Azt hiszem kijár a dicséret Judd Apatownak a 2007-es évi munkájáért. Félig-meddig haldokló, meglehetősen ellaposodó műfajokba vitt új színt. Szerintem ez a tinivígjátékok terén jobban sikerült neki a Superbad -del, de azért a Felkoppintvánál már az nagy eredmény, hogy én, aki nagyon nem szereti az effajta romantikus vígjátékokat, is végig tudtam nézni, sőt azt kell mondjam, tetszett.
Volt benne valami, amit eddig hasonló filmben nem nagyon láttam még. Ezt a valamit talán legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy Seth Rogen mint férfi főhős. Mondjuk ez így nem teljesen igaz, de az ő karakteréhez tartozó poénok, és beszólások a film legfőbb újításai. Ezelőtt ebbe a műfajba nem fért bele egy ennyire geek, filmmániás arc, pedig jó dolgok sülnek ki belőle – például a Ragyogás-os poén sem gyenge.
De sajnos a romantikus-vicces filmek néhány negatívuma is felfedezhető az alkotásban: kevés benne az igazán jó humoros rész, amin hangosan felnevet az ember, sokszor lapos, egyhangú a cselekmény és a romatikus rész is kicsit túljátszott. A sztorival nincs gond: egyszerű, de megfelel. Dióhéjban: egy buli során Alison megismerkedik Bennel, – az a pasi, akihez talán hozzá sem szólna az utcán – amit később Alison lakásán meg is ünnepelnek. Eme ünneplésnek kis idő múlva jelentkezik a következménye is: Kinder suprise! Alison úgy dönt megtartja a gyereket, Ben pedig segít neki ebben. Lesz itt boldogság-veszekedés-boldogság-…heppiend!
A befejezés pedig kicsit zavarba hozott. Meglepően jó és szórakoztató volt. Addig sem mondhatnám, hogy unatkoztam, de ha végig olyan lenne a film mint a szüléstől kezdve, valószínűleg tovább emlékezetes maradna számomra. Így viszont meg kell állapítanom, hogy ez továbbra sem az én műfajom, de az egyszeri megtekintést nem bántam meg. Az előzetes elképzeléseimhez képest pedig egészen kellemeset csalódtam, amit 72%-os értékeléssel fejezek ki. Egy biztos: ha ezek után Judd Apatow egy brazil szappanopera remake-jét készíti el, annak is adok egy esélyt.
-dzsolt7-
