Quentin Tarantino új filmje – sokaknak már ez a mondat elég ahhoz, hogy erősen pozitív előítélettel rohanjanak a moziba. Igazuk is van, hiszen a rendező eddigi műveivel már rászolgált erre a bizalomra, és nincs ez másképp a Becstelen Brigantyk esetében sem. Izgalmas, érdekes alkotás, tele stílussal, csak nem igazán Tarantino-éval, vagyis nem avval, amit eddig megszokhattunk tőle. Ez a változás azonban nem óriási és nem ront a film minőségén, hanem inkább előnyére válik. Így pedig egy remek második világháborús mese keletkezik.
A sztori röviden annyi, hogy egy zsidó lány bosszút akar állni a nácikon családja megölésért, miközben egy főleg zsidó katonákból álló osztag – a Becstelen Brigantyk – náci skalpok begyűjtésével üti el az időt. Aztán később ez a két eseményszál összekapcsolódik és jöhet a végkifejlet. Persze ez ennél sokkal jobban ki van dolgozva, csak nem szeretnék semmilyen poént előre lelőni. És ez az történet, amit egy zseniális színészgárda játszik el. Brad Pitt ismét tökéletesen alakít, de ezen meg sem lepődtem. A Blöffben, már bemutatta mit tud akcentus téren, de az itteni jenki-olasz keveréke sem gyenge. Mellette Christoph Waltz nevét kell mindenképpen kiemelni, hiszen talán még Pitt-nél is jobb volt a „zsidóvadász” Hans Landa SS ezredes szerepében. Minden egyes mozdulata és megszólalása bravúrosra sikerült, egyszerűen hibátlan munkát végzett. De rajtuk kívül a többi színészről is csak pozitív jelzőket tudnék írni, ami Tarantino-nak is köszönhető, hiszen nagyon jó karaktereket talált ki. Til Schweiger, Eli Roth, Diane Kruger, Mélanie Laurent, Daniel Brühl vagy akár a Hitlert alakító Martin Wuttke – egytől egyig megörvendeztettek a teljesítményükkel, és ez alól szerencsére nem is tudok kivételt mondani.
De gondolom, nem újdonság, hogy semmi sem tökéletes, így ez a film sem az. Számomra két fő fázis volt elkülöníthető: ha Landa vagy a Brigantyk vásznon voltak, akkor pörögtek az események és gyakrabban fordultak elő emlékezetes mondatok vagy jelenetek. Amikor azonban ők nem voltak jelen, akkor rögtön érezni kezdtem a hiányukat. Ez leginkább a harmadik fejezetre volt igaz, amit már majdhogynem unalmasnak találtam, de a végén némileg javított rajta Christoph Waltz megjelenése. Azt viszont még most sem értem, miért kellett ráközelíteni a tejszínhabra. A másik hiba, ami a szememet szúrta, az volt, hogy a híres zsidóvadász, hogy engedhette Shosanna-t megszökni a film elején. Ja, és a drámai hatás kedvéért a motor igen lassan közeledett a házhoz, mintha megállt volna, amikor nem vette a kamera.
Ezek azonban csak apró hibák, amik felett könnyen szemet tudok hunyni, ha visszagondolok egy-két tökéletes jelentre, például Landa vallatására. Az egész művet tekintve tehát az összbenyomás mindenképpen pozitív bennem. Tarantino nagyon jól végezte el a dolgát, még akkor is, ha én egy kicsit hiányoltam a stílusjegyeit az alkotásból. Magamtól nehezen jöttem volna rá, hogy ugyanaz rendezte a Ponyvaregényt és a Kutyaszorítóbant mint a Becstelen Brigantykat, de talán pont ez benne a szép, hogy meg tudta mutatni egy új oldalát is. Ez az oldal pedig nem gyengébb, mint az eddigiek, az én értékelésem szerint 94%-os. Aki a rendező eddigi filmjeit szerette, ezt se hagyja ki.
-dzsolt7-
