Végre ezt is meg tudtam szerezni dvd-n és azt kell mondanom maximálisan megérte! Jancsó mester igazán kitesz magáért ebben a filmben (is), és megmutatja, hogy nála – főleg egy Kapa és Pepe filmben – bármi megtörténhet.
Itt tényleg egyáltalán nincsenek olyan „szabályok” mint általában a filmekben. Teljesen természetes, hogy az író és a rendező is szerepel, a nevük pedig mi más lenne: író úr, rendező úr. De a többi szereplőnek sem kell külön név, van már egy a színészeknek. Az pedig már akár normálisnak is tűnhet, hogy aki egyszer meghalt, az bármikor feltámadthat.
Már Jancsó filmkészítési módszere is érdekes: ha nagyon szigorúan vesszük még rendes forgatókönyv sincs, erre Miki bácsinak nincs szüksége. Középpontba tesz két rendkívűl szerethető és életszerű figurát, a kissé ügyefogyott Pepét (Scherer Péter) és a nem kifejezetten stabil idegállapotú Kapát (Mucsi Zoltán). Ők ketten pedig a meghatározott témák köré improvizált párbeszédeikkel felépítik a filmet. Ezek a párbeszédek pedig tele vannak jó poénokkal és magasröptű aranyköpésekkel.
Ennek hatására a Kapa és Pepe filmeknek nincs konkrét sztorijuk, nem lehet igazából elmesélni, hogy miről is szólnak. Az egész cselekményt leginkább egy látomáshoz, vagy álomhoz tudnám hasonlítani. Ott is bármi előfordulhat, és teljesen kiszámíthatatlan mi fog történni a következő pillanatban. Lehet, hogy az éppen minket igazoltató rendőr pár másodperccel később már, mint a barátunk ül mellettünk a kocsiban. A legtöbb ilyen „zavart sztorijú” filmre igaz, hogy a végén azért mindent elmondanak és tisztázzák a képet, itt viszont persze ez sem így van. A utolsó jeleneteknek nem a megmagyarázás a célja, inkább még jobban homályosítják a nézőt.
Az a baj ezekkel a filmekkel, hogy nagyon nehéz olyan valakinek beszélni róluk, aki még nem látta őket, de én most mégis minél több embert szeretnék a megnézésükre ösztökélni. Egyáltalán nem hasonlítanak a többi magyar filmre, mégis jellegzetesen, letagadhatatlanul magyarok. Szerintem úgy lehet a legjobban szórakozni rajtuk, ha a néző nem próbálja követni a cselekményt, hanem élvezi az egyes jelenetek, párbeszédeket és a pillanatnyi szinészi játékot. De a legfontosabb: aki egy kicsit is nyitott a szokatlanabb magyar filmek felé, ezt mindenképpen nézze meg, és ha tetszik neki, folytassa bátran a sorozat többi filmjével (hamarosan az Anyád! A szúnyogokról is írok).
Most pedig jöjjön 2 ízelítő videó a „lámpás”-ból: az első egy ütős dialógus Kapa és Pepe között, a második pedig a film egyik zenéje Lovasi Andrástól (mert a film zenéje is jó).
-dzsolt7-
