- Dot.com: 2007-es portugál-brazil vígjáték.
- Egy lányról (An Education): angol dráma egy fiatal lány vívodásairól.
- Kedves John! (Dear John): romantikázás Channing Tatum-mal.
- Párterápia (Date Night): menekülős, egymásra találós vígjáték.
-dzsolt7-
- Ajami: izraeli dráma, ami számomra hasonlónak tűnik az Isten városához. Ez pedig nem rossz jel.
- Czukor Show: lehet, hogy nem rossz, de akkor inkább nézem a Mónikát itthon, ingyen.
- Daybreakers - A vámpírok kora (Daybreakers): egy újabb vámpíros film, némileg alternatív sztorival.
- Exférj újratöltve (The Bounty Hunter): a trailer alapján egy egyszerű, könnyed vígjáték, de ettől még érdekel.
- Kém a szomszédban (The Spy Next Door): Jackie Chan is idáig süllyedt? Nincs ennél jobb szerep számára?
- Tapsvihar (Applause): dán dráma, de nem dogma-filmről van szó.
-dzsolt7-
Megnyugtató, hogy nem kell mindig szembemennem a közvéleménnyel, hiszen az idei Oscar abszolút győztesével semmi bajom sincs. Nem tudom, – és nem is igazán érdekel – hogy 6 díjat megérdemelt-e, de mindenképpen jó filmről van szó. Kathryn Bigelow megmutatta, hogyan kell működőképes és végig izgalmas háborús akciót rendezni hatalmas csatajelenetek és állandó, követhetetlen tűzharcok nélkül. Nem is a megszokott rohamosztagot, hanem egy három főből álló bombahatástalanító csapatot követhetünk Irakban, ez pedig biztosítja a lassú, mégis feszes tempót. Nem rohangálnak a bombák körül, hanem próbálják a lehető legnyugodtabban kezelni a helyzetet, az izgalom azonban éppen ettől van a maximumon. Minden bomba új kihívást jelent, vagyis egy újabb szembenézést a halállal. És ez az, amit a James, a csapat vezetője kifejezetten élvez. Míg a két társa teljesen érthetően csak a túlélésre hajt, addig őt a halál közelségéből adódó egymást követő adrenalinlöketek éltetik. Azon katonák közé tartozik, akik szeretik a munkájukat, ezt pedig jól bizonyítja, hogy skalpként begyűjtött bombaalkatrészeket tart az ágya alatt.
Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a műből, az egy egész játékidőn átívelő, összefüggő történetszál volt. A fiúk ugyanis úgy haladnak bombáról bombára, ahogy egy videojátékban követik egymást a pályák: értesítik őket – kimennek a helyszínre – hatástalanítják a pokolgépet, és kezdődik minden előröl. Ennek azonban az az előnye, hogy ezáltal jelentősen lecsökken az üresjáratok száma, és több idő jut a tényleg izgalmas jelenetekre, amiket így nem kellett elsietni. A sivatagi lövöldözés például kifejezetten tetszett, és örültem, hogy nem lett pörgősebbre vágva, mert egyáltalán nem volt unalmas így sem.
Azt is jó ötletnek tartom, hogy a film nem marasztalja el egyértelműen a háborút, de nincs is mellette, mindössze bemutatja annak hatásait a különböző emberekre. Vannak tiszta szívből harcoló elszánt katonák is, de természetesen az amerikai hadsereg sem csak hősökből áll. Ők sem tudnak mindenkit megmenteni, és szembe kell nézniük a kudarcaikkal. A befejezésben James motivációja is kiderül, és annak fényében egészen máshogy mutatnak a tettei. Szerencsére nem valami sablonos „felrobbantották a családomat” esetről van szó.
Tehát nem a rengeteg különféle díj miatt érdemes megnézni A bombák földjént, hanem egyszerűen azért, mert egy jó film. Vannak ugyan hibái, de még azokkal együtt is emlékezetes alkotásról van szó. Teljesen mindegy, hogy ki mit gondol a háborúról, ha szereti az izgalmas, feszültséggel teli filmeket, akkor ez neki való. Értékelés: 92%.
-dzsolt7-
- Elveszett személyek körzete (Lost Persons Area): öt nemzet – köztük a magyar – koprodukciójában készült dráma.
- Így neveld a sárkányodat (How to Train Your Dragon): a DreamWorks legújabb animációs filmje.
- Itt is, ott is (Here and There): szerb vígjáték, a kelet-európai humor kedvelőinek.
- Kecskebűvölők (The Men Who Stare at Goats): az előzetes alapján ez egy teljesen elszállt vígjátéknak tűnik, és Jeff Bridges-ről is rögtön a Töki jutott eszembe, szóval mindenképpen nézős a film.
- Milarepa: bhutáni film, ami már önmagában ezért is érdekes, és még a sztori is egész bíztató.
- Testvérek (Brothers): egy 2004-es dán dráma remake-je. Engem inkább az eredeti érdekelne.
-dzsolt7-
Oppá, most vettem észre, hogy megint kimaradt a premieres poszt. Kicsit megkésve bár, de azért pótlom.
- Igazából apa: még egy magyar film a hétre, ez azonban nem érdekel. Legfeljebb Scherer Péter miatt adnék neki egy esélyt.
- Légió (Legion): az előzetes alapján egy egyszerű, látványos akció-horror, semmi több. De ez nem feltétlenül tart vissza attól, hogy megnézzem.
- A sötétség határán (Edge of Darkness): Mel Gibson újra akcióban. Persze, hogy kíváncsi vagyok rá.
- Szeszélyes szőke (Singularidades de uma Rapariga Loura): a szokásos romantikus vígjáték is megjött a hétre, ezúttal egy portugál-francia-spanyol koprodukció formájában.
-dzsolt7-
Posztapokaliptikus világ és Denzel Washington mint főszereplő. Ezeket említettem meg, amikor a film premierjéről írtam, és ezek vettek rá, hogy moziba menjek. A trailer alapján egy egész ütős Mad Max-szerű zúzást vártam, és az Éli könyve az is akar lenni. A baj csak az, hogy mindez nagyon komolyan megreked szándék szintjén.
Kissé értetlenül jöttem ki a teremből, és még most sem igazán világos, hogy mit akartak a készítők összehozni. Mert az akciójelenetek elég látványosak, ha nagyrészt azokkal töltötték volna ki a játékidőt, akkor működne a film. Még az sem zavarna, hogy Eli karaktere túl menő és laza, hiszen abban az esetben, ha valaki egyedül mászkál egy ilyen vad világban, ez szinte alapkövetelmény. De a lövöldözések és egyéb harcok helyett, a szereplők inkább komolykodni próbálnak, ami csak a legritkább esetben áll jól nekik. Az egész drámai rész teljesen súlytalan és gyenge volt számomra. Feleslegesen megpakolták a sztorit hitről és vallásról szóló problémákkal, amik nem igazán passzoltak a hangulathoz. Az eseményeket pedig két fő csoportba tudnám besorolni: vagy zavaróan sablonosak és kiszámíthatóak voltak, vagy egyenesen hülyeségek. Így hiába akadtak jó megoldások és önmagukban emlékezetes jelenetek, mert összességében nem ezek fognak megmaradni bennem, ha visszagondolok az Éli könyvére.
Igen, Éli. Fogalmam sincs, hogy sikerült ez a magyar fordítóknak összehozniuk. A filmben mindössze egyszer hallottam a főszereplő nevét, de persze akkor is „Iláj”-nak volt ejtve. Szóval, ha már mindenáron fordítani akarják a neveket is, – aminek nem értem, mi értelme van – akkor jó lenne, ha igényesen tennék.
Ez természetesen nem az alkotás hibája, és nem is ezen múlott, hogy csalódtam benne. Még a szélesvászon sem volt képes megmenteni, a túl lassú és túl hosszúra nyújtott filmet. A katasztrófa utáni világ vizuális megjelenítése miatt érdemes lehet megnézni, a témát nagyon kedvelők számára, de egyébként nem éri meg a mozijegy árát. Érdekes, hogy a Hajrá Bliss!-től nem vártam semmit, ebben pedig eléggé bíztam, és pont fordítva valósultak meg a feltételezéseim. Legalább ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet egy filmet az előzetes információk alapján minősíteni. Így utólag viszont 63%-ra értékelem.
-dzsolt7-
- Akvárium (Fish Tank): angol dráma, amiről jókat lehet hallani, és érdekel is.
- Komfortos mennyország (The Lovely Bones): Peter Jackson érzelgős könyvadaptációja. Talán…
- Mocskos zsaru - New Orleans utcáin (Bad Lieutenant: Port of Call New Orleans): bíztató történet Nicolas Cage főszereplésével.
- Pandorum: egész hangulatosnak tűnő sci-fi-horror.
- Sárkányvadászok (Chasseurs de dragons): érkezett a hétre egy animációs film is. Néha még próbálkozok velük, de egyre kevésbé érdekelnek.
-dzsolt7-
- Alice Csodaországban (Alice in Wonderland): a trailer rendesen megvett, 3D-ben akarom majd megnézni.
- Coco Chanel és Igor Stravinsky - Egy titkos szerelem története (Coco Chanel & Igor Stravinsky): a magyar cím nagyjából el is mondja, miről szólhat a mű.
- Égenjárók (Sukai kurora): japán animációs film.
- Éhség (Hunger): jónak tűnő angol-ír dráma.
- Az ifjú Viktória királynő (The Young Victoria): kosztümös dráma a címben említett korból. Nem az én stílusom.
- Viharsziget (Shutter Island): az előzetes alapján nekem elég átlagosnak tűnik, de nem kizárt, hogy beadom majd a derekam a nagy hype hatására.
-dzsolt7-
Úgy gondoltam, hogy ez tipikusan az a film, aminek az élvezetéhez mindenképpen szükség van popcornra és kólára, ezért ezekkel együtt ültem be a terembe. Azt ugyan nem tudom, hogy egyébként mennyire élveztem volna a mozizást, így azonban remek volt.
Pedig előítéletekkel vártam a filmet, és abban reménykedtem, hogy nem lesz nagyon gagyi. Nos, nem volt az, sőt nagyon kellemesen csalódtam. Annak ellenére, hogy szinte az összes tinifilmes sablon megtalálható benne, a Hajrá Bliss! valahogy mégis működik. Műfajilag nagyjából a vígjáték, a dráma és a romantikus alkotások keveréke, de egyikből sincs túl sok, sikerült megtalálni a megfelelő arányt. A komédiázást nem erőltették, nincsenek izzadtságszagú próbálkozások a jelenetek viccessé tételére, a dráma – főleg a Bliss szüleit alakító színészeknek köszönhetően – nem unalmas, és az elkerülhetetlen, már-már kötelező tiniszerelem sincs eltúlozva. Ezekhez társul még a rollerderbi, aminek egészen látványos lett a megvalósítása. Nincsenek benne olyan ütközetek, amikért megéri nagyképernyő plazmatévét venni, de azért jól néz ki. Azt is jó döntésnek tartom, hogy a sablonok helyet (pl.: foci, baseball) egy alig ismert, alternatív, ám a valóságban is létező sportágat választottak a készítők. Így is a megszokott történet van elmesélve, mégis kissé harciasabb, akciódúsabb köntösben.
A fent jellemzett műfajkombináció ügyes adagolása pedig nagyon szórakoztatóvá varázsolja a filmet, és egy kicsit talán át is veri a nézőt. Tudtam, hogy klisés eseményeket és olykor hatásvadász jeleneteket látok, mégis élveztem, mert ezek a hibák nem voltak zavaróak. A sztori hamar beindult, és a közel kétórás játékidő is nagyon gyorsan letelt. Drew Barrymore első rendezése azért bíztató, mert nem akart egy világmegváltó, mély filozófiai kérdéseket felvető drámát forgatni, hanem inkább egy kellemes, aranyos, könnyen befogadható, mégsem semmitmondó alkotást készített el. Ezek pedig szintén nem elhanyagolható szempontok, egyszerű filmekre is szükség van, és egy ideje nem szórakoztam moziban ilyen jól, mint Bliss történetén. Pedig a mű igazából nem mutat semmi újat, és nem is vállal túl sokat, de azt nagyon szépen teljesíti. Ezt a receptet követve talán nem is olyan bonyolult jó filmet csinálni. (Persze a kísérletező kedvre és az újításokra is vitathatatlanul szükség van.)
Érdekes, hogy akárcsak a Brüno esetében most is sikerült olyan alkalmat kiválasztanom, hogy egyedül voltam a teremben, de ez sem akkor sem most nem tudta elvenni a kedvemet. Inkább jó döntésnek tartom, hogy moziban néztem meg a filmet, mert úgy érzem, ebben az esetben a széles vászon hangulata sokat tett az élményhez. Nem kizárt, hogy dvd-n is beszerzem majd, mert néha még kedvem támadhat, hogy előszedjem a polcról és újra megnézzem. Akinek pedig a leírás alapján szimpatikus a Hajrá Bliss!, és nem riad el attól, hogy egy nem túl egyedi, tipikusan felépített történetet kövessen végig, annak szerintem meg fogja érni a jegy árát. Beleköthetnék még apróságokba, de nem teszem, mert a funkcióját teljesen betölti az alkotás, és a kategóriájában is egyértelműen a jobb művek közé tartozik. Értékelés: 84%.
-dzsolt7-
- Éli könyve (The Book of Eli): Denzel Washington egy posztapokaliptikus világban mászkál. Valószínűleg holnap megnézem.
- Hajrá Bliss! (Whip It!): elég vegyes kritikákat olvastam róla, és úgy gondoltam, adok neki egy esélyt, de a trailer kissé elvette a kedvem. Ma azonban volt időm, ezért megnéztem. Hétvégén majd írok róla értékelést, elöljáróban viszont annyit, hogy én inkább a filmet kedvelők csoportjába tartozom.
- Mindenki megvan (Everybody's Fine): családi egymásra találás Robert De Niro-val és még pár nagy névvel.
- Szinglik éjszakája: Sas Tamás csajos filmje.
- Varga Katalin balladája (Katalin Varga): angol-román thriller. Lehet, hogy jó, de nincs hozzá kedvem.
-dzsolt7-
