Egyszerűen briliáns! Tetszett az előzetes, és éreztem, hogy ennyi pozitív vélemény már nem lehet véletlen. Valóban nem az, a Drive minden egyes dicsérő szót megérdemel, és én is csak éltetni tudom. Pedig a történetében semmi igazi újdonság nincs, viszont csak nagyon kevesen lennének képesek arra, hogy ezt a sztorit így meséljék el.

A főszereplő egy névtelen sofőr (a stáblistán is csak Driver-ként szerepel), aki nappal kaszkadőr és autószerelő, éjjel pedig rablásoknál vállal fuvart, szóval élete nagy részét kocsiban tölti, és ez meg is látszik vezetői képességein, ugyanis vérprofi. Megvannak a szabályai, nem követ el hibákat, és közel áll ahhoz, hogy versenyzői karrierje is elinduljon. De ahogy az lenni szokott, egy nő képbe kerülése felborít mindent. Irene és kisfia képében Driver egy másfajta életet lát meg, és gyorsan kötődni kezd a családtöredékhez, ami hamarosan egy börtönből kiszabadult apával egészül ki. Innentől kezdve pedig nincs visszaút, a túlélés a tét.

Aki látott pár akciófilmet, az többször is találkozhatott hasonló alapszituációval, és nem fogják meglepni a fordulatok, amiken amúgy sincs túl nagy hangsúly. Emellett a Drive kezdete engem a Halálos Iramban és A szállító keverékére emlékeztetett, de már a nyitójelenetnél éreztem, hogy ez a mű mégiscsak komolyabb az előbb említetteknél. Később pedig még élesebbé válnak a különbségek és a készítők még a leginkább kételkedő nézők számára is bebizonyítják, hogy ez nem egy szimpla autós mozi. Hogy miért? Mert a megvalósítás minden részlete profi szintű benne.

Színészi játék szempontjából a mellékszereplők is emlékezeteset alakítanak, de nem is lehet kérdéses, hogy a Ryan Gosling játéka a legfontosabb, ezt pedig legjobban a zseniális szóval lehetne jellemezni. Az általa alakított karakter meglehetősen szűkszavú, de sok esetben meg sem kell szólalnia, hiszen az arcáról tökéletesen le lehet olvasni az érzéseit és gondolatait. Gosling visszafogottan játszik, nem akar a középpontba kerülni, teljesen alárendeli magát a szerepnek, profi munkát végez. Az Őrült, dilis, szerelem.-ben és a Blue Valentine-ban is meggyőzött, szóval azt hiszem itt az ideje bepótolnom a korábbi filmjeit, ahogy a rendező Nicolas Winding Refn eddigi munkásságát is igyekszem majd jobban megismerni. A dán direktor bebizonyította, hogy nem csak az európai bűnözők világához ért, hanem a tengerentúlon is megállja a helyét.