Fura dolog a temetés. Sokszor keveredik a szomorússággal, az izgalom a rég nem látott rokonokkal, ismerősökkel való találkozás miatt. Ez semmiképpen nem szokott jó érzés lenni. A filmbéli temetést viszont szerencsére nem lehet komolyan venni, az egész hangulatából erőteljes komolytalanság sugárzik. Kezdődik ez ott, hogy elcserélik a koporsót, aztán folytatódik a rokonok és egy különös idegen érkezésével és így tovább.
Amikor először olvastam a filmről, kíváncsi voltam, hogy egy temetéssel hogy lehet kitölteni a cselekményt. De ezt viszonylag sikerült megoldani: mindössze az elejét éreztem kissé unalmasnak és vontatottnak, de ezt sem feltétlenül negatív értelemben. Később viszont a sztori beindul és nyoma sem marad a temetések általános unalmának. A beinduló sztori pedig egészen eredeti, néhol fedeztem csak fel benne, koppintott elemeket. Külön dicséret, jár azért, hogy a drogos poénok sem a megszokottak, sikerült újat alkotni.
Kár, hogy a végére azért belepaszíroztak egy kis erkölcsi mondanivalót, szerintem ebben a vígjátékban erre nem volt szükség, viszont a legvégső poén feloldja a rövid komolyságot.
A film hangulata nagyon kellemes, valószínűleg hamarosan újranézem majd. Érdekes, hogy semmi különöset nem nyújt, teljesen egyszerű minden, nekem mégis ez tetszett benne igazán. Mindenképpen az idei év egyik legeredetibb vígjátéka. Mindent figyelembe véve 90%-ot adok neki.
-dzsolt7-
