon a világtól. Azonban a repülő házán egy potyautas is tartózkodik Russel, a hiperaktív kisfiú személyében. Ha azt írom, hogy először nem szimpatizálnak egymással, aztán később összebarátkoznak, akkor az olvasók többsége valószínűleg sablonra gondol, pedig nem erről van szó. Mindkét karakter nagyon jól ki van találva, és a köztük lévő kapcsolat sem elnagyolt. Ezen a téren a Fel! teljesen reális. Persze, most fel lehetne hozni a lufiktól felemelkedő házat, vagy a beszélő kutyákat, de én nem erről beszélek, hanem arról, hogy ez a mese sokkal kevésbé idilli, mint az átlag. Carl személyisége és döntései többé teszik őt mozgó pixeleknél, szinte már hús-vér szereplővé válik. Az én szememben nagyon hasonlított Clint Eastwood karakterére a Gran Torino-ban, ez pedig mindenképpen pozitívum.
Amit még meg kell említeni az új Pixar-művel kapcsolatban az az, hogy minden jelenetben olyan, amilyen lenni akar, és a készítőknek mindenhol sikerült teljesíteniük, amit vállaltak. Az izgalmasnak szánt részek tényleg pörgősek, és nem fulladnak unalomba, a poénokból ugyan nincs rengeteg, de mindegyik működik, és a drámázások is elérik a hatásukat. Ezek pedig nem a 3D-nek köszönhetőek. Látszik, hogy nem azzal akarták eladni az alkotást, inkább csak kiegészítésnek szánták, de anélkül is tökéletesen megállja a helyét. Hibát pedig hiába próbáltam keresni, egyszerűen nem találtam, de nem is volt könnyű dolgom, hiszen a Fel! annyira szórakoztató, hogy nagyon hamar elrepült a játékidő. Néhány sablont ugyan nem sikerült elkerülni, de ezt nem fogom pont egy animációs filmnél megszólni, hiszen ezek általában hemzsegnek a klisés és logikátlan elemektől. Hiába, a Pixar megint odatette magát egy igazán komoly, ám összességében mégis vidám mesével, ami az egész család számára ajánlott. Valószínűleg a gyermekét elkísérő szülő sem fog unatkozni rajta, de persze nem szükséges kiskorú a megtekintéshez. Értékelés: 96%, még számomra is bebizonyosodott, hogy animált figurák segítségével is lehet komoly dolgokról mesélni, méghozzá úgy, hogy az nem fekszi meg a néző gyomrát. Már csak a Toy Story 3-ig kell kibírni valahogy.
-dzsolt7-
