Vetítés: M2, 2008. 12. 05. 21:50
Már régóta tervezem, hogy írok erről a filmről, de most már nem akartam tovább halasztani, hiszen ma este mindenkinek lehetősége nyílik megnézni, és talán így valakit hozzásegíthetek, hogy lássa ezt a remekművet. Mert én annak tartom és a kedvenceim közé tartozik.
Pedig emlékszem először, leginkább csak azt fogott meg benne, hogy a borítóján „mexikói Shop-Stop”- ként hivatkoztak rá. Így aztán megvettem, megnéztem és rájöttem, hogy ez nem csak egy reklámszöveg, hiszen tényleg nagyon sokban hasonlítanak. A legszembetűnőbb az, hogy mindkét film fekete-fehér, de egyikből sem hiányoznak a színek. Emellett mind a kettő alkotás elsőfilm, kevésszereplős, kevéshelyszínes (konkrétan egy főhelyszín van), kis költségvetésű, átlagemberekről szól, és rövid időtartamot dolgoz fel. Van tehát párhuzam bőven, és ezek csak azok, amik hirtelen eszembe jutottak. Vagyis akinek Kevin Smith műve tetszett, az tegyen egy próbát ezzel is – kétlem, hogy megbánná.
A sztori egyébként annyi, hogy két barát, egy lány a szomszédból és egy pizzásember megpóbál együtt elütni egy unalmas vasárnap délutánt, amikor még áram sincs. Mindezt egy mexikói lakótelepen. Ha csak a felszínt nézzük, akkor nem is szól másról, azonban jobban meggondolva sok érdekes dolgot tartalmaz még. A négy karakter tulajdonságai például annyira emberiek és tipikusak, hogy esetleg mindegyikőjükben egy kicsit magunkra ismerhetünk. Az unalmukat pedig a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Most először éreztem a filmnézés közbeni „unalmat” pozitívumnak. A hosszan kitartott képek és a lassú mozgások tökéletesen illenek a hangulathoz. A kólatöltéses jelenet például az egyik kedvencem, kár, hogy ritkán láthatunk ilyent.
Nem akarom túlragozni és nehéz is írni róla, mert ezt látni kell. Még egyszer leírom hogy Shop-Stop fanoknak erősen ajánlott, de ha bárki hétköznapi embereket akar látni hétköznapi helyzetekben némi fanyar humorral, akkor inkább ezt nézze, mint valami gagyi kukkolós valóságshowt. Aztán lehet írni a véleményeket.
-dzsolt7-
