Nos, a Simpsonsnál ez gyengébb volt, de még így is megérte megnézni. Azt már a werkfilmjéből is láttam, hogy túl sok jó poén és ötlet van benne, ahhoz, hogy csak simán elmenjek mellette, és így is lett. Kezdem azzal, ami a legjobban tetszett: az egyszerre Magyarországgal és Amerikával szemben is jelen lévő irónia. Érdekes, ahogy a két nagyon eltérő életszemlélet találkozik. Jó volt azt látni, hogy Jóska és Vlad a sok hiábavaló és teljesen reménytelen próbálkozás után sem adják fel az álmukat, miszerint gazdagok lesznek és meghódítják az Államokat. Ügyes húzás ezt a balkáni romantikát egy nyugati, kapitalista környezetbe helyezni.
A poénok nagy része is egész jó volt, de nem azok a hangosan felnevetősek, hanem inkább olyanok, amiken néző mosolyog, és esetleg elismerően bólogat. De gyanítom, hogy utólag visszagondolva vagy másokkal megbeszélve fogok majd igazán nevetni az Immigrantson, hiszen jó pár mondatnak megvan az esélye, hogy szállóigévé váljon.
A legnagyobb negatívum, amit fel tudok hozni, az a rövid játékidő. Ez a 78 perc egyszerűen nagyon kevés, simán néztem volna tovább is. Az események nagyon gyorsan jöttek egymás után, és összefüggő sztori igazából nem is volt, mindössze egy kis szakaszt mutattak be az emigránsok mindennapjaiból, így olyan volt, mintha egy órát sem ültem volna a teremben. Ez abból a szempontból jó, hogy nem unatkoztam, de mégis úgy éreztem magam, mint amikor egy étteremben finom ugyan a kaja, de csak nagyon kis adagot adnak.
Emellett szerintem az emigránsokat is eléggé sablonosan, leegyszerűsítve mutatták be, nem hiszem, hogy mindegyikük élete ilyen lenne. Mondjuk, aki hiteles képet akar kapni róluk, az valószínűleg nem egy rajzfilmre fog beülni, ezért ezt nem számítom fel rossz pontként.
