David Fincher és Brad Pitt neve plusz a nagy hírverés elég volt ahhoz, hogy végigüljem a film két és háromnegyed óráját majdnem teljesen feleslegesen.
Nem azt mondom, hogy rossz volt, de számomra eléggé unalmas. Sokan a Forrest Gump-hoz hasonlítják, de Robert Zemeckis művén rengeteget dobott Tom Hanks karaktere és alakítása. Igazából az alakítással itt sem volt baj, Brad Pitt hozta a tőle elvárható szintet elmaszkírozva és normál arccal egyaránt. Inkább a karakterrel volt gond. Amíg Forrest egy szerethetően szerencsétlen, kétbalkezes alak kalandos élettel, addig Benjamin Button története számomra legfeljebb egy tízperces Fókusz-riport erejéig lenne érdekes. Megszületik öregen, folyamatosan fiatalodik, aztán meghal csecsemőként. Egyébként érdekes, hogy sem az orvostudomány, sem a média nem foglalkozott különösebben a dologgal. Talán őket sem érdekelte túlzottan?
A sztorit elolvasva nem is vártam, hogy a film hasonlítson David Fincher előző műveihez, de ez olyan volt, mintha a rendező teljes stílusváltáson ment volna át. Talán csak a Cate Blanchett balesete előtti eseménysoron éreztem a keze nyomát és elvétve néhány párbeszéden.
De most már ideje megemlítenem a pozitívumokat is, mert igaz, hogy nem fogom évek múlva emlegetni a filmet, de azért egyszeri alkalomra megfelelt. A legfőbb erény egyértelműen a látvány és a smink volt, mert ezekre nagyon odafigyeltek. A látvány jól bemutatta Amerika változását a század elejétől – majdnem – napjainkig, Brad Pitt sminkje, vagy talán inkább maszkja pedig elképesztően igényesen lett megalkotva. Ez olyan, amit látni kell, anélkül hiába írok róla. További jó pontként felhozható az alkotás eleje. Egyrészt, mert a régebbi kor hangulata erősebbre sikerült, másrészt, mert ott még nem volt annyira erőteljes a romantikus szál a történetben, és kevesebb időbeli elcsúszás volt észrevehető. Ugyanis lehet, hogy én tévedek, de többször is úgy éreztem, hogy valamit elszámoltak, mert a dátum és Benjamin kora nem volt összhangban egymással. A film eleje mellett szól még Elle Fanning megjelenése. A The Nines-ban tűnt fel, és jól esett most újra látni. Remélem felnőttkorában is színésznő marad, mert nagyon szimpatikus, és nem is csinálja rosszul azt, amit csinál.
Az idei Oscar-gála talán legnagyobb csatáját a Benjamin Button különös élete és a Gettómilliomos vívta. Végül az utóbbi nyert, aminek én akkor nem örültem, hiszen nem voltam vele megelégedve. Most azonban azt kell mondanom, hogy az valamivel tényleg jobb mű ennél, jobban szórakoztam rajta, és több esélye van, hogy újra megnézzem. Azt azonban megjegyzem, hogy mindkét alkotás mondanivalóját sablonosnak és sokadszor ismételtnek tartom. Viszont ha objektíven nézem, akkor jár Benjaminnak a 74%.
-dzsolt7-
