Mozibuzi

Mindenki máshogy szereti. Van aki egyedül, van aki társaságban, van aki moziban, van aki otthon, van aki dvd-ről van aki tévében reklámokkal (ilyen tényleg van?). Jómagam otthon, magányosan nézek legszívesebben filmeket, de nem ez az oka annak, hogy erről írok. Sokkal inkább, az hogy ma megbizonyosodtam afelől, hogy egy-egy alkotás egészen másként tűnhet ha azt más módon nézzük meg. Ugyanis ma németórán egy katasztrófafilmet néztünk (A felhő - Die Wolke) és a haverommal ez egyik igen drámaira sikerült jelenténél - kisgyerek biciklizik a lejtőn és nem tud megállni, kigurul az útra és abban a pillanatban izomból elcsapja egy autó - majdnem hangosan felröhögtünk. Jó, oké elismerem, mi sem vagyunk teljesen normálisak, de ha otthon, egyedül nézem, tuti nem röhögtem volna rajta. (Más kérdés, hogy önként nem igazán állnák neki katasztrófafilmet nézni, de ez most mindegy.) Tehát arra szeretnék kitérni, hogy egy-egy jelenet, vagy akár egy egész film egészen máshogy hat, ha eltérő körülmények között kétszer is megtekintjük. Érdemes próbálkozni.
Frankó lehet mondjuk egy Titanicot részegen, haverokkal végignevetni.
("-Nézd már most hal meg DiCaprio!
-Jah, bakker, mekkora lol!
-Hehe, már kékül!" )
-dzsolt7-