Earl Brooks, sikeres vállalkozó, az év embere, szerető férj, boldog családapa és mellesleg zseniális sorozatgyilkos is. De van egy fontos különbség közte és a többi sorozatgyilkos között: neki más a motivációja. Nem a pénzért teszi, nem is bosszúból, mégcsak nem is ismeri az áldozatait. Egyszerűen csak élvezi a gyilkolást, függővé vált, igazi szenvedélybeteg. Ez az ami különlegessé, eredetivé teszi őt.
Meg kell mondjam, nem gondoltam volna, hogy az utóbbi idők legérdekesebb filmbéli sorozatgyilkosával Kevin Costner személyében találkozom majd…
A történet röviden: Mr. Brooks-t egy gyilkosság elkövetése közben lefényképezi egy kukkoló. De nem szól a rendőröknek, pénzt sem kér a hallgatásáért, mindössze szeretné, ha ott lehetne Brooks-al a következő alkalomkor. Brooks beleegyezik de vigyáznia kell, mert Tracy Atwood, a sikeres nyomozónő a nyomában van és közben kiderül, hogy a lánya körül sincs valami rendben. A szálak innen még bonyolódnak, de nem szeretném az egész sztorit lelőni, ami különben egészen eredetire sikerült.
Nekem mégis a karakterek tetszettek a leginkább. Kezdjük mindjárt a címszereplő két énjével. Ő ugyanis skizofrén, gyilkolásra buzdító énjét Marsall-nak hívja, akit William Hurt játszik. Kettejükről együtt érdemes beszélni, hiszen mindketten remekül játszanak, de amit párban alakítanak, az tényleg nem mindennapi. Veszekednek egymással, közösen gondolkodnak, sokszor még a mimikájuk is megegyezik, viccelődéseikből pedig jól érződik a film kissé morbid humora. Tökéletes páros, meg kell hagyni. Azért pedig külön piros pont jár, hogy amikor Earl Marsall-hoz beszél, akkor nem magában beszél, hanem csak gondolja, így más nem hallja kettejük dialógusait. Ezzel sikeresen elkerülték az állandóan kérdezgetéseket, hogy Brooks kivel beszél.
Aztán itt van még a nyomozónő Demi Moore tolmácsolásában, akiről meg kell jegyeznem, hogy a korához képest egészen jól néz ki, és a szinészi képességeivel sincs nagyon baj. Az ő karakterét is egész behatóan megismerhetjük. Éppen válófélben van a férjétől, és egy általa börtönbe juttatott sorozatgyilkos is megszökött, aki valószínűleg bosszút akar állni rajta. Nem könnyű az ő élete sem…
Érdekes húzás, hogy a gyilkos szemszögéből látjuk a történéseket, így átélhetjük a szenvedélybetegségét, és kicsit meg is sajnálhatjuk azért, mert „gyilkolásfüggő”. Morbid, na!
A film zenéjét külön szeretném kiemelni, ami nálam ritka dolog, nem szokott a figyelmem középpontjába kerülni. Itt viszont kellemes, nem vonja el a cselekményről a figyelmet, hanem éppen arra irányítja azt.
Meg kell jegyeznem a film „utóhatását” is, azaz miután megnéztem még jó ideig gondolkodtam a jeleneteken, párbeszédeken és az egész sztorin.
Mindössze néhány hibát tudok felhozni a Mr. Brooks-al kapcsolattal. Ami legjobban szúrta a szemem az a Tracy és Hangman között lezajlott lövöldözés, videóklippszerű képi világa volt, bár ez igazából ízlés kérdése, lehet, hogy valakinek pont ez tetszett. Aztán a sztori vége sem tetszett igazán, kicsit talán sablonos lett, valahol mégis örültem neki, hogy így történt.
Összegezve a leírtakat egy nagyon jó krimi-thrillert volt szerencsém látni, ami ad egy (ha nem is teljes) körképet a gyilkolásról. Azon filmeknél amiket az utóbbi időben láttam ritkán fordult elő az, ami itt igen: talán egy percre sem unatkoztam, még a lassabb, kevésbé pörgős részek is végig érdekeltek, ami elég szép teljesítmény majdnem két órán keresztül. Ezek után 95%-ot adok rá az apróbb hibák miatt. Megtekintés után hirtelen felindulásból még a százason is gondolkodtam, de aztán meggondoltam magam és ezt már reálisnak tartom, ugyanis tényleg nagyon tetszett! Mindenkinek ajánlom.
-dzsolt7-
