Megkönnyebbültem. Már 15 éve annak, hogy először betekinthettünk Andy szobájába, de játszani még mindig jó. Woody, Buzz és a többiek társaságában jelenleg is szórakoztató volt a kalandokkal teli utazás, vezessen az egy óvodába vagy akár „a végtelenbe és tovább!”
Bíztam benne, hogy a folytatás legalább korrekt lesz, és szívesen fogok trilógiaként hivatkozni a művekre, de ennél azért többről van szó. Már a nyitójelenet alatt éreztem azt a hangulatot, amit az előző részekben annyira megszerettem, és ez egyre fokozódott, ahogy sorra bukkantak fel a régi ismerős játékfigurák. Ők semmit sem változtak, Andy azonban felnőtt, mióta utoljára láttuk, és éppen a kollégiumba készül beköltözni. Gyerekkori kedvenceit a padlásra akarja vinni, de egy félreértés folytán a szemétbe kerülnek. Mivel azt hiszik, Andy szándékosan tette ezt velük, egy óvodába mennek. Csak Woody akar hazajutni a gazdájához, azonban amikor megtudja, hogy milyen sors vár a kiscsoportosok keze között barátaira, ő is visszamegy, hogy megmentse őket.
Nagy vonalakban ennyit a történetről, ami nem túl csavaros, és a vége is előre borítékolható, mégis remek megoldások teszik emlékezetessé. Például hőseink bebörtönözése és szökése nekem jobban tetszett, mint a Prison Break egész első évadja. Egyszerre volt benne irónia és tiszteletadás a téma klasszikusaival szemben. A minden részletre kiterjedően kidolgozott szökési terv pedig az első rész végi nagy összefogást idézi. De ezen kívül is akadnak utalások az előző részekre és más művekre egyaránt, illetve természetesen a kultikus szállóige is elhangzik.
Újítás is akad azért, leginkább a számos új szereplő képében. Bár sok közülük nem túl fontos karakter, mégis egészen jól ki vannak dolgozva. Talán a bohóc a kedvencem az újak közül, de nehéz dönteni, hiszen tényleg erős a mezőny. A legtöbbjükhöz pedig egy-egy jó poén is kapcsolódik. Emellett az animáció is szebb lett, de ez nem nagy teljesítmény, sokkal inkább elvárás, és még ezzel együtt is azt mondom, hogy egyáltalán nincs nagy szerepe a 3D-nek.
Persze tanulságot is kapunk, ahogy az a Pixar-tól megszokott, de szerintem itt is sikerült szájbarágást tekintve a még elfogadható kategórián belül maradni. Nem csodálkoznék, ha lenne olyan néző, aki a Toy Story 3 hatására otthon újra előszedné a régi játékait, és szórakozna velük egy kicsit. Hiszen a gyerek sosem veszik el bennünk, csak esetleg egyre mélyebben kell kutatnunk utána. Ebben pedig segítségünkre lehetnek az ehhez hasonló, igényes animációs filmek. Értékelésként 95%-ot kap, hogy ezzel is megmutassam, nem tartom gyengébbnek az előző részeknél, és méltó folytatásról van szó. Korra, nemre és vallási beállítottságra való tekintet nélkül egyszerűen mindenkinek ajánlott.
-dzsolt7-
