Szívesen beutalnám a Fűrész 3D készítőit erre a filmre, hogy ők is lássák, hogyan kell térhatású horrort csinálni. Itt ugyanis tényleg volt értelme annak, hogy egy műanyagszemüveggel a fejemen ültem a moziban, nem is beszélve arról, hogy a látványt leszámítva is sokkal jobban szórakoztam a halál ötödik bosszúhadjáratán, mint Jigsaw legutóbbi eljövetelén.
A készítők nem csináltak semmi mást, csupán jól alkalmazták a bevált receptet. Először is megismerünk pár sablonkaraktert, akiket csakis nem túl ismert színészek alakítanak, mivel úgysem kell nagyot alakítaniuk, másrészt így bárki könnyedén meghalhat. A következő lépésben tanúi lehetünk egy balesetnek, ahol a szereplők szépen sorban életüket vesztik. De semmi gond, ez természetesen csak álom volt, így miután a főhős feleszmél, még idejében figyelmezteti a társait, akik sikeresen megmenekülnek. A halál viszont még mindig nem szereti, ha átverik, ezért nekilát, hogy egyesével vonja ki a forgalomból a túlélőket.
Ennek az alapsztorinak pedig egyik nagy előnye, hogy mindenkit kétszer láthatunk meghalni, méghozzá rendkívül hatásvadász módon. Ugyanis majdnem az összes ilyen jelenet úgy játszódik le, hogy közben valami a nézők felé száguld. Ezekben a pillanatokban pedig a forgatókönyvírók és a trükkmesterek munkája is eredményesnek bizonyult, hiszen a kellően véres és kreatív balesetek, illetve a szuper morbid humor keveréke kifejezetten szórakoztató volt. Többször is elhitetik a nézővel, hogy egy bizonyos módon fog meghalni a szerencsétlen áldozat, aztán amikor már szinte mindenki megfeszült idegekkel várja a csattanót, akkor kiderül, hogy azt még túléli, és egy összetettebb vég vár rá. Nem tudom, hogy ezt így leírva mennyire lehet átérezni, de nekem nagyon tetszettek ezek a megoldások.
